A most bemutatásra kerülő három, Zemplén Vármegye Levéltárában fennmaradt irat segítségével a török elleni visszafoglaló háborúk idejébe megyünk vissza és bepillantást nyerhetünk abba, hogy Tokaj-Hegyalján milyen is volt a protestánsok, különösen is a „nyakas kálvinisták” és a római katolikusok, a „pápisták” felhőtlennek egyáltalán nem mondható viszonya az 1691. évi Leopoldina Explanatio-t követően, és a katolikus egyházi személyek milyen fellépéseket fontolgattak a protestánsokkal szemben érdekeik védelmében.[1]
A Thököly-felkelés 1685. évi bukása után ismét jelentősen rosszabbodott a protestánsok helyzete a Magyar Királyságban és ezen belül Felső-Magyarországon. Újra elkezdődött, elsősorban a legjelentősebb településeken, a szabad királyi és mezővárosokban a templomaik erőszakos elvétele, iskoláik bezáratása, zaklatták és üldözték lelkészeiket, tanítóikat. Mindezekre annak ellenére került sor, hogy elvileg az országgyűlés az 1687. évi XXI. törvénycikkel, ahol külön is hangsúlyozta az uralkodó, I. Lipót jóindulatát, miszerint, bár az ágostai és helvét hitvallásúak eljátszották az 1681. évi XXV. és XXVI. törvénycikkekben biztosított jogaikat és lehetőségeiket, mégis e törvényeket megújítják és helyreállítják. A gond ott volt, hogy a törvény tartalmazott egy olyan kitételt is, hogy ha az 1681. évi soproni törvényeket nem hajtották volna végre, vagy időközben valamilyen visszaéléssel megsértették, úgy sürgősen végre kell hajtani. Így kiküldtek olyan bizottságokat, amelyeknek elvileg a sérelmek orvoslását, illetve a protestánsok számára templom, iskola és paplak építésére alkalmas telkek biztosítását kellett volna elvégezni, azonban ezek is inkább a protestánsok üldözésének eszközei lettek.[2]
Felső-Magyarországon is létrejött e bizottság, a „Commissio Chakyana” Csáky István Szepes vármegyei főispán és felső-magyarországi főkapitány elnökletével, tagjai pedig br. Barkóczy Ferenc zempléni főispán, br. Károlyi László szatmári főispán, klobusiczi és zétényi Klobusiczky Ferenc zempléni alispán és Putnoky Ferenc, mindketten a felső-magyarországi királyi tábla ülnökei és a Szepesi Kamara két hivatalnoka voltak.[3]
Felső-Magyarországon a protestánsokkal szembeni néhány ismertebb akció ezekből az évekből:
- 1686 decemberében a sárospataki templom elvétele a reformátusoktól, akik azt még 1683-ban kapták vissza, miután az év június 12-én Philipp Sanseverino Saponara cs. alezredes, a Scherffenberg-ezred és a pataki vár commendánsa parancsnoksága alatt álló helyőrség, valamint a jezsuiták kivonultak a várból, átadva azt Thököly Imre és a Rákóczi-család számára;[4]
- 1687 januárjában, alighogy megérkezett Eperjesre, Felső-Magyarország evangélikusságának fellegvárába a „Commissio Chakyana”, elvették az eperjesi evangélikusok által használt templomokat, iskolákat, valamint az Evangélikus Kollégium épületét és az evangélikusok, valamint a város református lakói számára a külvárosban jelöltek ki telket templom és iskola építésére;[5]
- Ugyanebben az évben, Eperjesen gr. Antonio Caraffa di Stigliano tábornagy, az itteni császári csapatok főparancsnoka, Bécs parancsára felállított egy rendkívüli törvényszéket, amely fő céljául tűzte ki, hogy leszámoljon a város és a térség protestáns előkelőivel, megfélemlítve és megtörve a protestáns rendeket. A vértörvényszék egy Thököly-párti összeesküvésben való részvétel és a munkácsi kuruc helyőrséggel, valamint Zrínyi Ilonával való kapcsolattartás vádjával kínoztatott meg és végeztetett ki többségében evangélikus, de mellettük református nemeseket, polgárokat és lelkészeket. Halálos áldozatai között három református személyről tudunk: nemes nagyidai Székely András Thököly volt tisztje, egy ismeretlen református lelkész és a kassai Lányi Sámuel mészáros, akit véletlenül fogtak el és végeztek ki, majd „kártérítésként” 90 forintot adtak özvegyének. Rajtuk kívül a letartóztatottak között volt a zempléni református nemes Szemere Pál, vagy deregnyői Galambos Ferenc. A kínvallatásoknak köszönhetően és a város főterén végrehajtott kivégzések alkalmával 1687. március 5.–szeptember 12. között összesen 24 ember veszítette életét. Emléküket egy, a város főterén, az Evangélikus Kollégium északi sarkán ma is látható, 1908-ban emelt emlékmű örökíti meg;[6]
- 1687. április 24-én uralkodói parancsra Klobusiczky Ferenc alispán katonai karhatalom segítségével elveszi a Sárospataki Református Kollégium épületeit, az elüldözött iskola pedig Göncre menekül, ezen kívül a sárospataki református gyülekezetet is zaklatják és ellehetetlenítik. (1688-ban Klobusiczky irányításával a szomszédos Sátoraljaújhelyben is ismételten elveszik a reformátusoktól a templomot, a lelkészlakot és iskolát, amelyet 1682-ben kaptak vissza.);[7]
- Babocsay Izsák örökítette meg, hogy a sokat szenvedett Tarcalon is – 1671 után – újra elvették 1687-ben a reformátusoktól a puszta templomot, valamint a Rimaszombati Márton tudós tarcali prédikátor halála után a helyére meghívott, korábbi felsőbányai prédikátort, Gyöngyösi N. Istvánt – akit korábban, még Tarcal felé utaztában 2–300 Munkácsról kicsapó portyázó talpas is kifosztott –, kiűzték „a szegény Evangelicus[8] lakosoktól a pogány Török égetése után” újjáépített parókiából.[9]
- 1689-ben Kollonich Lipót győri püspök, bíboros, a Rákóczi-árvák gyámja a Rákóczi-birtokokon elrendeli a református prédikátorok elüldözését.[10]
- Ugyancsak Babocsay Izsák számolt be arról, hogy 1690-ben „az igaz Evangeliomi világosságot nem szenyvedhető némely nagy Rendek Comissiojábul” a tokaji és bodrogkeresztúri prédikátorokkal egy napon kiüldözték Tarcal mezővárosából a jámbor és tudós lelkipásztort, Ladányi Albertet, a mezőváros református lakosainak nagy szomorúságára.[11]
Amint a fentiekből is kiderül ezen események közül többen is nagy szerepet játszott az egykor református, volt pataki diák, majd konvertita klobusiczi és zétényi Klobusiczky Ferenc zempléni alispán, korábban a Rákóczi-család ügyvédje, aki 1688–1694 között a kamarai kézben lévő Rákóczi-birtokok kezelője, aki 1692-ben megszerzi a család ezen ágának a bárói címet is. Életútjában ez azért igazán érdekes fordulat, mivel édesapja, a református patrónus Klobusiczky András, a Rákóczi-család magyarországi birtokainak jószágigazgatója, Lorántffy Zsuzsanna bizalmi embere és a pataki kollégium világi gondnoka volt.[12]
