Berzsenyi Dániel: Fohászkodás

Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. május 7. – Nikla, 1836. február 24.) Kemenesalja szülötte, birtokos nemesi család sarja. A soproni – ma nevét viselő – evangélikus líceum diákja volt 1790 ás 95 között. Nem volt mintadiák és sosem fejezte be tanulmányait, de a líceumi évek mégis hatottak rá. Iskolatársa volt Kis János, a későbbi dunántúli püspök, aki a Soproni Társaság, az első magyar iskolai önképzőkör alapítója és vezetője volt. Ő lesz majd, aki évek múlva a titokban verselő Berzsenyi írásait elküldi Kazinczy Ferencnek, és népszerűsíti verseit. Berzsenyi formailag még klasszicista, ódákat, elégiákat ír, de szenvedélyében, mondanivalójában már új kifejezésmódot, a romantikát előlegezte meg, ezért megítélése saját korában nem volt egyértelmű. 1830-ban az elsők között választották meg a Magyar Tudós Társaság tagjai sorába. Életét Kemenessömjénben, majd Niklán töltötte feleségével Dukai Takách Zsuzsannával, s négy gyermekükkel. A líra mellett a filozófia és a társadalmi kérdések is foglalkoztatták. Utóbbi tárgykörbe tartozik A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul című munkája, amely az agrároktatás, képzés, az erkölcsi cultura fejlesztése, a művelődés előnyeit tárja fel.