Kis József: Lelkészből párttitkár – Csathó József története

Csathó József meghatározó figurája volt a II. világháború utáni sátoraljaújhelyi közéletnek. Az egykori református lelkész ugyanis a Magyar Kommunista Párt egyik prominense, vármegyei, illetve városi titkára volt, majd két évig Sátoraljaújhely város polgármestereként tevékenykedett.

Csathó József 1908. szeptember 27-én született Legyesbényén, apja községi jegyző volt. Sárospatakon érettségizett. A teológiát Strassburgban és a párizsi Sorbonne-on végezte, majd tanulmányait Franciaországban állami ösztöndíjjal folytatta.[1] Visszatérése után azonnal meghívták Vámosújfalu református lelkészének, hivatalát 1932. szeptember 1-jén foglalta el. A községben 1945-ig szolgált, emellett 12 évig egyházmegyei főjegyzőként is működött. „Hívei őt nevezték az aranyszájú papnak. S olyan hallatlan népszerűségre tett szert, amivel kevés lelkész társa dicsekedhet. Őt a nép szeretete tette népszerűvé”.[2]

Lelkészi működése mellett közéleti szerepet is játszott, 1935-1936-ban a községi MÉP (Magyar Élet Pártja) elnöke volt, majd 1943-ban leventeparancsnok, 1944-ben községi nemzetőrparancsnok lett. A II. világháború befejezése után azonban élesen szakított múltjával, s 1945 márciusában[3] belépett az ateista Magyar Kommunista Pártba. Sőt, Vámosújfalun másodmagával, az 1938-1940 közötti szintén MÉP-elnök Kovács Gyulával ő maga alakította meg a helyi pártszervezetet, s annak élére párttitkárként őt választották meg. A lelkészből lett községi párttitkár pályája ezután igen gyorsan emelkedett. 1945 júliusában az MKP Zemplén Megyei Bizottságához került káderesként, ehhez azonban már meg kellett válnia papi hivatásától, így 1945. augusztus 12-én lemondott arról.[4] A párt meghálálta átállását, néhány hónapig a kommunista párt zempléni első embere, vagyis a vármegyei bizottság titkára volt, s 1945 novemberében nemzetgyűlési képviselőjelölt. Gyors előrehaladásában bizonyára szerepet játszott az is, hogy 1945-ben kapcsolatba került Nógrádi Sándorral, aki ekkor a párt felsőmagyarországi területi titkára volt, s 1945 májusában a párt Központi Vezetőségének is tagja lett.

A választásokon ugyan alulmaradt, de a politikától nem vonult vissza, az MKP-ban folytatta munkáját. Rövid ideig propagandista volt, majd 1946 júliusától Sátoraljaújhely városi párttitkára lett. Ekkor kéthónapos pártiskolára is elküldték, amelyet sikerrel elvégzett. Csathó felemelkedése személyes képességeinek, de a párt politikai céljainak is volt köszönhető. Egy 1946. december 11-i jellemzése szerint:” Igen népszerű, jó előadó, szerény elvtárs. Törődik mindenki gondjával, bajával, ezért szeretik. Hibája hogy nem elég kemény, nem elég határozott, nincsen benne kiállítás.”[5] Csathó jó híre miatt tehát szüksége volt rá a pártnak, sőt a megyében azon három ember közé tartozott, akin keresztül a párt növelni tudta szavazóbázisát (ami ekkor még szempont, sőt létérdek volt). Egy jelentés szerint ugyanis „a legnépszerűbb elvtársak a megyében Gyuska, Csathó és Aczél[6] elvtárs. A fő irányt arra kell venni, hogy ezeket az elvtársakat még jobban népszerűsíteni kell. Gyuska elvtárs a paraszt emberek megnyerésére, Csathó elvtárs a vallásos emberek, Aczél elvtárs az értelmiség megnyerésére nagyon alkalmasak.”[7]

Csathó 1948-ban tagja volt az MKP és SZDP egyesülését előkészítő vármegyei egységbizottságnak[8]. Főállású párt-alkalmazotti státuszától három év után vált meg. 1948 júniusában közigazgatási területre helyezték, s Sátoraljaújhely város polgármestere lett.