A fent említett megpróbáltatásokat követte egy újabb prés, amellyel szorítani kívántak a protestánsokon, és ez nem volt más, mint I. Lipót 1691. április 2-án kiadott „Leopoldina Explanatio” nevű rendelete, amely, mint egy végrehajtási utasítás, uralkodói szempontból értelmezte az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket. Az uralkodó és a katolikus egyház felfogását, törekvéseit jól tükröző rendelet erőteljesen szűkítette, tovább korlátozta a protestánsok jogait. A rendelet megkülönböztette a nyilvános és magán vallásgyakorlatot, így a protestánsoknak csak az 1681. évi XXVI. törvénycikkben felsorolt artikuláris helyeken volt szabad nyilvánosan gyakorolni hitüket, a nem artikuláris helyeken pedig csak magán vallásgyakorlatra volt lehetőségük, így a protestáns lelkészek e településeken nem is szolgálhattak.[13]
Ezekből a korlátozásokból fakadhatott az az összetűzés, amely 1692 húsvétján történt Sátoraljaújhelyben. Ekkor Gaál István pálos szerzetes, plébános bement néhai Kazinczy Péter volt Zemplén vármegyei jegyző és a Rákóczi-ház híve fiának, a református hitére 1682–1683 körül visszatért Kazinczy Andrásnak[14] házába, ahol istentiszteletet tartottak nem csak a háziaknak, de úgy tűnik, összejött a háznál a református gyülekezet vagy annak egy része. Itt a plébános, miközben be akarván menni a házba, hogy tiltakozásul bemutassa a földesurak levelének másolatát, állítólag taszigálta, sőt sértegette az istentiszteleten részt vevő koldusokat, akiket „szamár fiaknak” nevezett, és egy Vak Erzsók nevű koldusasszonyt állítólag arcul is csapott. A házban pedig Kazinczy Andrással keveredett vitába, úgy tűnik amiatt, hogy a mezővárosban a református istentisztelet sérti a földesúri jogot. Erre Kazinczy ezt válaszolta, hogy az ő házán nincs a földesúrnak joghatósága, és „szabad vagyok én az én Istenemet az én házamban szolgálni,” de a későbbi vádakkal szemben sem ő, sem sógora, a szintén meggyőződéses református, volt bujdosó, vele szoros kapcsolatban álló Tussay Márton[15] nem bántalmazták tettlegesen a plébánost. Ezt követően Gaál István plébános Kazinczyt és Tussayt azzal a nagyon veszélyes váddal illette a vármegye előtt, hogy vallásgyakorlás ürügyével valójában az uralkodó és az ország törvényei által tiltott gyűlést tartottak, amire ők tanúkihallgatást kértek a vármegyétől, hogy sem uralkodó elleni titkos szervezkedés vagy lázadás nem történt, sem nem bántalmazták a plébánost. A 8 oldalas jegyzőkönyv szerint összesen 20 tanú állt ki Kazinczyék mellett és a plébános ellen. A Gaál István plébános vádja alapján lefolytatott vizsgálat eredményéről, mely szerint Kazinczy és Tussay ártatlanok és nem tartottak tiltott gyűlést, Zemplén vármegye közgyűlésén, 1692. május 19-én bizonyságlevelet állítottak ki.[16]
Mindezen körülmények, a protestánsok – pl. a fenti bemutatott esetben az öntudatos és hitükhöz ragaszkodó újhelyi reformátusok –, valamint a katolikusok közötti ellentétek válthatták ki azt, hogy Fenesy György egri püspök Kassán, 1693. március 24-én kelt levelében fordult gróf szalai Barkóczy Ferenchez, Zemplén vármegye főispánjához, felső-magyarországi vicegenerálishoz. Ebben a hegyaljai plébánosok és az ottani „eretnekek” (protestánsok) közötti ellentétekről, a plébánosokat ért szidalmazásokról és halálos fenyegetésekről ír és kéri hivatalos segítségét, hogy mindezeket mielőbb vizsgáltassa ki és vegye elejét, a felbújtókat pedig találja meg. Ebben a kérdésben értekezett a püspök a kor egyik igen befolyásos, Habsburg-szolgálatban álló diplomatájával, Antidius Dunod[17] francia jezsuita szerzetessel is, akivel egyetértettek abban, hogy panaszukat terjesszék az uralkodó elé, azonban a püspök meggondolta magát, önmérsékletet tanúsított és erre kérte Dunod-ot is, tekintettel Barkóczy főispánra, a megye első vezetőjére és mielőtt a sérelmeket felsőbb fórumok elé terjesztenék, kérte a főispánt, hogy ezeket vizsgálja ki. Levele érdekessége, hogy a végén beszámol arról, hogy megkapta ifjabb gróf Zichy István levelét, amely arról értesíti, hogy apja[18] virágvasárnap elhunyt, valamint meghalt moravánkai Csáky István[19] is. Ezzel kapcsolatosan a püspök azt jegyezte meg, hogy „Az első úrban nagy kárt vallottunk, a másikában kevesebbet.”[20]
Ez a levél azért igazán érdekes, mivel ezt az ellentétektől terhelt korszakot katolikus szemmel láttatja, ugyanakkor kitűnik belőle az is, hogy a Hegyalján az ellenreformációval szemben, úgy tűnik öntudatosan álltak szemben a protestánsok és a katolikus egyház szervezése korántsem bizonyult egyszerű feladatnak.
Összességében elmondható e három, a mellékletben közlésre kerülő forrásról, hogy ezek is alátámasztják, milyen nagy mértékben megterhelte Tokaj-Hegyalja térségét az 1690-es években a protestánsok és katolikusok közötti vallási feszültség és ellenségeskedés, ugyanakkor forrásértékük nem csak a szélesebb körű egyháztörténeti összefüggések megismerése szempontjából fontos, hanem a helyi történések, sőt az egyes egyházközségek, így pl. kiemelten is a sátoraljaújhelyi református (de a római katolikus) gyülekezet múltjának, gyülekezeti életének megismerése szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak.
1. MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Historicorum Tomus XXI. Fasc. 195. No. 85. Zemplén vármegye tanúkihallgatási jegyzőkönyve a Kazinczy András házánál húsvét másodnapján tartott református istentiszteletet követően Kazinczy András és Tussay Márton ellen megfogalmazott vádakról. 1692. május 1. (Ismertette: Váczy János: Kazinczy Ferencz és kora. I. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Bp., 1915. 35.)
Anno Domini 1692 Die 1 Maÿ[21]
Nos Infra scripti[22] penes Exmissionem Inclyti Comitatus Zempliniensis. Ad Instantiam Generosorum Dominorum Martini Tussai, et Andreae Kazinczi, In Oppido Sator allÿa Ujhelj peregimus talem uti sequitur Inquisitionem.[23]
De eo Utrum.[24]
1mo. Tudja-é az tanú, hogy Húsvét másodnapján reggel s kilenc óra között Kazinczi uram házánál összegyűlvén az férfiak, mesteremberek, asszonyi állatok, koldusok, gyermekek, ezen alkalmatossággal semmi egyéb nem volt, hanem hogy isteni szolgálatban foglalatoskodtanak valakik oda gyűltenek, és hogy ő felsége ellen sem rebelliot[25] avagy conventiculumot[26] nem tartottak sem titkon, sem nyilván.
