Veszprémi EvangélikusTemplom
| Az építés éve | 1798. |
|---|
"Elfakult írások soraiban találhatunk egyes szétszórt nyomokat s feljegyzéseket, melyek arra engednek következtetni, hogy az evangéliumi keresztyén hitvallásnak Veszprémben már az 1600-as években voltak követői, kik azonban a római egyház ez erős gócpontjában, a mostoha körülmények miatt nem szervezkedhettek.” így kezdi a Veszprémi Evangélikus Gyülekezet történetének leírását a gyülekezet egykori lelkésze, Hering János.
1716-ban III. Károly megvonta a szabad vallásgyakorlatot. A római katolikus restaurációnak ebben a korszakában istentiszteleti hely nélkül maradtak azok az evangélikusok is, akik ebben az időben Veszprémben éltek.
Bár a türelmetlen üldözés a veszprémi evangélikusok legtöbbjét a városból való elköltözésre kényszerítette, az 1732-33-as feljegyzésekben 42, majd 47 evangélikus család neve van megörökítve. Ez az első számszerű adat a veszprémi evangélikusokról. Ezekről annyit tudunk, hogy Vámosra szoktak kijárni a nagyvázsonyi lelkészek prédikációjának meghallgatására, akinek fizetéséhez bizonyos összeggel ők is hozzájárultak. Ebben az időben ugyanis a veszprémi evangélikusoknak tilos volt kijárni a nagyvázsonyi gyülekezetbe, ahova tartoztak, viszont a nagyvázsonyi lelkésznek sem volt szabad Veszprémbe járni, így egy közbeeső helyen, Vámoson tudtak összejönni istentiszteletre.
Az 1733-tól 1783-ig terjedő ötven esztendőről csak annyit tudunk, hogy a hívek Nagyvázsonytól elszakadva Öskühöz csatlakoztak. Egy 1757-es adat szerint 179 evangélikus volt a városban.
Amikor II. József türelmi rendelete lehetővé tette a templomépítést, az evangélikusok száma csak a környező falusiakkal együtt tett ki annyit, amennyit a rendelet feltételként írt elő a templomépítéshez. Így egyelőre csak arra volt lehetőség, hogy a veszprémi evangélikusok valamelyik szomszéd gyülekezet prédikátorának szolgálatát vegyék igénybe. 1788. február 3- án azután engedélyt kaptak arra, hogy magukat a nagyvázsonyi eklézsiához „affiliálhassák”, továbbá, hogy a lelkész közölt s hatóságilag megállapított napokon Veszprémbe bejárhat, ott német és magyar istentiszteletet tarthat, s a hívek óhaja szerint az úrvacsorát két nyelven kiszolgáltathatja.
Amikor istentiszteleti hely céljára építési engedélyt kértek és kaptak, közadakozásból összegyűjtöttek 396 forintot és 85 1/2 krajcárt. Ebből azután a Buhim utca házának udvarán ún. „fészer”-t építettek. Bizonyára egyszerűbb épület lehetett ez, amit még kápolnának vagy imaháznak sem mertek nevezni, de „az Urnak dicsőségére szánt hajlék” volt ez, ahol már 1788. február 24-én, böjt 3. vasárnapján megvolt az első istentisztelet. Ettől kezdve hat éven át Nagyvázsony fíliájaként élt a gyülekezet. Első tanítója, Mikó Zsigmond 1788. március 9-től május 6-ig munkálkodott a gyülekezet fejlesztésén. Utóda Zigán János lett, akit a gyülekezet anyásítása után, 1794. augusztus 31-én Hrabovszky Sámuel szuperintendens a gyülekezet első lelkészévé szentelt. Az ő idejében, 1797. május 31-én vette meg a gyülekezet a vásárállási dombon azt a két házat, amiben a parókia is volt egészen a legutóbbi időkig. Igénytelen, náddal fedett hajlék volt akkor ez a két ház kinn a juhszélen. Ezek tőszomszédságában épült meg 1798-ban a templom torony és harangok nélkül. Oltára 1806-ban készült el. Külvárosias környezetben, harangszó nélkül, magasba mutató vasból készült keresztjével mégis egybegyűjtötte a város evangélikusait. Tornyot csak az 1893- as tűzvész utáni helyreállítás során 1910-ben építettek a templomhoz, ahova azután három harang került. Vető Béla [2]
Régi vágya volt a veszprémi evangélikusoknak, hogy az 1798-ban épült templomukhoz tornyot építsenek, és abban harangokat helyezzenek el. Az első ilyen irányú próbálkozás a templom felszentelése után hetven évvel kezdődött. 1868-ban gyűjtés indult, az összegyűlt pénz azonban a felmerülő egyéb kiadások miatt elfogyott. Egy időre félre is tették terveiket, de nem mondtak le annak megvalósításáról.
