Melczer János emléktábla, Melczer János és fia, Titusz sírköve a Rákoskeresztúri Evangélikus Templom falán
| A készítés éve | 1948. |
|---|---|
| A tábla szövege | 1848-1948 Melczer János 1831-1864 volt lelkésze emlékére, akit hazafias magatartásáért a császári önkény halálra, majd kegyelemből várfogságra itélt melyből két évet Josefstadtban elszenvedett emelte a gyülekezet |
| Ki állíttatta? | Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség gyülekezete |
| Minek az emlékére készült? | Az 1848-as forradalom 100 éves évfordulóján Melczer János evangélikus lelkész tiszteletére. |
Az 1848/49 - es szabadságharc rákoskeresztúri eseményeiben jelentős szerepet játszó Melczer János, evangélikus lelkész a szószékről hirdette: az Isten szeretetének jele, hogy azzal a Kossuth Lajossal ajándékozta meg a magyarokat, aki felvirrasztotta a függetlenség és a szabadság hajnalát. Felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot. Hentzi tábornokot „a budai vár kannibál szívű parancsnokának” nevezte.
Titusz nevű fia a schwechati ütközetben megsebesült s 1848. november 24-én Pesten, meghalt. A régi rákoskeresztúri evangélikus temetőbe temették. Másik fia a 11 éves Lajos akkor sebesült meg, amikor Hentzi tábornok Pestet lövette. A fú lábát combjánál szakította le egy lövedék.
A szabadság harc leverése után Melczer Jánost az önkényuralom 1852. május 5-én teljes vagyonelkobzás mellett kötél általi halálra ítélte. Az akkori Magyar Hírlap 1852. május 6. számában közzéteszi az ítélet szövegét:
„Melczer János, a magyar forradalom folytában az 1849 mart. 14-iki conventhatározat előtt és után, a forradalmi kormány proclamatioit a szószékről készséggel kihirdette, nem csak ezen alkalmakkal, hanem a községi gyűléseken is Keresztúron forradalmi szellemben izgató beszédeket tartott, a népet, azon megjegyzéssel, hogy nincs többé király: a lázadásban részvételre, a fölkelő sereg számára katonák állítására, népfölkelésre s az egyesült cs.k. osztrák s császári oroszseregek elleni fegyveres ellenállásra szólítá fel, általában a lelkipásztorságra bízott községre a forradalom kedvéért vészteljes módon hatott, végre az izgató Kossuthot a szószékről úgy tünteté föl, mint az istenséggel fölérő s egyenlő hatású személyt, és egy 1849 május 7-én a Márczius című hírlapba saját aláírásával beigtatott cikkben a császári sereget szidalmazni merészlette”.
A kötél általi halálbüntetést 6 évi várfogságra mérsékelték, amelyből két évet Josefstadtban le is töltött. 1854-ben az általános amnesztia során kiszabadult a börtönből, és sokak közbejárása után két év múlva visszafoglalhatta lelkészi állását Rákoskeresztúron.
Forrás: http://www.erdosreneehaz.hu/wp-content/uploads/2013/06/RME13-2-sz%C3%A1m...
http://medit.lutheran.hu/files/budapest_rakoskeresztur_kereso_szo_1999_1...
http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/szoval-es-tettel-az-1848-49-es...
Fotók