2do. Tudja az tanú, hogy az plebanus maga csinált elsőben is lármát a koldusok között, és onnan már az asszonyok eloszolván, hogy az férfiak is szintén oszlani kezdtenek volna midőn a plebanus bé ment a Házban.
3. Tudja-é az tanú, hogy Kazinczi András és Tussai Márton uraimék, és mások is egy újjal is nem bántották személyében a plebanost, hanem midőn a’ méltóságos földesurak levelének pariat mutatta volna plebanus uram, akkor mondotta Kazinczi uram, hogy ezen a’ házon a’ méltóságos földesuraknak semmi jurisdictioiok[27] nincsen, és egyebet semmit nem felelt.
1 Testis. Samuel Borbélÿ Nobilis, Annorum Circiter 22, Juratus examinatus fide mediänte fassus est.[28]
Quo ad 1mum.[29] Tudja azt, mint hogy maga is ott volt, hogy az űdö[30] alatt nem másban, hanem isteni szolgálatban foglalatoskodtak és hogy mind férfiak, asszonyi állatok, mesterlegények, koldusok, gyermekek voltak velem. Ad 2dum.[31] Látta azt, midőn Ujhelyi plebanus Gaal István uram,[32] bé akarván menni a’ Kazinczi uram házában, a koldusokat két felé taszigálván, úgy ment bé a’ Házba.
Ad 3tÿ Puncti[33] 1mam Partem, ezt tudja, Kazinczi András, és Tussai András uram, egy újjal sem bántották plebanus uramot, hanem hallotta azt Kazinczi uram szájából, szabad vagyok én az én Istenemet az én házamban szolgálni.
Ad 1mum 2dum 3tium nihil.[34]
3. Testis[35] Gabriel Farkas Nobilis Annorum Circiter 17 Juratus Examinatus fide mediante fassus est;[36] Ad 1mum uti 1mus Testis.[37]
Ad 2dum[38] hallotta Szirmai Mihoknétűl, hogy plebanus uram bé akarván menni a’ koldusokat eltaszigálta volna.
Ad 3tium uti[39] Praecedens,[40] 1mus Testis.[41]
4. Testis Joannes Deák Nobilis Annorum Circiter 30 Juratus Examinatus fide mediante fassus est ad 1mum veluti[42] 1mus Testis.[43]
Ad 2dum veluti praecedens Testis. [44]
Ad 3tium uti praecedens Testis.[45]
5. Testis Paulus Szatmari Nobilis Annorum Circiter 30. Juratus examinatus fide mediante fassus est.[46]
Ad 1mum uti 1mus Testis.[47]
Ad 2dum hallotta Nagÿ Jánosnétól, hogy Pater Plebanus Uram mondta volna a’ koldusoknak, taszigálván őket, buzgó imádságú szamár fiak hogy gyűltök ide.
Ad 3tium uti 1mus Testis.[48]
6. Testis. Joannes Debreczeni Nobilis Annorum Circiter 30. Juratus examinatus fide mediante fassus est uti 1mus Testis.[49]
Ad 2dum uti Tertius Testis.[50]
Ad 3tium semmit egyebet nem tud, hanem protestalt[51] Kazinczi Uram, miért ment volna oda Plebanus Pater Gaal uram.
7 Testis Andreas Vincze Nobilis Annorum Circiter 35. Juratus examinatus fide mediante: fassus est. Ad 1mum uti Primus Testis.[52]
Ad 2dum nihil.[53]
Ad 3tium egyebet nem hallott, hanem hogy Pater Gaal Uram, és Kazinczi Uram protestaltak.
8 Testis Stephanus Vincze Nobilis Annorum Circiter 30 Juratus examinatus, fassus est.[54] 1mum uti 1mus Testis. Ad 2dum 3tium nihil.[55]
9 Testis Georgius Szanki Nobilis Annorum Circiter 60 Juratus examinatus fassus est ad 1mum uti 8mus Testis.[56]
Ad 2dum hallotta Nagÿ Jánosnétól, hogy Plebanus Uram taszította volna a’ koldusokat, midőn bé akarta volna menni az Kazinczi Uram házában.
Ad 3tium uti praecedens Testis.[57]
10 Testis Consors Joannis Nagÿ Nobilis Catharina Nagÿ Jurata examinata fassa est. Ad 1mum uti 9 Testis.[58]
Ad 2dum látta szemeivel, Pater Plebanus Uram Vak Ersók nevű kuldulo[59] asszonyt arcul csapta a házban való menetelében, a’ több kuldusokat[60] is taszigálván, úgy ment bé az házban.
Ad 3tium nihil.[61]
11 Testis Joannes Török Nobilis Annorum Circiter 40. Juratus examinatus fassus est. Ad 1mum uti praecedens Testis.[62]
Ad 2dum. Látta, bé akarván menni Plebanus Uram a Kazinczi Uram házában a’ koldusokat taszigálta, és szamár fiaknak mondotta.
Ad 3tium uti 7 Testis.[63]
Mendicantes[64] Petrus Vas, Elisabetha Vak, Anna Kÿs, Margaretha Gebi, Catharina Nagÿ, Anna Olasz, Ad 1mum uti primus Testis.[65]
Ad 2dum Vallják Plebanus Uram bé akarván menni a Kazinczi Uram házában a kolduló szegénységet kétfelé taszigálván Vak Ersók maga vallja, hogy Plebanus Uram[66] arcul csapta, de a’ láthatók nem látták.
12 Testis Joannes Szabó Nobilis Annorum Circiter 30. Juratus examinatus: ad 1mum uti praecedens Testis.[67]
Ad 2dum. Tudja, szorosságban lévén a’ szegénység, utat csinált Plebanus Uram köztök.
Ad 3tium nihil.[68]
13 Testis Consors Michaelis Szirmai Nobilis Catharina Cseke, Annorum Circiter 25. Jurata examinata fassa est,[69]
Ad 1mum uti praecedens Testis.[70]
Ad 2dum vallja, hogy magát is eltaszította és Vak Eörzsiket is arcul csapta Plebanus Gaal István Uram.
14 Testis Gregorius Szőcs, Gabriel Szabo, Andreas Kadas, Stephanus Abacs, Petrus Kor, Martinus Vido. Jurati examinati fassi, Ad 1mum uti praecedens, et 1mus Testis.[71]
Ad 2dum. Gregorius Szőcs, Andreas Kadas látták, Plebanus Uram bé akarván menni a’ házban a’ koldusokat taszigálta.
Ad 3tium uti 1mus et caeteri[72] Testes.[73]
15 Testis Michael Kapossi Juratus Inclyti Comitatus Zempliniensis[74] Nobilis Annorum Circiter 37 fide mediante fassus est.[75]
Ad 1mum veluti Primus Testis.[76]
Ad 2dum, hogy Pater Plebanus Uram ütött, és csak taszított volna csak egy koldust is, sem akárkit, ezen Fatens semmit nem látott azon dologban; hanem a koldusokat útban lévén, Plebanus Uram útjában, köztük a’ Ház ajtaján kívül bé tolakodott, ezen fatens ennek volt látója.
