Kossuth-iratok Zemplén Levéltárában
Az azonban talán kevésbé ismert, hogy élete során, Magyarországon a leghosszabb ideig, 16 évig Sátoraljaújhelyen élt. Iskolai tanulmányait itt, Zemplén vármegye székvárosában kezdte el (1808–1816), amelyről Mikszáth Kálmán is megemlékezett Különös házasság című regényében, majd közéleti-politikai pályafutása első lépéseit is itt tette meg (1824–1832).
Mindezek fényében érthető, hogy a Zemplén vármegye egykori székházában található MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára a Kossuth-kutatók számára igen gazdag forrásanyagot kínál, amelyet az elmúlt évtizedekben több forráskiadvány is feltárt és tett a nagyközönség számára elérhetővé.
1. A levéltárban őrzött Kossuth-iratok több csoportra tagolhatóak. Az első, számban kisebb, de nagyon fontos forráscsoport, életútjának első újhelyi szakaszához, iskolaéveihez kapcsolódik, amelyek a sátoraljaújhelyi Piarista Rendház iratanyaga között maradtak fenn és amelyeket jelen sorok szerzője közölt 2002-ben a Kossuth Lajos és Zemplén vármegye című forráskiadványban. Az iskolai tanulmányaira vonatkozó iratokból, amelyek az egyes osztályok tanulóinak félévi és év végi eredményei alapján készült, tulajdonképpen előmeneteli táblázatok (osztályrangsorok), kiderül, hogy Kossuth, aki 1810–1816 között volt a piarista nagygimnázium diákja, kitűnő képességű diák, az eminensek közé tartozott, ugyanakkor érdekesség, hogy nem végezte el mind a hat osztályt, mivel a bölcseleti első osztályt, ahol retorikát tanultak, kétszer járta ki. (Ennek oka sajnos a hiányosan fennmaradt források miatt nem állapítható meg.)
2. A következő csoportba sorolhatóak a Zemplén Vármegye Levéltárában található iratok, azaz az egykori vármegyei szervek iratai. (A levéltár nemcsak a maradandó értékű iratokat őrző intézményt jelenti, hanem olyan irategyüttesek csoportját, amelyeknek létrehozóit szervezeti/családi kapcsolat fűzött egybe – így léteznek pl. minisztériumi, törvényhatósági – ezen belül is vármegyei, vagy családi levéltárak.)
A vármegye levéltárában sok Kossuth Lajos által írt, vagy rá és családjára vonatkozó irat maradt fenn a megyegyűlési jegyzőkönyvekben és a hozzájuk tartozó iratokban az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leveréséig tartó időszakból. Megtalálható pl. köztük ügyvédi diplomájának kihirdetése 1824-ből, amely egyúttal élete második újhelyi szakaszának kezdetét is jelzi, táblabírói kinevezése 1827-ből. A fiatal Kossuth életének egyik legfontosabb pillanata az 1831. évi kolerajárvány, amelynek elhárításában tevékenyen vett részt, így több levele is fennmaradt a járvány ellen vívott küzdelemről. Más miatt is fontos volt azonban a kolerajárvány, illetve azt követő igen véres kolerafelkelés. Ennek során ugyanis a felkelt parasztok meggyilkolták Reviczky János szolgabírót. A vármegyei árvaszék, amely vagyonát árvái nagykorúságáig gondozta, a Reviczky-árvák javainak összeírására egy bizottságot nevezett ki, amelynek Kossuth is tagja lett. Ő e vagyonból eladott 17 hordó bort, de az árával nem tudott időben elszámolni, amely miatt vizsgálat indult ellene és e vizsgálat dokumentumait, amely 1832-ben zárult le és amely kettétörte zempléni pályafutását, megtalálhatjuk a közgyűlési jegyzőkönyvekben és iratokban. Kossuth ez után került Pozsonyba, ahol megindítja az Országgyűlési Tudósításokat, majd az 1832–1836-os országgyűlés után, ennek folyatásaként a Törvényhatósági Tudósításokat, ám ezzel kivívta a bécsi udvar rosszallását, amely lapját be kívánja tiltatni, ellene pedig pert indít. Zemplén vármegye ennek kapcsán, 1836–1837 folyamán több alkalommal is Kossuthot támogató döntéseket hozott, amelyek szintén fennmaradtak. A megyegyűlési iratok között szép számban maradtak fenn Kossuth 1848–1849-es tevékenységére vonatkozó dokumentumok, főként pénzügyminisztersége idejéből származó rendeletei.
A vármegye levéltárában az 1848 előtti időszakból szintén sok Kossuth-irat található még az első alispáni, a vármegyei adószedői, árvaszéki (Reviczky-árvák boreladási ügye), törvényszéki, valamint az alispáni és szolgabírói bírósági iratok között.
Az emigráció (1849–1894) idejéből jelentősebb számú Kossuthra vonatkozó vármegyei forrás már csak az 1880–1890-es évekből található a törvényhatósági bizottság iratai között, amikor már az idős államférfi előtti tisztelgés jellemzi az iratok hangvételét, így megemlékeztek 80. és 90. születésnapjáról, tiltakozott a vármegye 1889-ben állampolgársága elvétele ellen, illetve 1894-ben méltó módon meggyászolták a megye nagy szülöttét.
3. A piarista rendház levéltárában és a vármegyei levéltárban található iratokon kívül több Kossuth-dokumentum maradt fenn a zempléni települések levéltárai közül Sátoraljaújhely, Tokaj, Tállya levéltáraiban is, amelyek szintén kutathatóak intézményünkben. Ezekből kiderül például, hogy Tállya evangélikus templomát, amelyben megkeresztelték, „Kossuth templom”-ként is említik az 1890-es években.
Remélhetőleg e rövid áttekintés is kellően érzékelteti, hogy milyen jelentőségű e levéltár a Kossuth-kutatások szempontjából és egyben kedvet ébreszt az érdeklődők körében, hogy megismerjék az intézmény Kossuth-dokumentumait.
Oláh Tamás (MNL BAZML SFL)
