Kornya Mihály, a magyar baptizmus egyik legkiemelkedőbb alakja, emléktáblája - Gödöllő

Egy vallásos, puritán szemléletű földművelő család sarjaként nőtt fel Nagyszalontán. Öt évesen veszítette el édesapját, így nagyon hamar, szinte gyermekként kellett a családfenntartói feladatokhoz felnőnie. 

Az elemi iskola elvégzése után uradalmi beosztottként, négyfogatos úgynevezett „parádés” kocsisként szolgált szülővárosában és környékén.

A szorgalmas és takarékos Kornya már 22 évesen négyszobás házat vásárolt nagy kerttel, és megnősült. A Rozvány-háznál megismert Pataki Zsigó Máriát vette feleségül. Önállóan gazdálkodtak. Disznót, ökröt és libát eladásra tenyésztettek. [3]

1865-ben a Nagyszalontától 10 km-re eső Geszten is dolgozott; a geszti földesúr Tisza Kálmán volt. [4]

Megtérése 1874-ben, 30 éves korában történt. Tóth Mihály – a nála idősebb, későbbi munkatársa – hívta őt el egy pietista jellegű, igét tanulmányozó és imádkozó csoportba. Akkoriban a népegyházak papjainak nagy többsége liberális racionalista gondolkodással Jézus Krisztust nem tekintette Isten Fiának. Az élő hitet és Krisztust kereső emberek eljártak ugyan a templomba is, de kis csoportokban olvasták, tanulmányozták a Szentírást, és imádkoztak. Ilyen csoportba épült be, és ott jutott élő hitre Kornya a feleségével együtt. A forradalmi változást azonban a következő évben, a bemerítésekor rá áradó Szent Szellem hozta el Kornya Mihály életében. Novák Antal baptista bibliaárus vitte el a nagyszalontai imádkozó csoportba a bemerítés igei fontosságának üzenetét. Meyer Henrik, a magyarországi baptista misszió úttörő vezetője merítette be 1875. augusztus 26-án Gyulán a Fehér-Körös vizébe Kornya Mihályt és feleségét. Kornyát e naptól kezdve felülről való tűz és Krisztus szorongató szeretete töltötte be. Bárhol járt, minden megnyilatkozását az a vágy és késztetés irányította, hogy embereket mentsen a halálból az életre, a kárhozatból az üdvösségre. Két évig helyben munkálkodott. Ez idő alatt Nagyszalontán 40 főre emelkedett a bemerített tagok száma. Meyer felismerte Kornya adottságát, a benne égő szent tűz erejét, és 1877-ben – egy missziós konferencia keretében – diakónussá, 1881-ben presbiterré avatták. Így felhatalmazást nyert arra, hogy önállóan végezze a megtérők felvételét és bemerítését, valamint a gyülekezetek szervezését és a szolgálattevők kirendelését. [3]

1889-ben Meyer Henrik kivitette őt is Hamburgba a baptista szemináriumba. 

1892-ben eladott egy tehenet, és az árát elküldte télikabátra a két Hamburgban tanuló magyar baptista szeminaristának: Balogh Lajosnak és Udvarnoki Andrásnak, hogy meg ne fázzanak, mert Balogh Lajos levélben panaszolta, hogy kell a télikabát, mert nincsen, és fáznak. [4] 

Az első győzelmes időszak Kornya szolgálatában a presbiterré avatása utáni, 1881–1893 közötti 12 év volt. Ezekben az években 141 alkalommal, gyakran népes csoport bemerítését végezte. (20-30 fős megtérőcsoportok is voltak.) 1893-ban megtört missziós lendülete. Ekkor a Hamburgi Baptista Teológiáról hazaérkező két magyar fiatal a gyülekezetek önállóságát igényelte az addigi egyszemélyű központi irányítás helyett. Ez erőteljes feszültséget és meghasonlást, sőt szakadást támasztott az induló baptista misszió vezetői és a gyülekezetek között. Kornyát azért is érintette közelről ez a szakadás, mert 1893-ban a misszióterületek új felosztása szerint Nagyváradra költözött. Nagyváradon saját gyülekezete a fiatalok irányzatához csatlakozott, vagyis Kornya helyi gyülekezet nélkül maradt. Az országot továbbra is járta, de otthon magányosan és lelkében megszomorodva élt mintegy hat esztendőt. 

1900-ban új lendületes missziós korszak kezdődött Kornya életében, amely haláláig (1917) tartott. Ekkor költözött Bihardiószegre, és innen járta az országot. Különösen győzelmes szolgálata alakult ki az Érmelléken és a Szilágyságban. Kis falvakban is népes baptista gyülekezetek jöttek létre. E területen él ma is viszonylagosan a legtöbb magyar baptista.

Minden ember életében fontos a családi háttér. Kornyának hű segítőtársa volt a felesége. Népes családjukat látta el, sokszor egyedül, hiszen a férje folyton úton volt. Hat leányuk és egy fiuk született. Sok fájdalmas gyász érte Isten szolgáját. Felesége 42 évesen, 1890-ben halt meg, 24 évi házasságuk után. Hat leányuk közül négynek szintén a koporsója mellé kellett állnia. Mindegyikük huszonéves korában halt meg, hárman már férjes asszonyként. Két leánya élte túl az édesapát.  Kornya legfájdalmasabb gyásza egyetlen fiának a halála volt, aki 1914-ben a világháború szerb frontján halt meg. Kornya Mihály 1890-ben (44 évesen) újra megnősült. Egy derecskei özvegyasszonyt vett feleségül, aki az ő szolgálata által tért meg. 

Kornya Mihályt 73 évesen hívta magához az Úr. Az egész országot megrázó esemény volt. Nagy tömeg gyűlt össze 1917-ben Bihardiószegen a temetésére. Meyer Henrik búcsúztatta: „Elszorul a szívem, testvérem, oly kedves voltál nekem” – kezdte Dávidnak Jónátán sírjánál mondott búcsúbeszédét idézve. Kornya Mihály élete és szolgálata méltó arra, hogy példaként tekintsünk rá. [3]

Halálának 100. évfordulója, a 2017-es Kornya-év centenáriumi megemlékezések eseménysorozata alkalmából jelent meg Kelemen Sándor Tomi „Kornya Mihály és családja származástörténete” című, 1917-ben kiadott könyve. [5]

Forrás:

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Kornya_Mih%C3%A1ly

[2] http://kispesti.blogspot.com/2017/09/kornya-centenarium-godollon.html 

[3] http://www.baptist.hu/kornya-elete-plantalo-es-evangelizacios-szolgalata...

[4] http://www.baptist.hu/kornya-mihaly/

[5] http://www.baptist.hu/megjelent-kelemen-sandor-tomi-kornya-mihaly-es-csa...