Ad 3tium sem Kazinczi András U, sem Tussai Márton Uraimék nem bántottak, nem ütöttek egy újjal is Pater Plebanus Uramot, mondotta ugyan Kazinczi András uram cum protestatione[77] ezen a házon nincsen a Méltóságos Földes Uraknak Jurisdictiojok.
Alexander Keczer de Lypocz[78]
Joannis Balpataky Inclyti Comitatus Zempliniensis Substitutus Judlium m. p.[79]
Hátirat:
K.
Kazinczÿ Andreas, et Martinus Tussaÿ quale Conventiculum Ujhelium Celebraverint, inquisitio 1692.[80]
Fas. 195.
No. 85. [81]
Inquisitio peracta pro parte Generosorum Dominorum Martini Tussay (Tusay) et Andreae Kazinczy (Kazinczi).[82]
Per infrascriptos Dominos Inquisitores repertata, in generali Comitatus Zempliniensis Congregatione in Oppido Zemplin die 2. Maÿ 1692 celebrata.[83]
2. MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Historicorum Tomus XXI. Fasc. 195. No. 86. Kazinczÿ Andreas et Martinus Tussaÿ quod vetitum Conventiculum in Ujhely, non celebraverint, authenticae testimoniales. Zemplén, 1692. május 19.[84] (Ismertette: Váczy János: Kazinczy Ferencz és kora. I. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Bp., 1915. 35.)
Testi: ad Instantiam D: Tussay et Kazinczy extradata.[85]
Nos Universitas Dominorum, Praelatorum, Magnatum, et Nobilium, Comitatus Zempliniensis; Damus pro Memoria,[86] quod ubi proxime praeteritatis diebus, Nobis per admodum Reverendum Dominum Stephanum Gál, Oppidi Satorallia Ujhely Plebanum actualem relatum fuisset, Generosos Dominos Martinum Tussay, et Andream Kazinczi Helveticae Confessioni addictos, in praefato[87] Oppido, cum reliquis certis Nobilibus, et Incolis illius Loci, dictae Suae Religionis Hominibus, sub praetextu, et Colore Exercitii,[88] medio Praedicantis ipsorum celebrati, certum Conventiculum, a Sua Maiestate Sacratissima, et Lege Regni vetitum instituisse, statim ad indagandam rei certitudinem[89] alios Generosos Dominos, Alexandrum nimirum Keczer de Lypocz, et Joannem Bálpataky exmiseramus; qui tandem ad Nos reversi, sub fidelitate sua, erga iamfatam Suam Maiestatem Sacratissimam, et obligatione in Nos observatis reportaverunt nihil simile, quin immo post diligentem superinde peractam Inquisitionem, hoc in passu[90] eosdem innocentes reperisse; Super qua taliter reperta[91] eorumdem innocentia reperta, praesentes Nostras Litteras Testimoniales, Futura pro Cautela[92] ipsorum necessarias extradandas duximus, et concedendas. Datum in Generali Nostra Congregatione, in Oppido Zemplin. die decima nona Mensis Maÿ. Anno Domini Millesimo Sexcentesimo Nonagesimo Secundo, Celebrata
Hátlap:
B. Ao. 1692.
Testimoniales pro parte[93] Egregiorum Martini Tussay, et Andreae Kazinczy.
No. 10.
K.
Kazinczÿ Andreas et Martinus Tussaÿ quod vetitum Conventiculum in Ujhely, non celebraverint, authenticae testimoniales. 1692.
Fas. 195o.
No. 86o.
Fordítás:
Tussay és Kazinczy urak kérelmére kiadatott bizonyságlevél.
Mi, Zemplén vármegye főpapjai, mágnásai/főurai és nemes urainak egyeteme, emlékezetül adjuk, hogy amikor a legutóbb elmúlt napokban jelentette nekünk tisztelendő Gál István úr, Sátoraljaújhely mezőváros jelenlegi plébánosa, hogy a helvét hitvallású Kazinczy András és Tussay Márton nemzetes urak a fent említett mezővárosban, több, bizonyos nemesekkel és azon hely lakosaival, az említett valláshoz tartozó emberekkel, (vallásuk) gyakorlásának ürügye és színe alatt, az ő prédikátoruk által, bizonyos, őfelségétől és az ország törvényétől tiltani rendelt gyűlést tartottak; mindjárt e dolog megvizsgálására más nemzetes urakat, tudniillik lipóci Keczer Sándort és Bálpataky Jánost hivatalosan kiküldtük, akik hozzánk visszatérvén, hűségük alatt, fentebb említett ő felségére nézve és irántunk tanúsított kötelességükből (eredően) semmi hasonlót nem jelentettek, sőt éppen ellenkezőleg, a lelkiismeretes, azonfelül elvégzett vizsgálat után, ez esetben, ugyanezen személyeket ártatlannak találták; amely ilyenképpen megtapasztalt ártatlanságukról, a maguk jövőbeli biztosítékául szükséges jelen bizonyságlevelünket kiadandónak és kibocsátandónak ítéltük. Kelt a mi, Zemplén mezővárosában tartott közgyűlésünkön, az Úr 1692. esztendejében, május havának 19. napján.
Hátlap:
B. Ao. 1692.
Bizonyságlevél vitézlő Tussay Márton és Kazinczy András urak részére.
K.
Hiteles bizonyságlevél arról, hogy Kazinczy András és Tussay Márton tiltott gyűlést Újhelyben nem tartottak.
Fas. 195o.
No. 86o.
3. MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Autographa Hungarorum I. Fasc. 151. No. 159. Fenesy György egri püspök levele gróf szalai Barkóczy Ferenchez, Zemplén vármegye főispánjához, felső-magyarországi vicegenerálishoz, amelyben a plébánosok és az ottani „eretnekek” (protestánsok) közötti ellentétekről, a plébánosokat ért szidalmazásokról és fenyegetésekről ír és kéri a segítségét, hogy járjon ennek a végére. Levele végén beszámol arról, hogy ifjabb gróf Zichy István levelét vette, amely tudósít arról, hogy apja virágvasárnap meghalt, valamint moravánkai Csáky István is. Ezzel kapcsolatosan azt jegyezte meg, hogy „Az első úrban nagy kárt vallottunk, a másikában kevesebbet.” Kassa, 1693. március 24. (eredeti, autográf aláírással, 1 fol.)
