Markusovszky Lajos
(1815–1893)
Markusovszky Lajos a 19. századi magyar orvostörténet egyik legnagyobb személyisége, a közegészségügyi oktatás, az orvosi ismeretterjesztés és továbbképzés megindítója 1815. április 25-én Csorbán ( ma Štrba, Szlovákia) született. Édesapja ágostai evangélikus lelkészként működött. Tanulmányait Rozsnyón, és Késmárkon folytatta, majd 1834-től a Pesti Egyetem Orvosi Karán tanult. Apja 1837-ben bekövetkezett halála után tanulmányainak befejezéséig magántanítói állást vállalt a Stáhly és a Festetics családoknál. 1843-ban az akkor Pesten praktizáló Balassa János sebészprofesszor segédorvosa lett. 1844-ben megszerezve orvosi oklevelét, Párizsi tanulmányúton megismerkedett a francia sebészet, Jacques Lisfranc és Alfred Velpeau professzorok eredményeivel. A következő két évben állami ösztöndíjjal Bécsben, Joseph Wattmann professzor tanársegédjeként dolgozott. Itt kötött életre szóló barátságot Semmelweis Ignáccal. 1847-től a Pesti Egyetem sebészeti klinikáján volt Balassa János asszisztense. A sebészeti beavatkozásoknál Európában az elsők között itt alkalmazták az éteres bódítást, amelyet Markusovszky először önmagán próbált ki.
Markusovszky portréja
Az Orvosi Hetilap címlapján Markusovszky neve mint tulajdonos. Az első oldalon Semmelweis cikke
Markusovszkyt Balassa professzor 1849 júliusában, a komáromi csatában életveszélyesen megsebesült Görgey Artúr gyógykezelésével bízta meg. Ettől kezdve a világosi fegyverletételig a fővezér mellett volt a csatatereken és sebének utókezelése miatt Klagenfurtba, száműzetésének helyére is elkísérte. Az önkényuralom idején evangélikus vallása miatt magántanári kinevezési kérvényét az egyetem visszautasította, ekkor magánorvosként praktizált, a Trefort, és az Eötvös család háziorvosaként.1857-ben megalapította, majd 32 éven át szerkesztette az Orvosi Hetilapot. Ebben jelent meg 1858-ban Semmelweis híres cikksorozata a gyermekágyi lázról. A kiegyezés után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselőjeként az orvosképzést irányította. Javaslatára indult el az orvosi kar a Kolozsvári Egyetemen. A Tudományos Akadémia tagjaként 1892-ig a Budapesti Orvosi Egyetemen professzora volt.
Egy vas vármegyei földbirtokos leányát, Kiss Zsófiát vette el feleségül. Utolsó évét feleségének keményegerszegi kastélyában töltötte. Elhunytáról a ’Vasmegyei Lapok’ 1893. április 30-án, a fővárosi újságokat idézve, tudósított. A haláleset Abbáziában (ma Opatija, Horvátország) április 21-én történt. Ravatalát a Stefánia Hotel melletti kápolnában állították fel. A gyászszertartást a fiumei protestáns lelkész Johann Schmidt végezte, aki a megható beszédét magyarul mondta el. Jelen volt özvegye Zsófia asszony, és sógora Kiss Gyula keményegerszegi földbirtokos.
Emléktáblája Opatijában, sírja Keményegerszegen és szobra Szombathelyen
A kegyeletet leróni Abbáziába érkezett unokaöccse Markusovszky Béla budapesti tűzoltó parancsnok, Fabinyi Lajos a Budapesti Hadapródiskola főhadnagya és Fabinyi Rudolf a Kolozsvári Orvosi Egyetem tanára. Az abbáziai magyarok, köztük az éppen helyszínen tartózkodó Görgey Artúr tábornok is részt vettek a szertartáson. A holttestet Vasmegyébe szállították, és április 25-én, a keményegerszegi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Vas megye és Szombathely város kórháza 1955-től viseli Markusovszky Lajos nevét.
Feiszt György (MNL VaML)