1909-re megteremtődtek az építkezés anyagi feltételei. Rotsival Ferenc budapesti műépítész, és Csomay Kálmán veszprémi építész jelentkezett feladatra. A gyülekezet ez utóbbi ajánlatot fogadta el. Csomay Kálmán megtervezte és felépítette a vasbeton tornyot, ami újdonság volt a maga idejében. Magyarországon (és még a történelmi Magyarországra kell gondolnunk) ez az első ilyen jellegű – tehát teljes egészében vasbetonból öntött – torony. Mivel ez az új építési technika sokak számára még idegen volt, a gyülekezeti jegyzőkönyvében rögzítették, hogy: „Csomay Kálmán bizassék meg a torony felépítésével, de a színházat felépítő vállalkozó felelőssége alatt, kitől Csomay Kálmán állítólag a vasbeton építést elsajátította”
Az építkezés július 23-án kezdődött meg. Az építésvezető Slavonits István volt.
1910. szeptember 17-én fejeződött be az építkezés. Ekkor került fel a torony tetejére a kereszt. A kereszt alatti gömbben az építéssel kapcsolatos dokumentumokat helyezték el. Az építkezés befejező momentuma a villámhárító elkészítése volt, mellyel szintén helyi szakembert, Weisz Henrik mechanikust bízták meg. Az adománygyűjtés olyannyira sikeres volt, hogy a megmaradt pénzből 3 harangot is tudott venni a gyülekezet.
A legnagyobb egy 450 kg-os harang volt, amelyet Haubner Máté emlékharangnak neveztek el, emlékezve a veszprémi születésű lelkészre, aki 1846-tól a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület szuperintendense volt és hat évi várfogságra ítélték Kufsteinben, a szabadságharc idején tanúsított hazafias viselkedése miatt. A középső, 220 kg-os Poszvék Sándor soproni teológiai akadémiai igazgató, a legkisebb 120 kg-os pedig Rupprecht Lajos egyházkerületi gyámintézeti elnök nevét kapta. A harangok Tóth Árpád veszprémi harangöntő műhelyében készültek.
A templom belseje is megújult. Újrafestették a padokat, megjavíttatták az orgonát. A Nőegylet szőnyegeket vásárolt és új, fehér szószék- és oltárterítőt készített. A torony és a harangok ünnepélyes felszentelésére 1910. november 13-án került sor. Az ünnepségen képviselve volt a megye, a város és az egyes felekezetek is. Ünnepi prédikációval Hofbauer Pál magyarszombathelyi (ma Bakonyszombathely, Komárom megye) lelkész, esperes szolgált. Utána a Petőfi-kör dalárdájának műsorát hallgatta meg a gyülekezet, akik Pekárdy Pál vezényletével énekeltek. Az istentisztelet végén felavatták az építkezés emléktábláját, melyet a torony alatt, a bejárat mellett helyeztek el. A templomi ünnepség folytatásaként a Korona vendéglőben „40 terítékű bankettet” rendeztek.
1915-ben a háború miatt a három harang közül kettőt – a legnagyobbat és a legkisebbet – elvitték, a középső, 220 kg-os Poszvék emlékharang marad csak a toronyban. Kártérítés gyanánt a gyülekezet 2000 koronát kapott ugyan, de ez a pénz hamarosan értékét vesztette. A toronyról ezt követően a tatarozások, felújítások kapcsán emlékeznek meg a régi jegyzőkönyvek.
1948-ban, a templomépítés 150. évfordulója kapcsán történt meg a templom és a torony teljes külső-belső felújítása. 1963-ban a torony ablakaira sodronyhálót kellett szerelni, hogy a galambok ne juthassanak be a toronyba. Ekkor történt meg a harangtartó vasszerkezet rozsdamentesítése is. 1976-ban végezték el a haranglengető szerkezet villamosítását, illetve a templom külsejét újították fel, a torony festése azonban nem sikerült, a festéket az eső két ízben is lemosta, mire harmadszorra sikerült azt jó minőségben elkészíteni. 1998. november 29-én két család adományaként, a templomépítés 200 éves évfordulója alkalmából új harang költözött a toronyba, a 83 évig árválkodó Poszvék emlékharang mellé.A veszprémi gyülekezet 2010. november 14-én emlékezett meg a torony felépítésének századik évfordulójáról. [3]
Forrás:
[1] http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/10636
Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)1973-11-11 / 45. szám (Vető Béla)
100 éves a veszprémi evangélikus templom tornya (Szalontai Árpád)
Fotók
