Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
3525 Miskolc, Fazekas u. 2.
Telefon: 
+36 46 344 885, +36 46 508 985
Nyitva tartás: 
H-P: 8:00-15:30
Reformációs projekt koordinátora
Oláh Tamás
olah.tamas@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2024 November
 

Abaújvári Református Templom és freskói

Az Árpádok korában Abaújvár Abaúj vármegye névadó települése és első központja volt. A váron belül épült a település első temploma a XI. században. Az abaújváriak a XVI. század derekán uraikhoz, a Perényiekhez hasonlóan már reformátusok voltak. A freskókkal gazdagon borított templomfalakat egyszerű fehérre vakolták. Ez konzerválta a templom belsejében található tetemes kiterjedésű falfestményeket, melyek eredetileg a templom egész északi falát boríthatták. [1]
Település: 
Kategória: 
Egyéb díszítőelem Az abaújvári templom freskói felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Az egész templomra kiterjedő festése kiemeli egyszerű falusi társai sorából.
Abaújvári Református Templom, és freskói

Kisebb, ám fölöttébb meredek hegy ormán, a település központjában találjuk Abaújvár gótikus templomát. Ovális kőfallal kerített, egyhajós, keletelt tengelyű épület, nyugati homlokzata elé kilépő, nyolcszögletű, gúlasíkos toronnyal. Nem sokáig szolgálta a római egyházat. Kassa környékén korán gyökeret vert a reformáció, Abaújvár lakói pedig a környező településekéivel együtt az 1540-es években már Luther vallását követték. [2] 

Gótikus szerkezetét a XV. században nyerte el, valószínűleg a települést birtokló Perényi család építtette; a nemzetség jeles tagja az 1523-ban elhunyt Perényi Péter országbíró ide is temetkezett. Sírkövére 2008-ban bukkantak rá a régészek a templom belsejében. Ez a fontos régészeti emlék jelenleg is itt tekinthető meg. A család egy másik tagját, Perényi Mihályt is az abaújvári templomban helyezték végső nyugalomra. [3] 

A templom román kori alapjainak építésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre pontos ismeretek, falképei azonban töredékes állapukban ma is mutatják a település egykori jelentőségét és gazdagságát. A gótika stílusjegyeit viseli magán, téglalap alapú, oldalain támpillérekkel megerősített templom, amelyhez a nyolcszög három oldalával záródó, hosszúkás, nyújtott szentély tartozik, gótikus keresztboltozattal. A román korra utal a déli oldal kórusnál levő ablaka, míg a többi csúcsíves, mérműves kiképzésű. Freskók a hajó északi falán, a diadalív bélletén és a szentélyben kerültek elő. Myskovszky Viktor 1876-ban írt  jelentésében arról számolt be, hogy „falfestmények nem vehetők észre,”  az 1912-es felújítás során azonban már falképekre bukkantak. A képek keletkezését a 13-14. századra datálják.

Feltételezhető, hogy mint érseki székhely, freskóinak egy része a 13. század második felében készült, így például a diadalív bélletében feltárt töredék, amely feltételezhetően egy király arcvonásait mutatja.

Mai formáját számos átépítés során nyerte el. A törtkőből falazott templomhajóhoz két boltszakaszos, a nyolcszög öt oldalával záródó, kváderfalazatú szentély csatlakozik. A szentély sarkait és a hajót is támpillérek erősítik. Az elmúlt években a helyreállítás lehetővé tette több, statikai problémák miatt utólag épített támpillér elbontását, melyek a falak vizesedését elősegítve, a freskók állapotát is veszélyeztették. A templomhajónak korábban festett famennyezete volt, mai lefedése már új, a tetőszerkezet helyreállításával egyidőben készült el. A szentély keleti végfalának kettős osztású mérműves ablaka és a templom szemöldökgyámos, pálcákkal keretezett, félköríves timpanonnal záródó nyugati kapuja eredeti állapotában maradt ránk. Elfalazva, de fennmaradt a XVIII. század első felében elbontott sekrestyébe vezető ajtó is. A szentély további három gótikus ablakát 1807-ben szűkítették be. A hajó déli falát 1886-ban statikai problémák miatt teljesen visszabontották, majd újjáépítették. Ismert Myskovszky Viktor 1876-ban készült rajza, mely a hajó déli falán még a szentélyhez hasonlóan beszűkített ablakokat, valamint akkor már befalazott déli kaput ábrázol. A templom földszinten négyszög, emeletén nyolcszög alaprajzú tornya csak 1886-ban épült meg. A diadalív déli oldalához 1652-ben épült a szószék. [1] 

1866-ban az elhasználódott harangláb helyett a templom nyugati végéhez nyolcszögletű, 25 méter magas tornyot építettek neogótikus stílusban. Az építési munkálatokat végző kassai építész, Molnár János javaslatára költségkímélés miatt a magas tetőt alacsonyabbra vették. [4]

Először 1807-ben, a templom átfogó felújításakor fedezték fel a középkori díszítéseket. 1912-ben a szentélyben találtak falfestést, 1966-ban pedig a templom hajójában. Az eddig ismert falképek a következők:

  • Szent Márton legendája ( Szent Márton lehetett a templom védőszentje )

  • Egy férfifej, más értelmezés szerint Szent László

  • Szent Bertalan legendája

  • Bemutatás jelenet - Jézus a templomban

A falképek jelentőségét Farbakyné Deklava Lilla művészettörténész, a templomot bemutató művészettörténeti tanulmány szerzője foglalta össze.

( A galéria utolsó fotóján olvasható ) [5]

Az eredeti harangokat 1633-ban és 1667-ben öntötték, azonban az első világháború után csak az egyik maradt meg, ennek pótlására 1927-ben az Amerikában élő újváriak támogatásával készítettek újat. [4] 

A református templom hosszas felújítási munkálatok, restaurálás és renoválás után 2013-ban lett újra átadva a közösség számára. [3]

Forrás: 

[1] http://abaujvar.blogspot.hu/2009/08/kozepkori-templom-tortenete.html

[2] https://mno.hu/migr_1834/abaujvar-gotikus-erodtemploma-392781

[3] http://www.abaujvar.hu/reform%C3%A1tus-templom.html

[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Aba%C3%BAjv%C3%A1ri_reform%C3%A1tus_templom

[5] http://www.magyar-reneszansz.hu/index.php/hu/2013-05-11-15-32-23/egyhazi...

Fotók

A szentély kívülről
Templombelső
Jézus a templomban
Szent Bertalan legendája
Szent Márton és Szent Mihály legendája
Szószéki freskó
Azonosítatlan freskó
Mennyezet
Perényi Péter sírköve
Farbakyné Deklava Lilla művészettörténész a templomot bemutató művészettörténeti tanulmánya
Utolsó frissítés
2018.05.23.