A városi képviselőtestület 1948. május 24-én választotta meg, „általános viharos, lelkes éljenzéssel éltették, minek utána elnöklő alispán helyettes Csathó József pártalkalmazott sátoraljaújhelyi lakost közfelkiáltással az Ideiglenes Kormány 1.030/1945. M. E. sz. rendelete 24. §-a értelmében Sátoraljaújhely megyei város ideiglenesen megválasztott polgármesterének nyilvánította.”[9] Beiktatásakor Csathó politikai hitvallást tett: „12 éven keresztül református pap voltam, és ez alatt az idő alatt megtanultam mélyen szeretni a dolgozó magyar népet. Mégis a párt tanított meg a magyar népet szeretni és a végletekig vinni az áldozat vállalását, ha a magyar nép érdekeiről van szó. Én a város tisztviselői karával, itt a város élén ebből a tudományból szeretnék majd vizsgát tenni. … Meg kell szüntetni a régi bürokráciát, ki kell szellőztetni a régi levegőt, demokratikus szellemet a város igazgatásában és rendeleteiben, és ilyen szellemben való végrehajtásában ami összeforrasztja a vezetést a néppel. Mi látjuk világosan a célt és tudjuk, és ismerjük a módot, amit használni akarunk. Nem állunk egyedül ezen az úton, példák vannak előttünk, amelyek világítanak számunkra. Az élmunkások, akik munkaversenyekkel 2 és ½ év alatt akarják végrehajtani a 3 éves tervet, mint a mi belügyminiszter urunk Rajk László, aki komoly, kemény, céltudatos munkával megteremtette a demokrácia szilárd közigazgatását. Gerő az újjáépítés hőse, a hídverő Vas Zoltán, aki a felszabadulás után, amikor Budapest főváros polgármestere lett az éh-haláltól mentette meg a város népét, és ott van Rákosi Mátyás, akinek páratlan bölcsessége, mély hazaszeretete, és a harcokban elért csodálatos eredménye ejtenek ámulatba mindnyájunkat. Az ők útján járva könnyű lesz a munkánk. Ebben a szellemben szeretném kérni a tisztelt Képviselőtestületnek és az egész város lakosságának komoly felelősségteljes támogatását nagy munkámhoz. Életet teremtsünk ebben a városban, és előre vigyük ezt a várost a fejlődés útján a szocializmus felé.”[10]

Csató két évig állt a város élén, majd politikai karrierjének 1950-ben pártfegyelmi vetett véget. Egykori Zemplén vármegyei kommunista pártvezetőkkel együtt vonták fegyelmi eljárás alá. Volt pártfunkcionárius társai közül Bondor József ekkor már az MDP Borsod megyei másodtitkára, Kovács Gábor pedig a Vas megyei bizottság káderese volt, így ügyük egyenesen a párt Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) elé került. Csathót azzal vádolták, hogy múltját életrajzaiban és a felülvizsgáló bizottság előtt elhallgatta. A KEB el is marasztalta, s 1950. április 27-én szigorú megrovásban részesítette.

Csathó József volt református lelkészt tehát utolérte jobboldali politikai múltja, amelyet igyekezett titkolni. Titkolta annak ellenére, hogy egy községi MÉP-elnök, leventeparancsnok, vagy nemzetőrparancsnok személye köztudott volt, s azt nem lehetett meg nem történtté tenni. Politikai „elhajlásáról” bizonyára már jóval korábban tudott a párt vezetése, azonban 1945 és 1950 között, főként az első években szükségük volt rá a hívők megnyerése, megnyugtatása okán. 1950-re azonban már kiépült a totális diktatúra, így okafogyottá vált kirakat-szerepe. „A mór megtette kötelességét, a mór mehet” – tartja a mondás, s így történt ez Csathó Józseffel is, akit ezután leváltottak Sátoraljaújhelyi éléről. Később a Magyar Szabadságharcos Szövetség Sátoraljaújhelyi Csoportjának elnökeként folytatta pályáját, majd eltűnik a szemünk elől. Bár csupán 1993-ban hunyt el Budapesten, későbbi közéleti pályafutására vonatkozóan adattal nem rendelkezünk.

MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA

KÖZPONTI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG

BUDAPEST, V., AKADÉMIAI U. 17.

Budapest, 1950. május 3.

B/Zs. 2529.

Magyar Dolgozók Pártja

Borsod Megyei Bizottság,

Titkár elvtársnak,

Miskolc.

Értesítjük az elvtársakat, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság 1950. április 27-i ülésén a következő határozatokat hozta:

Bondor József 33 éves, nős, munkás származású, építőipari szakiskolát végzett, kőműves. 1936 óta SZDP tag, 1940 óta szakszervezeti tag. 1947-től Zemplén megyében SZDP Titkár, 1948 februártól Borsod MB titkár, az egyesülés óta Zemplén MB titkára, a megye megszűnésével Borsod MB másodtitkára lett.