Fasc. 151. No. 119.[94]
Illme Dme Comes, mihi colendme.[95]
Comiti Francisico Barkóczy de Szala, Supr.[96] Comiti Zempliniensi Consiliario, Camerario, Partium Regni Superiorum Vice Generali Tavarnam[97]
Salut., et Servitiorum meor. obligatma. commend.[98] Mit kövessenek el, s minemű szándékkal legyenek az Hegyaljai Plebánusok ellen az oda való Eretnekek,[99] az Inclusábúl[100] meg fogja érteni kgd,[101] kit kgddel,[102] mint N.[103] Zemplén Vármegye Főispánjával szükségképpen akartam közleni; kérvén teljes bizodalommal, minthogy ily[104] nagy vakmerőségre mertek fakadni, halálra igyekezvén Plebánusinknak, s publice[105] teli torokkal olyan kárhoztató szidalmazásokkal fenyegetődczvén, könnyen meg is cselekedhetik, a mit magokban föl tettek, ha csak elhallgatjuk: Hogy azért ezen nagy rossznak idein, és mindjárt in Prima herba obviálhassunk,[106] szükséges inquiráltasson[107] strictissime[108] kgd[109] ellenek, ki tanácsából és biztatásából követték el, s követni akarnak efféléket, mert magoktól oly praesumptuose,[110] s oly nyilván ezeket se nem beszéllenék, se nem cselekednék, köll lenni valami Animátorjoknak;[111] Egyébaránt sok gonoszat várhatunk innen per Conniventiam.[112] Én megvallom, igenessen[113] az Fölséges Udvart akartam eziránt megtalálnom, s Páter Dunot Úr is, a ki most nálam vagyon, magának ő Felségének akart irnÿa, de tekintvén kgdet,[114] azon Vármegyének Fő Magistrátusát,[115] cohibeáltam[116] magamat, s ő kegyelmét is tantisper,[117] oly hiszemben lévén, végére megyen, s meg tudatja az dolog eredetét, és kútfejét, ahonnan ezek származnak, minek előtte följebb menjen, s nagyobb helyekre jusson pro debita remediatione,[118] kire iterato[119] kérem kegyelmedet, várván egyszersmind jó válaszát is. Caeter.[120] ezen Sz. Ünnepeknek[121] szerencsés eltöltése után sok következendőket is adjon Isten kegyelmednek boldogul, és országunk kívánt állapotában érni és el is múlatni. Cassae 24. Mar, 1693.
Illmae Dominis Vrae
Servus obligatmus[122]
Georgii Fenesy
Epp.: Agriensis[123]
P. s.: Most vettem Ifjabbik G. Zichy István Úr Levelét, írja, hogy az Atyja Virág Vasárnap meghólt,[124] moravánkai[125] Csáky István is:[126] Az első úrban nagy kárt vallottunk, az másikában kevesebbet.”
[1] A forrásismertetés egy országos protestáns egyháztörténeti kutatási program, a Kovács Eleonóra főlevéltáros, projektvezető irányítása alatt, a Reformációi Emlékév alkalmából zajló Magyar Nemzeti Levéltár Reformáció MNL projektje keretében készült el. Nyomtatásban megjelent: Oláh Tamás: A protestánsok és katolikusok viszonya Tokaj-Hegyalján 1692–1693-ban három forrás tükrében. In: Zinner 70. Egy élet az (i)gazságszolgáltatás kutatásának szolgálatában. Szerk.: Fodor Veronika – Gecsényi Patrícia – Hollósi Gábor – Kiss Dávid – Ráczné Baán Krisztina – Rácz János. Írott Szó Alapítvány – Magyar Napló, Bp., 2018. 109–126.
[2] Lásd erre vonatkozóan: 1687. évi XXI. törvénycikk. A vallás dolgában megújítják az 1681-ik évi 25-ik és 26-ik törvénycikkelyeket, magyarázat hozzáadásával. In: 1000 év törvényei. (Adatbázis) Wolters Kluwer Kft., 2003–2015. (Interneten: http://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=68700021.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fkeyword%3D1687.%2B%25C3%25A9vi%2BXXI. – utolsó letöltés: 2018. május 30.); Debreczeni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Fordította: Botos Péter. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 2009. 347–349., 352–353.; Dienes Dénes: A Tiszáninneni Református Egyházkerület története. A kezdetektől a Türelmi Rendeletig. Tiszáninneni Református Egyházkerület Hernád Kiadó, Sárospatak, 2017. 208–209.; Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig. II. kötet. Attraktor, Máriabesnyő – Gödöllő, 2004. (Historia Incognita) 7–8.
[3] Kónya Péter: Az eperjesi vértörvényszék 1687. Eperjes/Prešov – Budapest, 1994. 47–49.
[4] Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltára (SRK TGYL) Sáros Nagy- és Kispatak/Sárospatak város, majd nagyközség iratai 1366–1910. a. Sárospatak város tanácsának iratai 1366–1910. SD.I.4./TJ.4. Senatusi jegyzőkönyvek l–5. kötet. Tomus 3. Prothocollum Judicis Primarii, Notarii et Senatus Oppidorum Sáros Nagy Patak 1642–1717. 41., 45.; Debreczeni Ember Pál (2009): 349–352.; Varga J. János: Válaszúton. Thököly Imre és Magyarország 1682–1684-ben. História – MTA Történettudományi Intézete, Bp., 2007. (História Könyvtár. Monográfiák. 23. Szerk.: Glatz Ferenc.) 20–21.
[5] Kónya Péter (1994): 48.
[6] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (MNL BAZML SFL) V. 272/a. Tarcal nagyközség iratai (1398) 1606–1950. Tarcal mezőváros feudális kori iratai (1398) 1606–1848. Városkönyvek. 3. kötet. 1670–1834. Benne: „Tartzal Várossának Főbb Változásai. Mellekben minthogy Magyar Országnak 1670dik Esztendőtől fogva 1700dik Esztendőig történt nevezetesebb szomorú viszontagságait is Esztendőnkent hiven meg irta N: Babótsai Isák.” (Babocsay Izsák: Fata tarczaliensia, azaz Tarczal’ mezőváros főbb változásai 1670–1700.) 1687. esztendő.; Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rendezte, kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán. História – MTA Történettudományi Intézete, Bp., 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 8. Sorozatszerk.: Glatz Ferenc) 153–154.; Kónya Péter (1994): 42–86.; Oláh Tamás: Evangélikusok a kuruc mozgalomban (1672–1685). In: A reformáció kincsei. I. A Magyarországi Evangélikus Egyház. Szerk. Kollega Tarsoly István, Kovács Eleonóra. Tarsoly Kiadó, Bp., 2015. 112–115. (Interneten: http://reformacio.mnl.gov.hu/evangelikusok_a_kuruc_mozgalomban_1672_1685)
[7] SRK TGYL Sáros Nagy- és Kispatak/Sárospatak város, majd nagyközség iratai 1366–1910. a. Sárospatak város tanácsának iratai 1366–1910. SD.I.4./TJ.4. Senatusi jegyzőkönyvek l–5. kötet. Tomus 3. 71. p.; Debreczeni Ember Pál (2009): 352–354; Fejes István: A sátoraljaújhelyi ev. ref. egyház története 1522–1889-ig. Sátoraljaújhely, 1889. 94–97.; Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Bp., 2004. (Milleneiumi magyar történelem. Életrajzok. Sorozatszerk.: Gyurgyák János, Pótó János.) 93–94.; Makkai László: A kollégium története 1654-től 1703-ig. In: A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Szerk.: A Tiszáninneni Református Egyházkerület elnöksége. Bp., 1981. 80–86.
[8] itt református értelemben
[9] MNL BAZML SFL V. 272/a. Városkönyvek. 3. kötet. 1670–1834. Benne: „Tartzal Várossának Főbb Változásai. Mellekben minthogy Magyar Országnak 1670dik Esztendőtől fogva 1700dik Esztendőig történt nevezetesebb szomorú viszontagságait is Esztendőnkent hiven meg irta N: Babótsai Isák.” 1671. esztendő, 1687. esztendő.; Dienes Dénes (2017): 209.
[10] Debreczeni Ember Pál (2009): 353–354.; Köpeczi – R. Várkonyi (2004): 93–94.
