Győri Evangélikus Gimnázium

 A XVI. század végén az osztrák katonai hatóságok még nemcsak eltűrték a protestantizmust, hanem a helyőrségen belül támogatták is, sőt katonai lelkészi állásokat rendszeresítettek. A lelkészek pedig tanítottak is. A megerősödő ellenreformáció lehetetlenné tette mind az evangélikus egyházközség, mind az iskola munkáját a vár falain belül. Ez volt a vándorló iskola és gyülekezet időszaka.

1696-ban az újvárosi Öreg utcában (ma Kossuth Lajos) új templomot szenteltek. A templommal együtt iskola is épült. Lelkészek és tanítók egész sora működött itt eredményesen, sőt Hegyfalusi György (1692-1695) az iskolát gimnáziumi szintre fejlesztette. 

Mária Terézia királynő 1749-ben megtiltotta a győri evangélikusok szabad vallásgyakorlatát, s a gyülekezet ismét templom és iskola nélkül maradt. A véghelyi jelleg megszűnt, s a Konvent (az egyház világi vezetése) kénytelen volt átadni templomot és iskolát. A tanítás azonban folytatódott magánlakásokban és vidéken, a jó tanulók pedig külföldön tanultak tovább. II. József türelmi rendelete (1781) tette lehetővé újra a vallásgyakorlatot, s már a következő évben megszerveződött a gyülekezet, és azonnal templomot, iskolát, paplakot és tanítólakást kezdtek építeni.

Az új iskola gyorsan fejlődött. A XVIII: század végén (1785) már négy fiú és egy leányosztály működött, sőt 1790-ben egy felsőbb osztályt is szerveztek, amelyben grammatikát és syntaxist (nyelvtant és szó- és mondatszerkezetet) is tanítottak. [1] 

1796-ban merült fel első ízben, komolyabb formában egy gimnáziumi tagozat indításának ötlete. Az egy évvel később megszervezett algimnázium kapcsán a gyülekezet azt tervezte, hogy főgimnáziummá fejleszti, azonban ehhez anyagi ereje önmagában nem bizonyult elégségesnek. Az egyházkerület az elkészült tervezetet végül nem támogatta, a kerület egyetlen evangélikus főgimnáziuma Sopron városában nyitotta meg kapuit. [3]

Az iskola életében és munkájában kiemelkedő volt Stelczer Dániel személye, aki már olyan tárgyakat is tanított, amelyek megfeleltek az algimnázium követelményeinek. Említést érdemel alapítványa is, mely sok győri evangélikus fiatal tanulását tette lehetővé. Az iskola további bővítése a XIX. század elején vált szükségessé. Az építkezés 1823-24-ben zajlott. [1] 

A szabadságharc idején, 1848 őszétől kezdve folyamatos katonai beszállásolások nehezítették a tanítást. [3]

Az algimnázium 1856-ban szűnt meg, mivel a gyülekezet vezetői nem fogadták el, hogy az oktatás német nyelven történjen [3], és az abszolutizmus időszakában csak elemi iskolai tárgyakat tanítottak. [1]

1861-ben újra megnyitották az algimnáziumot, s tovább gyarapodott az osztályok száma is. Az algimnázium végül az 1883. évi XXX. törvénycikk - a középiskolai törvény kihirdetésével - fejezte be működését, mert fenntartása olyan anyagi terheket jelentett volna, amelyeket a gyülekezet már nem vállalhatott magára. Viszont ekkor határozták el, hogy az elemi népiskolát a lehető legmagasabb szintre emelik. Fadgyas Pál igazgatósága idején különválasztották a fiúkat a lányoktól, minden osztály külön tanítóval működött. Most fejlődött az iskola hatosztályos népiskolává, de az V-VI. osztályosok összevont formában, míg az I-IV. osztályosok, külön fiú-, illetve lányosztályban tanultak.

Az I. világháború után a tanulók létszáma erősen visszaesett, majd 1930-ra ismét elérte a korábbi szintet, így az iskola egy rövid időszaktól eltekintve ismét 10 osztállyal működött. Mivel a konventépület emeletén lévő két tantermet közben az osztályok számának átmeneti csökkenésével lakássá alakították át, szűknek bizonyult az iskolaépület. Elodázhatatlanná vált egy új intézmény létesítése, mely 1930-ban készült el. Igaz, csak a tervezet egyik fele valósult meg akkor. A lányiskola új épülete a tornateremmel és a kiszolgálóhelyiségekkel együtt a közben bekövetkező háborús események, majd az államosítás miatt csak terv maradt.

1931. szeptember 1-jén a korábbi hatosztályos iskola hetedik, majd nyolcadik osztállyal bővült. Ez azért kiemelkedő esemény, mert akkor az egész országban mindössze 3-4 nyolcosztályos iskola működött. 

A Győri Evangélikus Iskolában az 1948-ban bekövetkezett államosításig zavartalanul folyt a munka. Az államosítást követően - a fokozatosan megjelenő tanügyi rendelkezések alapján - az iskola épületében ének-zenei általános iskola nyílt, mely Bartók Béla nevét vette fel. 1992 június végéig tartott az iskola életének ez a szakasza.

Az intérmény nevelő-oktató munkája messze földön ismert volt. A tehetséges diákok egész sora itt kapott egész életre szóló indítást. Felsorolni, számba venni lehetetlen név szerint.

Az egyházközség presbitériuma 1991. március 20-án szándéknyilatkozatával állást foglalt az iskola újraindítása mellett, majd 1992. január 13-án - korábbi iskolájának jogutódjaként - megalapította a nyolcosztályos győri evangélikus iskolát, s egyidejűleg megindította szervezését. Győr Megyei Jogú Város jegyzője engedélyezte a nyolcosztályos általános iskola működtetését. Az iskolaépületet az egyház 1992 július 3-án vette át, s az újonnan szervezett evangélikus iskola 1992 szeptember 1-jén megkezdte evangéliumi szellemű nevelő-oktató tevékenységét. [1]  

Forrás:

[1] http://www.peterfy.hu/index.php?id=13