Aszódi Evangélikus Templom oltára
Az első részletesebb leírás a templomról az 1721-es katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv, amely ismerteti a templom oltárát; „...középen vászonra festve az Úr feltámadása két színes oszlop között, azok mellett két aranyozott dísz, felette pedig az Atyaisten képe a szentlélek galambjával, mellette két angyalszobor... " Az oltár későbbi sorsáról nem tudunk, felépítése emlékeztet a mai oltárra, de képei és szobrai egészen mások. A Podmaniczkyak által állíttatott oltár jóval színesebb és díszesebb.
Az oltárasztalon álló még XVII. századi típusú, rózsaszín és kék márványozású fa retabló ( oltártábla ) predellájában ( az a zsámoly vagy polc, amelyen az oltárkép áll. ) az Utolsó vacsora finoman megfestett képe (olaj, vászon) látható, felette a Szentháromságot ábrázoló közepes kvalitású festmény (olaj, vászon) és az oromzatban fára festve, sziklabarlangot utánzó, ovális keretben a sírjában fekvő, halott Krisztus kerül bemutatásra. A kék márványozású csavart oszlopok két oldalán a négy evangélista 3/4 életnagyságú faszobra áll. Az íves főpárkány feletti oromzat nem építészeti elemekből tevődik össze. A halott Krisztus képét felhők veszik körül, felette a Salvator Mundi, a feltámadt Krisztus áll két puttó kíséretében. A retablót, az oszloplábazatokat és a szobortartó konzolokat aranyozott akantusz faragvány díszíti, hasonlóan lendületesen faragott áttört akantusz dísz kereteli a retablót és az oromzati kompozíciót. Az oltár különlegessége az oltárasztal mellett két oldalt álló, az oszloplábazatot a vállán tartó két atlasz szobor.
Az általánosan elterjedt németországi típusnak megfelelően a magyarországi evangélikusság is oltárain egymásfölé helyezve, a három legfontosabb témát ábrázolta: az Utolsó Vacsorát, a keresztre feszített Krisztust és a feltámadt Krisztust. Az aszódi oltár fő témaként megjelenő Szentháromság képe megbontja ezt az ikonográfiái rendet, amelyet a predella és az oromzat festménye, valamint a diadalmas, feltámadt Krisztus feltételezne. Az evangélisták szobrai általában a szószék szereplői, az oltárokon Mózes és Áron vagy Péter és Pál szobra kíséri az oltárképet. A főpárkány alatt az egységes, magas művészi színvonalú szobrászi és fafaragói munkával elletétben, az oromzati csoport eltérő kvalitású, stílusú és készülésének időpontja is későbbi. A felhők között lebegő sziklasír tévedés, nem felel meg az ikonográfiái és oltárépítő szokásoknak.
A szobrokról feltételezhetjük, hogy az apa művészete által befolyásolt fiatal Strecius alkotta az 1710-es években. De elképzelhető, hogy egy ügyes szobrászsegéd faragta id. Strecius modelljei alapján. Az aszódi szobrok a XVII. század végének formavilágában alkotott művek.
Az oltár különlegessége a két atlaszfigura, akik fejüket előrehajtva vállukon tartják az oltár terhét, kezükkel megtámasztva. Az anatómiailag jól megformált szobrok arctípusa eltér az oltár többi szobráétól, de a jellegzetes párhuzamos ruharedők rajtuk is megfigyelhetők. Az oltárt, szószéket, keresztelőmedencét tartó kariatida angyalok divatja Németalföldről, németországi közvetítéssel érkezett Magyarországra, ahol különösen az észak-keleti vidéken vált közkedveltté. Az aszódi szoborpár nem kariatida angyal, hanem igazi atlasz figura, akik, mintha valóban támasztanák az oltárt. Ruhájuk típusa és redőkezelése a leibici angyalokéhoz áll formailag a legközelebb. A leibici oltár alkotójaként már a korábbi kutatások is felvetették Oleff Engelholm nevét, aki az id. Streciusszal vállalta a nagy oltármegrendeléseket.
A művészettörténeti elemzés feltárta a formai és tartalmi bizonytalanságokat, amelyeknek okáról csak feltételezéseink vannak. Az 1984-ben befejeződött restaurálás sem tudott a kutatás által felvetett kérdésekre választ adni. A szobrok és az akantuszfaragványok eredeti színezése és későbbi festett rétegei megegyeznek. Az oromzat más faragású felhőiről, akantuszindáiról, két puttójáról és az ovális kép keretezéséről hiányzik a többi faragvány legelső festett rétege. Az oltár tehát valahol már megfestett állapotban létezett, s hiányos oromzatát kiegészítendő kerültek az új elemek az improvizált kompozícióba. Elképzelhető, hogy egy műhelyben készen álló retabló szobrokkal együtt került Aszódra, s ott a helyszínen alakították ki a térnek megfelelően az oromzatot. Feltételezhetjük azt is, hogy a templomba egy egységes oltár került, amelynek sérült vagy tönkrement oromzati részét későbbi javítás alkalmával alakították át. Mindenképpen egységes látványt akartak létrehozni. A mozgalmas, színes, csillogó összhatás meg is valósul.
Sajnos ma már tudjuk, hogy a magyarországi templomokban álló XVII-XVIII. századi oltárrablók legnagyobb többségét nemcsak átfestették, hanem át is alakították, képeiket kicserélték, szobraikat áthelyezték az évszázadok során. Az esetek többségében sok változtatásra fény derül a restaurálás folyamán, de ritkán lehet az eredeti barokk állapotot helyreállítani, a hiányzó részletek, az elpusztult felületek miatt.
Forrás:
Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
G. Györffy Katalin: Az aszódi evangélikus templom oltára 67-79
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_KOHI_Mm_02_Entz/?query=SZO%3D(szobor)&pg=68&layout=s
Fotók