[11] MNL BAZML SFL V. 272/a. Városkönyvek. 3. kötet. 1670–1834. Benne: „Tartzal Várossának Főbb Változásai. Mellekben minthogy Magyar Országnak 1670dik Esztendőtől fogva 1700dik Esztendőig történt nevezetesebb szomorú viszontagságait is Esztendőnkent hiven meg irta N: Babótsai Isák.” 1690. esztendő.; Dienes Dénes (2017): 209.
[12] Heckenast (2005): 235.; Köpeczi – R. Várkonyi (2004): 49., 68–69., 89–94., 686.; Makkai László (1981): 80–81.
[13] Debreczeni Ember Pál (2009): 347–349., 352–353.; Soós István: A protestánsokra vonatkozó főbb törvénycikkek. In: A reformáció kincsei. I. A Magyarországi Evangélikus Egyház. Szerk. Kollega Tarsoly István, Kovács Eleonóra. Tarsoly Kiadó, Bp., 2015. 106–111.; Zoványi Jenő II. (2004): 7–11.
[14] Kazinczy András (Sárospatak, 1661/1662. – Sátoraljaújhely, 1728. november 17.) Apja, Kazinczy Péter volt Bereg, majd Zemplén vármegyei jegyző, királyi táblabíró, a Rákóczi-ház bizalmas főemberszolgája, ügyvédje, anyja Makay, vagy Makay Szőcs Katalin (†1684 tavasza után – 1684. május 9-én még élt). 1670-ben apjának a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt római katolikus hitre térítik át. 1678-ban a kassai jezsuita, 1679-ben a podolini piarista, majd 1682 végéig a nagyszombati jezsuita kollégium diákja, de sógora, Tussay Márton hatására tért vissza református hitére 1682–1683 körül és egyházának hűséges patrónusa lesz. 1686-ban feleségül veszi nagymihályi és vinnai Eödönffy Erzsébetet. 1692-ben Zemplén vármegyei számvevő, 1704–1706 között ungi alispán, 1705-ben templom-commissarius Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs vármegyékben, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen ungi követ, 1707-ben az ónodi országgyűlésen is részt vett követként, 1707–1708-ban dicator, 1708-ban Zemplén vármegye követe az egri gyűlésen és a sárospataki országgyűlésen (Generalis Convent), 1708. július 20-tól a pataki kollégium kuratóriumának egyik tagja, 1708 augusztusában Zemplén vármegye nemesi felkelésének (tábori) kapitánya. MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848). Historicorum Tomus XXI. Fasc. 195. No. 84. Kazinczy András levele Keszei Mihály Zemplén vármegyei jegyzőhöz. Sárospatak, 1684. május 9.; V. 272/a. 1. kötet. Tarcal mezőváros jegyzőkönyve. („PRO: OPP: PRIV: TARSZAL. ANNO 1747.”) 1606–1747. 1666. november 8-ai bejegyzés. A Zemplén vármegyében, Sárospatakon lakó Kazinczy Páter ellentmondása apósa (ipa) Makay Szőcs Tamás, felesége, Makay Szőcs Kata és gyermeke nevében. 377.; Štatný Archív v Prešove (Eperjesi Állami Levéltár, ŠAP) Šarišská župa (Sáros vármegye) 1561–1789. III. Administratívne pisomnosti (1602–1789) B. Administratívne spisy – Acta politica - Politischen Akten (Közgyűlési iratok) (1603–1789). b. Spisy. Inv. č. 271. 52. doboz. 1677. 11/pol/1677. Zrínyi Ilona levele Sáros vármegye közönségéhez arról, hogy „böcsületes Feőrenden levő Szolgánkat” Kazinczy Pétert küldte a Sáros vármegyei széképítésre, kérve a megyét, hogy Kazinczyval mindenben együttműködve járjanak el a tisztújításkor. Munkács vára, 1677. január 4.; Heckenast (2005): 222., 441.; Herner János: Kazinczy András naplója. In: Lymbus. Művelődéstörténeti Tár. II. Szerk.: Monok István – Petneki Áron. JATE, Szeged, 1990. 161–171.; Künstlerné Virág Éva: Közélet és privát szféra eseményei Kazinczy András naplójában. In: Turul. 87. kötet. 2014. 2. füzet. 48–54.; Oláh Tamás: Adalékok Sáros vármegye Rákóczi-szabadságharc kori katonai archontológiájához. Bártfa helyőrségparancsnokai. In: Doba kuruckých bojov. Kuruc küzdelmek kora. Ed.: Peter Kónya. Vydavateľstvo Prešovskej University, Prešov, 2014. 154–190.; Váczy János: Kazinczy Ferencz és kora. I. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Bp., 1915. 10., 32–39.; R. Várkonyi Ágnes: Zrínyi Ilona. „Európa legbátrabb asszonya” – İlona Zrínyi. „Avrupa’nın en cesur kadını”. (Magyar–török kétnyelvű kiad. Ford. Yılmaz Gülen.) Magyar-Török Baráti Társaság – Macar-türk Dostluk Derneği, Bp., 2008. 110–112.
[15] Tussay Márton (1636? – 1729. június 9. – meghalt „életének circiter 93 … esztendejében”!) Ismert zempléni református köznemesi család sarja, szülei tussai/tussaújfalui Tussay Jakab zempléni szolgabíró, majd alispán, a megye országgyűlési követe és vajai Vay Dorottya. Tussay Kazinczy András sógora, felesége Kazinczy Anna. Zemplén vármegyei birtokos, tussaújfalui földesúr, a faluban rezidenciája (kőháza) van. 1672-ben részt vett a bujdosók első támadásban, de a györkei vereség után bujdosni kényszerült. 1683–1685 között Zemplén vármegye „Nagymihály-homonnai” járásának szolgabírája. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1703 őszén a református Szemere Lászlónak, Rákóczi Sáros vármegyei lovas és gyalog hadai kapitányának adjunktusa, 1703 decemberétől bártfai kapitány (commendáns), 1710-ig bártfai harmincados, a család a zempléni birtokain a református egyház patrónusa. Leánya, Anna a szintén tekintélyes református köznemes Galambos Ferencnek, Rákóczi szatmári, majd ecsedi commendánsának, tiszántúli vicegenerálisának és szenátorának felesége lett. Halálakor a vármegye első/főtáblabírája („ubi Primarius Tabulae Judriae hujus Comitatus Assessor fuisset”). Heckenast (2005): 153–154., 222., 441.; Oláh Tamás (2014): 174–178.
[16] MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Historicorum Tomus XXI. Fasc. 195. No. 84., Fasc. 195. No. 85., Fasc. 195. No. 86.; Váczy János (1915): 35.
