Szilády Áron, a tudós kiskunhalasi református lelkész

Édesanyja Magyar Zsófia, apja, Szilády László. Édesapja református lelkész volt Ságváron. A család halasi származású volt, így apját halasi lelkésznek választották, és ettől kezdve Szilády Áron gyermekkorát Halason töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason kezdte a helyi gimnáziumban, ahol latinul, görögül, franciául tanult és megismerkedett a héber nyelvvel is. A gimnázium első hat osztályának elvégzése után tanulmányait Nagykőrösön folytatta, ahol 1851 és 1853 között a gimnázium két felsőbb osztályát is elvégezte. Ekkor Arany János is tanította. Szilády itt németül, angolul és törökül is tanult. 1853 és 1858 között teológiát hallgatott Debrecenben. Egyre inkább az orientalista tudományok felé fordult, ezért tökéletesen megtanult héberül, arabul, törökül és perzsául. Megismerkedett az olasz nyelvvel és megtanult hollandul is. 1857-től, a török nyelv elsajátítása céljából Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott, majd 1858-ban került a göttingeni egyetemre tanulni, ahol hamar feltűnt briliáns nyelvtudásával és professzorai már a jövő orientalistáját látták benne. [1]

Hazatérése után  segédlelkész volt Gödöllőn, Ómoravicán és Nagykőrösön, majd 1862 közepén Halason helyettes lelkész. Apja halála után, 1863 januárjában, őt választották meg a halasiak rendes lelkészüknek. Haláláig megmaradt halasi papnak.

A lelkészkedést azonban elrendeltetett kötelességnek és nem hivatásnak érezte. „Pap vagyok. Rendeltetésemet ha magasztosnak, nem tekintem is-, mindenesetre fontosnak, nagy kötelességekkel járónak tartom". Az elhivatottság eleven tudatának hiányát azonban feledhettette Szilády feddhetetlen jelleme, sokszínű tehetsége és papi kötelességeinek egyébként pontos és lelkiismeretes teljesítése.

Magánéletében zárkózottnak, komornak, sőt ridegnek találták. Az volt annak, akivel nem akart megbarátkozni. Mindig bizonyos távolságban tartotta magától az embereiket. Csak néhány kevésnek adatott meg, hogy az ő egyéniségének különleges értékeit közelről is szemlélhesse. [2]

1885-ben a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője lett. [1] 

Rendes lelkésszé való megválasztatása után a közéletben is kezdett szerepet vállalni. 1865-1878 között az országgyűlésen képviselte Halas városát, sokat tett a gimnázium fejlesztéséért. Képviselőségének arra az eredményére volt legbüszkébb, hogy Eötvös a halasi gimnáziumot nyolc osztályosra emelvén, nyilvánossági és érettségi joggal ruházta fel.

Munkásságát műfordításokkal kezdette meg. Nagy kedvvel merült a keleti népek költészetével való foglalkozásba. Arany folyóiratai (Koszorú, Szépirodalmi Figyelő) számára is sokat fordított az arab, perzsa, török nép- és műköltészet termékeiből. Keleti ismereteiért csakhamar ráterelődött a tudományos világ figyelme is. Már huszonnégy éves korában levelező tagja lett az Akadémiának. Gödöllői segédlelkész volt ebben az időben. Az anekdota szerint principálisa, a derék falusi tiszteletes nem győzött eleget méltatlankodni azon, hogy káplánját, és nem őt választották meg akadémikusnak.

Szilády, mint a Régi Magyar Költők Tárának szerkesztője, szaktudományának addigi eredményeit kiválogatta, megbírálta, újabbakkal gyarapította. A Toldi-monda történeti magvainak — Ilosvairól szóló jegyzetében — kiderítésével egyik legmaradandóbb értékű, módszerére is felette jellemző tudományos sikerét vitte véghez.

Szilády feladata a régi magyar verses művek kiadása volt. Legelső dolgának azt tekintette, hogy ezeket a verses maradványokat ne másod-, harmadkézből vegye, hanem az eredeti lelőhelyre menjen vissza. Kritikai kiadást nyújt, amelyben a szöveget minden oldalról megvilágítja. Szilády a Régi Magyar Költők Tárában az irodalomtörténeti tudományt kora magyar színvonalán jóval felül művelte.

Kiadta Balassa Bálint összes költeményeit is. Egészen a legújabb időkig egyedüli teljes és kritikai kiadása volt ez az első magyar műköltőmek.

Ilyen széleskörű munkásság mellett még arra is maradt ideje, hogy mint az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának előadója, az Irodalomtörténeti Közleményeket is szerkessze. [2] 

A város szellemi vezérének tartották. Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. Mindent megtett Kiskunhalas kulturális fejlesztéséért. 1867-ben lett a Kisfaludy Társaság tagja, de az egyre közismertebbé váló irodalomtörténész 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja is volt. Fordításai révén jelentős irodalmi tevékenysége, de igazi tudományos elismerést nyelvészként szerzett. Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt 9 kötetben adta ki a "Török-Magyarkori Okmánytárat", Budenz Józseffel és Szarvas Gáborral pedig a "Nyelvemléktárat". A régi magyar irodalom egyik legjelesebb kutatójává vált, s nevéhez fűződik több 16. századi író (Tinódi, Ilosvay Selymes Péter, Balassi Bálint) művének kiadása. 1893-tól haláláig volt az "Irodalomtörténeti Közlemények" szerkesztője. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták. Tudományos munkásságának fontos részét alkotta a magyar nép származásának vizsgálata, s e tekintetben a török eredet híve volt. Ezt a meggyőződését közel-keleti útjai is megerősítették.

Egész életét a puritán egyszerűség jellemezte. Jól mutatja ezt öltözködése, szűkszavúsága, vagy az a tény, hogy beszédeit, előadásait soha nem vetette papírra. Szilády Áron 1922. március 20-án hunyt el Kiskunhalason. [1]

"Ravatalánál az egész ország keserve, bánata összpontosul. Szilády Áron nemcsak Halas, hanem az egész hon halottja. Nemcsak halasi egyházának, hanem az össz-magyar reformátusságnak nagy vesztesége. Oly veszteség, amely folyton szemünk előtt lebeg, mert Szilády Áron munkásságával ércnél maradandóbb emléket állított magának. [3]

A korabeli újság ezzel a címmel tudósít a szobor avatásáról: A hála és a kegyelet megnyilatkozása közepette leplezték le Szilády Áron szobrát 

„Egy nagy élet nemes törekvéseinek elismerése és méltatása Szilády Áron órcbeöntött mása“ — mondotta a felavatás ünnepi szónoka [4] 

Forrás:

[1] https://szilady.net/component/content/article?id=8:szilady-aron

[2] http://acta.bibl.u-szeged.hu/19026/1/ert_fj_irod_int_006_001-032.pdf

[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/KiskunhalasiLapok_1922_Kiskunhala...

Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1922 (22. évfolyam, 1-64. szám)1922-03-22 / 12. szám

[4] https://library.hungaricana.hu/hu/view/KiskunhalasiLapok_1927_Kiskunhala...

Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1927 (27. évfolyam, 1-105. szám)1927-11-16 / 92. szám