Körmöcbánya
A körmöcbányai levéltárat Pavel Križko szlovák levéltáros-történész rendezte a 19–20. század fordulóján bevett módszer szerint. E szisztéma szerint az iratokat tematikus csoportokban, s azon belül időrendben találjuk. Križko — akinek nevét a város fontos utcája, emlékét pedig (levéltárosként szinte egyedülálló módon) a lakóházára kihelyezett és évente koszorúzott emléktábla őrzi — az egyházügyi iratokat a Fons 19-ben helyezte el, így ezek kutatása meglehetősen egyszerű. A körmöcbányai polgárság az itt megtalálható iratok szerint már igen hamar megismerkedett a lutheri tanokkal, amit mi sem bizonyít jobban, mint Várday Pál esztergomi érsek már 1530-ban kiadott parancslevele. A katolikus egyházfő elsődlegesen azokat akarta megregulázni egyházmegyéjében, akiket a „lutheri pestis” (peste Lwtheriana) már megfertőzött. A szigorú, ámde ekkor már végrehajthatatlan parancslevél szerint azokat az egyházi személyeket, akik az új hitet vallják, el kellett volna távolítani, hogy a plébánosok a katolikus hittételek szerint hirdessenek igét. A levélben már nem csupán a ’plebanus’, hanem a ’concionator’ szó is szerepel, ami halványan, de a szövegkörnyezetből kihámozhatóan utal arra, hogy a városban ekkor már többségében evangélikus lelkészek tölthették be a városi plébániákat.
Az igen gazdag evangélikus emlékeket őrző levéltárban a bányavárosok és a városi evangélikus egyházi élet szinte minden területére találhatunk adatokat, a lelkészi állások betöltésétől, az egyházi bíróságok működésén keresztül a 17. században létrejött szuperintendenciák élére történő szavazásig, ahogy arra is, hogy 1617-ben hogyan ünnepelték meg a reformáció 100. évfordulóját, illetve hogyan szervezték meg az ünnepségeket.