[17] Azonos lehet azzal a császári udvarban befolyásos Antidius Dunod francia jezsuita szerzetessel. Ő közvetítette I. Lipót teljhatalmú diplomatájaként 1685 tavaszán Erdély számára I. Lipót titkos szerződéskötési ajánlatát. Ebben Erdély elismerte a Habsburgok fennhatóságát és vállalta meghatározott számú császári haderő ellátását, cserébe Erdély privilégiumai és vallásszabadsága biztosításáért, valamint Teleki Mihály számára nyújtott személyes és családi kedvezményekért és amelyet Kercsesorán, 1685. április 14-én írt alá Teleki Mihály, akivel egyébként Dunod 1685–1690 között rendszeresen levelezett. Dunod egyébként a Habsburgok erdélyi, havasalföldi és moldvai diplomatája az 1680–1690-es években, de bizalmas nyugat-európai megbízatásokban is részt vett. Lásd: Erdély története. II. kötet. 1606-tól 1830-ig. Szerk.: Makkai László, Szász Zoltán. Akadémiai Kiadó. Bp., 1986. (Erdély története három kötetben. Főszerk.: Köpeczi Béla) 870–871.; Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Történeti bevezetésekkel. Szerk.: Szilágyi Sándor. 18. kötet. 1683–1686. Bp., 1895. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Harmadik Osztály. Országgyűlési Emlékek. Bp., 1895.) 32–35., 329–331., (Interneten: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MonHunHist_3_Comitialia_B_Er_18_1683-1686/?pg=35&layout=s – utolsó letöltés: 2018. július 30.); Magyarország története 1526–1686. 2. köt. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Akadémiai Kiadó, Bp., 1985. (Magyarország története tíz kötetben. 3. rész.) 1620.; MNL OL P 1238 Teleki Mihály gyűjtemény 1655–1690 és é. n. In: A Teleki család iratai. Repertórium. Összeállította: Bakács István. Bp., 1970. (kézirat) (Levéltári leltárak. 49.) 38–91.; Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig) Akadémiai Kiadó, Bp., 1972. 295–296., 318–320.; Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690–1740. Bp., 1988. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 8.) 46–47., 127., 196–197., 286–287.; Varga J. János (2007): 112–113.
[18] Zichy (II.) István cs. generális-főstrázsamester, zsámbéki főkapitány, 1693-tól koronaőr, 1682-től Szabolcs, 1698-tól Komárom vármegye főispánja, 1691–1699 között győri magyar vicegenerális hozzá írott levelére utal, ebben adja hírül apja, Zichy (I.) István (1616. szeptember 18. – 1693. március 15.), többek között veszprémi és vázsonyi főkapitány, 1646–1655 között győri magyar vicegenerális, 1655-től báró, 1661-től koronaőr, 1676-tól gróf, Moson vármegye főispánja, királyi főajtónállómester, majd 1690-től tárnokmester halálának hírét. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. XII kötet. Pest, 1865. 372., 382–384.; Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”) In: Történelmi Szemle. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének Értesítője. XXXIX. évf. 2. sz. 1997. 257–288.; Schmidt-Brentano, Antonio (München): Kaiserliche und k.k. Generale (1618–1815) Österreichisches Staatsarchiv/A. Schmidt-Brentano. 2006. 114.
[19] A családfa alapján feltehetően gróf Csáky (X.) Istvánra utal (1635. 04. 15. – 1699. 12. 07.) a levélíró, akinek tévesen keltették halálhírét. Csáky 1659-ben beregi főispán és királyi kamarás, 1660-tól királyi tanácsos, 1661–1670 között szatmári főkapitány, egyben 1661-től császári generális-főstrázsamester, 1670 decemberétől Szepes vármegye főispánja majd hivatalosan 1681–1699 között felső-magyarországi főkapitány, 1687-től országbíró. Személye katolikus szempontból azért érdekes, mivel felesége a református főúr, Lónyay Zsigmond leánya Lónyay Margit, akinek testvérei közül Lónyay Zsuzsanna báró Bocskay István zempléni főispán, míg Lónyay Anna Kemény János erdélyi fejedelem felesége volt. A katolikus vallás védelmében és terjesztésében elkötelezett volt, ugyanakkor a Wesselényi-összeesküvéskor, az 1670. évi felső-magyarországi felkelés során tanúsított magatartása a bécsi udvar szemében gyanússá tette. Barta M. János: Egy katolikus főnemes válasza a politikai krízisre: Csáky István szerepe Felső-Magyarországon (1670–1675). In: Od reformácie po založenie cirkvi. K 400. výročiu synody v Spišskom Podhrádí. A reformációtól egyházalapításig. A Szepesváraljai zsinat 400. évfordulójára. Szerk.: Peter Kónya – Annamária Kónyová. Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, Prešov, 2015. 423–438.; Barta M. János: Csáky István szatmári főkapitánysága (1661–1670). In: Hadtörténelmi Közlemények. 130. évf. 3. sz. 2017. szeptember. 719–744.; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. III. kötet. Pest, 1858. 67–92.; Pálffy Géza (1997): 274., 285.
[20] MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Autographa Hungarorum I. Fasc. 151. No. 159.
[21] (lat.): Az Úr 1692. évében május 1. napján.
[22] helyesen infrascripti (infrascriptus, lat.): alulírottak
[23] (lat.): Mi alulírottak, Zemplén vármegye kiküldése szerint, nemzetes Tussai Márton és Kazinczy András urak kérelmére, Sátoraljaújhely mezővárosában elvégeztük a tanúvallatást, amint hogy következik.
[24] (lat.): A koraújkori tanúvallatási jegyzőkönyvek állandó bevezetője a kérdések előtt, jelentése: erről vajon?
[25] rebelliót (rebellio, lat.): lázadást
[26] conventiculumot (conventiculum, lat.): titkos gyűlést
[27] jurisdictiójuk (jurisdictio, lat.): joghatóságuk, hatalmuk
[28] (lat.): 1. tanú. Borbély Sámuel, nemes, kb. 22 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint:
[29] (lat.): az 1. ponthoz
[30] idő
[31] (lat.): a 2. ponthoz
[32] Sátoraljaújhely római katolikus plébánosa Gaál István páter, pálos szerzetes az 1680–1690-es években. Fejes István (1889): 95–99.
[33] (lat.): A 3. ponthoz
[34] Kihúzott szöveg: (lat.): Az 1.-höz, 2.-hoz 3.-hoz semmi.
[35] A 2. tanú a jegyzőkönyvben hiányzik.
[36] (lat.): 3. tanú. Farkas Gábor, nemes, kb. 17 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint:
[37] (lat.): Az 1. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az 1. tanú.
[38] (lat.): A 2. ponthoz
[39] ut, uti (lat.): hogy, mint, amint
[40] praecedens (lat.): előző
[41] (lat.): A 3. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az előző, 1. tanú.
[42] veluti (lat.): mint, valamint, éppen úgy mint
[43] (lat.): 4. tanú. Deák János, nemes, kb. 30 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint az 1. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az 1. tanú.
[44] (lat.): A 2. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az előző tanú.
[45] (lat.): A 3. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az előző tanú.
[46] (lat.): 5. tanú. Szatmári Pál, nemes, kb. 30 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint:
[47] (lat.): Az elsőhöz, mint az 1. tanú.
[48] (lat.): A harmadikhoz, mint az 1. tanú.
[49] (lat): 6. tanú. Debreczeni János, nemes, kb. 30 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint (az 1. ponthoz) mint az 1. tanú.
[50] (lat.): A 2. ponthoz mint a 3. tanú.
[51] protestált (protestor, lat.): tiltakozott
[52] (lat.): 7. tanú. Vincze András, nemes, kb. 35 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint. Az 1. ponthoz, mint az 1. tanú.
[53] (lat.): A 2. ponthoz semmit.
[54] Utána olvashatatlan áthúzás a szövegben.