Kovács Gábor 25 éves, nős, 6 elemit végzett, gépkocsivezető, apja szatócs és vendéglős volt. 1945 óta MKP tag. Zemplén megyei MADISZ titkár, 1946-ban 2 hónapos pártiskolát végzett. Utána sátoraljaújhelyi járási titkár, majd vándoriskola vezető, utána megyei iskolavezető. 1948 novemberétől 1949 áprilisáig az Országos Központi Oktatási Osztályának munkatársa, utána Zemplén MB káderese. 1950 márciustól Vas MB káderese.

Csató József 42 éves, nős, apja községi jegyző volt. Csató 1933-tól Vámosújfalu református lelkésze 1945 júliusig. 1945 óta MKP tag. Lemondott papságáról, utána Vámosújfalu községi titkára lett. 1945 júliustól Zemplén MB káderese, titkára, propagandistája, majd 1946 júliustól Sátoraljaújhely városi titkára. Ezután 2 hónapos pártiskolát végzett. 1948 júniustól Sátoraljaújhely polgármestere.

Kovács Gyula 49 éves, nős, munkás származású, 1936-48-ig szatócs és vendéglős. 1945 óta MKP tag. A felszabadulástól tolmács, rendőrparancsnok, községi titkár, majd pártelnök, jelenleg Sátoraljaújhelyen a földmíves-szövetkezet ügyvezetője.

A KEB megbízásából Maróti Károly KEB tag és Szrog Károly politikai munkatárs megvizsgálta a volt Zemplén megyei funkcionáriusok ellen érkezett bejelentést.

A KEB a vizsgálat alapján a következőket állapítja meg:

Bondor Józsefnek botrányos nőügyei voltak SZDP titkársága idején, amelyekről a megyében a dolgozók beszéltek. 1950. március közepén a sátoraljaújhelyi Dohánygyár taggyűlésén Bondor nőügyeit nyilvánosan megvitatták. Bondor utána rendkívüli taggyűlést hívott össze, ahol a tagságot ledorongolta és megfenyegette. Ezután a megijedt vállalatvezető azok közül, akik kritizáltak egyet, elbocsájtott, kettőt pedig felfüggesztett. A történtek az üzemi párttagságban súlyos visszahatást váltottak ki. Bondor A KEB előtt őszinte önkritikát gyakorolt.

Kovács Gábor 1943-ban Vámosújfalun helyettes leventeparancsnok volt, 18 éves korában. Majd 1944-ben a helyi nemzetőrség helyettes parancsnoka lett.  Nem merült fel adat arra, hogy ez a falusi nemzetőrség az ottani lakosságnak kárára fejtett volna ki tevékenységet. A leventék bevonulását és nyugatra távozását nem szorgalmazták. Kovács Gábor maga is megszökött a katonaság elől. Fentieket életrajzaiban és a felülvizsgáló bizottság előtt nagyrészben elhallgatta. Kovács Gábor 1945 óta, mint pártfunkcionárius, illetve mint a pártapparátus tagja – nehéz terepen – igyekezett munkáját jól elvégezni.

Csató József1935-1936-ban mint református pap Vámosújfalu községben a MÉP elnöke volt. 1943-ban leventeparancsnok, majd a falusi nemzetőrség parancsnoka lett. Nem merült fel adat arra, hogy ezt a funkcióját népellenesen használta volna fel. A felszabadulás után Kovács Gyulával megalakították a helyi pártszervezetet, majd Nógrádi elvtárssal kapcsolatba kerülve Sátoraljaújhelyre ment, a MB-hoz. Papi funkciójáról leköszönt. Ez időtől kezdve munkáját részben mint pártalkalmazott, majd a közigazgatás területén, mint polgármester végezte. Múltját életrajzaiban és a felülvizsgáló bizottság előtt elhallgatta.

Kovács Gyula 1938-1940-ig a MÉP elnöke volt Vámosújfaluban. 1944-ben megbízták a zsidó ingóságok értékesítésével. Jobboldali múltját életrajzaiban és a felülvizsgáló bizottság előtt elhallgatta.

A KEB Bondor Józsefet szigorú megrovásban részesítette,

Kovács Gábor szigorú megrovásban részesítette,

Csató Józsefet szigorú megrovásban részesítette,

Kovács Gyulát a MDP-ből kizárta.

Nevezettekkel a határozatot személyesen közöltük.

Kérjük az elvtársakat, hogy a Csató Józsefre és Kovács Gyulára vonatkozó határozatot ismertessék a Sátoraljaújhelyi Városi Pártszervezettel.

  Elvtársi üdvözlettel

            Bárd

Levéltári jelzete: MNL BAZML XXXV. 69. 2/1295. ő.e.