Szentendrei Református Templom

Leírás:

Az egyházközségről 1620 óta vannak írásos feljegyzések, azóta ismerjük a lelkipásztorok névsorát is. 1684-ig virágzó eklézsia, többször esperesi székhely. Az ellenreformáció idején azonban a hivek menekülésre kényszerültek, lelkipásztorukkal együtt Csapdira költöztek. A közösség 1825-től fokozatosan újranépesült, elsősorban a környékbeli falvakból betelepülőkkel. [1]

1835-ben a hívek adományából megvásároltak egy épületet a Szamár-hegy  tetején, és imaházzá alakították át.  Az imaházat pedig 1852-ben alakították át. 1913-ban, az önálló egyházközség létrejöttének évében került napirendre, hogy a gyülekezet megvásárolná az akkor már hosszú évek óta elhagyott, pusztulófélben lévő görögkeleti Opovacska-templomot a mai Rákóczi utcában. Megvásárlására Jordán István pomázi birtokos alapítványt hozott létre, ennek bevételéből gyűlt össze az épület megvételéhez szükséges összeg. [2] 

Kitatarozták, szószékkel, úrasztalával, padokkal látták el, harangokat öntöttek.

1982-ben orgonát vásároltak, 1985-ben fűtéssel látták el a templomot, 1993-ban kápolnát, tetőtéri ifjúsági termet és kiszolgáló helyiségeket építettek, 1998-ban teljesen felújították az orgonát.

2009-2011-ben a templomot annak folyamatos repedezése miatt statikailag megerősítették és kívül-belül teljesen felújították. [1]

A templomot az Opovácból menekült szerbek építették, akik a többi szerbbel együtt érkeztek a 17. század végén és a Várdombtól nyugatra telepedtek le. Először csak fatemplomot építettek 1692-ben, majd 1746-ban ettől nem messze épült fel kőtemplomuk. Egyes források szerint a mai templom mellett, balra állhatott a fatemplom. 1770-ben nyugati irányban kibővítették, a torony csupán 1777-ben épült fel. Az anyakönyvezés ettől az évszámtól volt folytonos. Ez az egyházközség 1900-ban szűnt meg. A református egyház az összes korábbi berendezést eltávolította, és saját istentiszteleti rendtartásának megfelelően alakította ki a belső teret. Az ikonosztáz 1748-ban kijevi mester munkái nyomán készült,  1913-ban a hercegszántói görögkeleti szerb templomba került.

A kelet-nyugat tengelyű templom, mely a város egykor volt szerb ortodox templomai közül a legkisebb és legegyszerűbb. Homlokzati, alacsony tornya 18 méter magas. A torony alatti, kőkeretes, törtíves, szemöldökdíszes bejárat eredeti, 18. századi szárnyakkal rendelkezik, és két lábazatos falpillér veszi közre. A bejárat fölötti ablak könyöklőpárkányos és félköríves záródású. A homorú, íves alaprajzú főhomlokzaton, a toronytól jobbra és balra, illetve torony harangháza alatt egy-egy üres szoborfülkét láthatunk. Beléjük szobrok nem kerültek, mivel a görögkeletiek a 2. parancsolat értelmében nem készítenek faragott képet, azaz szobrot. A torony melletti orompárkányról az 1950-es években távolították el a lángnyelves, rokokó kővázákat. A harangház ablakai félkörívesek, fölöttük órakörök és órapárkány helyezkedik el. A tornyot alacsony sátortető fedi, tetején toronygomb és csillag. Az oldalsó homlokzatokon 3-3 ablak, illetve 18. századi, lépcsős támpillérek húzódnak. Az északi oldalon oldalbejárat nyílik, ami miatt a középső ablak valamivel kisebb a többinél. Érdekes, hogy ötoldalú szentélye szabálytalan alaprajzú, ami arra enged következtetni, hogy egy korábbi templom alapjaira épült. [2]

Stílus: barokk

Ülőhelyek száma: 240

Berendezés: A padok, a szószék, a Mózes-szék és az úrasztala 1913 után készült. A padokba fülhallgatókat szereltek be a nagyothallók számára. [2]

Harangok:

Az opováci szerbek három harangot öntöttek, melyeket 1913-ban leszereltek, és a görögkeleti egyház használta őket továbbra is. A toronyban jelenleg egyetlen 400 kg-os harang lakik, melyet 1717-ben Johann Nuspickher öntött Budán. Nuspickher a török alól felszabadított Buda első harangöntője, akinek ez az utolsó öntvényeinek egyike, mivel az öntőmester 1717-ben halt meg. Ez a harang egykor a római katolikus Vártemplom tornyából szólt. A harang az istentiszteletek előtt kb. 5 perc terjedelemben szólal meg. 1871-ben szerzett tudomást az egyház, hogy a katolikusok két új harangot akarnak öntetni, és a régi, még jó állapotban levőket a harangöntőknek akarják eladni. A presbitérium 1872-ben úgy döntött, hogy megvásárolja a kiselejtezésre váró harangokat. A 100 kg-os, Szűz Mária és Szent Miklós tiszteletére szentelt, 1793-ban készült kisharangot az I. világháborúban elrekvirálták.

Cím: 2000 Szentendre, Rákóczi utca 14. sz

Forrás:

[1] http://szre.hu/az-egyhazkozseg-tortenete/

[2] http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,89,0,0,1,0