[55] (lat.): 8. tanú. Vincze István, nemes, kb. 30 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint: az 1. ponthoz, mint az 1. tanú. A 2. és 3. ponthoz semmit.
[56] (lat.): 9. tanú. Szanki/Szánki György, nemes, kb. 60 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint az 1. ponthoz, mint a 8. tanú. Azonos lehet azzal a Szánky Györggyel, aki a református gyülekezet curátora 1685-ben. Fejes István (1889): 95.
[57] (lat.): A 3. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az előző tanú.
[58] (lat.): 10. tanú. Nemes Nagy János felesége, Nagy Katalin, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint: Az 1. ponthoz, mint a 9. tanú.
[59] kolduló
[60] koldusokat
[61] (lat.): A 3. ponthoz semmit.
[62] (lat.): 11. tanú. Török János, nemes, kb. 40 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint: Az 1. ponthoz, mint az előző tanú.
[63] (lat.): A 3. ponthoz (ugyanazt vallja), mint a 7. tanú.
[64] mendicantes (mendicans, lat.): koldulók, koldusok
[65] (lat.): Vas Péter, Vak Erzsébet, Kÿs/Kis Anna, Gebi Margit, Nagÿ/Nagy Katalin, Olasz Anna koldusok az 1. ponthoz (azt vallják), mint az előző tanú.
[66] házában – törölt szó
[67] (lat.): 12. tanú. Szabó János, nemes, kb. 30 éves, megesketett és megvizsgáltatott, (azt vallja hite szerint) az 1. ponthoz, mint az előző tanú.
[68] (lat.): A 3. ponthoz semmit.
[69] (lat.): 13. tanú. Nemes Szirmai Mihály felesége Cseke Katalin, kb. 25 éves, megesketett és megvizsgáltatott, azt vallja hite szerint:
[70] (lat.): Az 1. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az előző tanú.
[71] (lat.): 14. tanúk. Szőcs Gergely, Szabó Gábor, Kádas András, Abacs István, Kor Péter, Vido Márton megesketettek és megvizsgáltattak, (azt vallják hitük szerint) az 1. ponthoz, mint az előző és 1. tanúk.
[72] ceteri (ceterus, lat.): többiek, mások, egyebek
[73] (lat.): A 3. ponthoz (ugyanazt vallják), mint az 1. és a többi tanúk.
[74] Kapossi Mihály, Zemplén vármegye juratusa – ez lehet esküdt, azaz juratus, vagy táblabíró, azaz juratus assessor is.
[75] (lat.): 15. tanú. Kapossi Mihály, Zemplén vármegye juratusa, nemes, kb. 37 éves, azt vallja hite szerint:
[76] (lat.): Az 1. ponthoz (ugyanazt vallja), mint az 1. tanú.
[77] cum protestatione (lat.): tiltakozással
[78] Lipóci Keczer Sándor (az aláírás mellett címeres pecsétlenyomata)
[79] (lat.): Balpataky János Zemplén vármegye helyettes szolgabírája saját kezűleg (az aláírás mellett címeres pecsétlenyomata)
[80] 18. századi levéltári regeszta (lat.): Vizsgálat, (hogy) Kazinczy András és Tussay Márton micsoda újhelyi gyűlést tartottak volna.
[81] 18. századi levéltári jelzet
[82] Eredeti ügyviteli feljegyzés (lat.): Nemzetes Tussay Márton és Kazinczy András urak részére véghezvitt vizsgálat.
[83] Eredeti ügyviteli feljegyzés (más kézzel írva) (lat.): Az alulírott vizsgáló urak által bemutatva Zemplén vármegye Zemplén mezővárosában tartott megyegyűlésén, 1692. május 2-án.
[84] A forrás fordításának ellenőrzésért és javításáért ez úton szeretnék köszönetet mondani Kurecskó Mihály főlevéltárosnak, főosztályvezető-helyettesnek (MNL OL Magánlevéltárak és Gyűjtemények Főosztálya).
[85] Lap teteji jegyzet. Fordítása: Tussay és Kazinczy urak kérelmére kiadott bizonyságlevél. (lat.)
[86] damus pro memoria – emlékezetül adjuk
[87] in praefato (praefatus 3) Oppido – előbb említett/fent említett mezővárosban
[88] sub praetextu et colore exercitii – (vallásuk) gyakorlásának ürügye és színe alatt
[89] ad indagandam certitudinem (indago, 1 – vizsgálom, keresem, tudakozom) – vizsgálandó bizonyságára
[90] hoc in passu (passus, -us, m.) – ez esetben
[91] későbbi beszúrás, repertus 3 – megtalált, megtapasztalt
[92] futura pro cautela – jövőbeli biztosítékért/biztosításért
[93] pro parte – részére
[94] Kazinczy Ferenc saját kezű betoldása
[95] Illustrissime Domine Comes, mihi colendissime. – (lat.): Igen tisztelt méltóságos gróf uramnak.
[96] Supremo
[97] A levélcímzés Kazinczy Ferenc általi betoldása, (lat.): Gróf Barkóczy Ferencnek, Zemplén vármegye főispánjának, tanácsosnak, kamarásnak, felső-magyarországi vicegenerálisnak, Tavarnára. (Tavarna, ma Továrne, Szlovákia)
[98] Salutem et Servitiorum meorum obligatissimam commendationem. – (lat.): Üdvözletemet és legkészségesebb szolgálataimat.
[99] itt Protestánsok
[100] inclusából (inclusa, lat.): mellékletből – a melléklet nem található a levél mellett. Erre utal az alábbi lapszéli jegyzet: „a melléklet hol van?”, amelynek írója nem ismert.
[101] kegyelmed
[102] kegyelmeddel
[103] Nemes
[104] egykorú szövegközi betoldás
[105] nyilvánosan
[106] első virágában elejét vehessük/feltartóztassunk, azaz csírájában elfojthassuk.
[107] nyomoztasson
[108] legszorosabban
[109] kegyelmed
[110] önhittséggel/önhitten
[111] bíztató, lelkesítő, azaz itt felbujtó
[112] per conniventiam. Jelentése: elnézés miatt
[113] egyenesen
[114] kegyelmedet
[115] főtisztviselőjét
[116] megtartóztattam
[117] csak addig
[118] kellő orvoslásért
[119] ismét
[120] helyesen ceterum, azaz továbbá
[121] itt húsvétra utal
[122] Illustrissimae dominis Vestrae Servus obligatissimus. – Kegyelmes uraságod legalázatosabb szolgája
[123] Fenesy György egri püspök (1686–1699), életrajzát lásd: Magyar Katolikus Lexikon. III. köt. Éhi–Gar. Főszerk.: Diós István. Szent István Társulat, Bp., 1997. 598–599.
[124] Zichy (II.) István hozzá írott levelére utal, ebben adja hírül apja, Zichy (I.) István halálának hírét, ld. Életrajzi adattár.
[125] Moravánka Nyitra vármegyei Csáky-birtok, a temetvényi uradalom része, kastélya a Csákyak egyik rezidenciája (Moraván, ma Moravany nad Váhom, Szlovákia) lásd: Ruzsa-Nagy Zoltán: A temetvényi uradalom története a XVII. században. Fons. 2001. 1. sz. 3–66.
[126] A családfa alapján feltehetően gróf Csáky (X.) Istvánra utal a levélíró, akinek tévesen keltették halálhírét.