Barabási Református Templom
A település közepén, vízjárások övezte, lapos dombháton álló barabási református templom nyugati tornya és gyülekezeti terme a kései barokk stíluskorszak jegyében készült. A református egyháztörténet szerint a község népe az 1500-as években tért át a protestáns vallásra. [2] A templomot 1595-ben vették át. [3]
A 2001. évi beregi árvíz kárfelmérése során az ÁMRK Kutatási Osztályának munkatársai javasolták a templom helyreállítását. A kutatást az Országos Műemléki Felügyelőség 2001. szeptember 4-14. között végezte el.
Az egyhajós, egyenes záródású, nyugaton homlokzati toronnyal rendelkező, nagyrészt törtkő anyagú teremtemplom középkori eredetű, északon előcsarnok csatlakozik hozzá. Mai alakját a 19. század folyamán, több fázisban végrehajtott átalakítás során kapta. Az épület jellegét az újabb kori átalakítások csak kis mértékben módosították.
14. század első harmadában a település Szűz Mária templomáról van adatunk. Datálható középkori részletei 15. századiak. A hajó nyugati, kőkeretes, késő gótikus kapuját 1996-ban Szekér György (OMvH) tárta fel. Az enyhén csúcsíves nyílás bélletét magas, tagolatlan lábazati zóna felett gyémántmetszéseses lábazatról induló körte- és pálcatagok alkotják. 19. század végi források említenek még egy kőkeretes, „három levél idomú" ép kerek ablakot, amelynek azonban a jelenlegi kutatás már nem találta nyomát. A 19. századi átépítés előtt a hajó sík, festett kazettás famennyezetű volt. [3]
A templomba lépve a karcsú harangtorony alatti átjáróba, egy második bejáratba ütközünk, amelyet pompás faragott kőkapu keretez. A csúcsíves béllet a Zsigmond-kori gótika alkotása. Megmaradását annak köszönheti, hogy az 1802. évi bontáskor meghagyták, befalazták, és csak az 1996. évi renováláskor bukkantak rá. Ekkor kiszabadították és restaurálták. A középkori formájú és tömegű, sarkain támpilléres torony alsó szintje és az előkelő bejárat a tizenötödik század első negyedének emlékét őrizte meg, amikor az országos méltóságokra emelkedett Guthi (Országh) nemzetség – a luxemburgi uralkodó kedves udvari emberei – voltak Barabás földesurai, parókiájának kegyurai.
1733-ban két harangjáról történik feljegyzés – egyikük sorsa külön említést érdemel: a kétszáz fontos – egy mázsa súlyú – harang szintén Zsigmond királysága idejéből (1387–1437) származik, a négy evangélista jelképei és nevük gót betűs felirata, valamint a kis Jézust karján tartó Szűz Mária domborműve látható rajta. Megmenekült a tűzvészektől, a háborús rézbegyűjtésektől és a szovjet hadseregtől. 1966-ban ez volt Magyarország legrégebben a helyén lévő harangja. Ekkor megrepedt, elvitték a Debreceni Református Kollégium múzeumába, ott őrzik most is.
1787-ben még különálló ház készült a harangok számára, amikor „T (ekintetes) és N (agyságos) Lónyai Jánosné 12 darab szép álló fákat méltóztatott kegyesen adni a toronyépítésre”. Az új, 41 méter magas tornyot 1822-ben fejezték be, a kőművesmunkát Erőss Mihály, a bádogozást Fischer Leopold fehérgyarmati mesterek végezték. 1882-ben a szélvihar leborította a torony sisakját, két év alatt renoválták; újabb, négymázsás acélharangját Diósgyőrben öntötték 1968-ban. [2]
A régészeti kutatás feltárta az északi oldalon a középkori sekrestye alapozását, megtalálta a déli falon, a második lizéna mögött a középkori templomhajó kváderes keleti sarkát, a déli oldalon két ablak maradványát (a harmadikat későbbi átépítés szüntette meg), amelyek a nyomok alapján talán kőkeretesek lehettek. A kutatás megállapította azt is, hogy az épületnek a középkorban sem volt déli bejárata. A lábazat nélküli középkori templom főpárkányának nem maradt nyoma. Nem ismert a középkori templom szentélyzáródása és a nyugati kapunak a falazathoz való viszonya. A restaurátori kutatás a belsőben középkori falfestés nyomára nem lelt.
A 18. század közepétől maradtak fenn az egyházi jegyzőkönyvek, amelyek részletesen beszámolnak az 1801-ben megkezdett átalakításokról. Ezek a keleti rész bontásával és a nyugati torony alapkő-letételével kezdődtek meg. A hajó bővítése kelet felé 1803-ra készült el. 1819-ben még állt a templom 1733-ban említett fatornya két haranggal. Az új tornyot 1822-ben fejezték be: a mainál 130-140 cm-rel alacsonyabbra épült, felső szintje deszkázott, tornya zsindelyes fedésű volt. A szóban forgó állapotot ábrázoló rajzot a toronygombban helyezték el, amely azonban 1982-ben elveszett. A kutatás megállapította, hogy a torony fala elválik a középkori hajófaltól.
A templomot már az 1850-es évek elején „építeni való"-nak írják. 1865-ben szakértők a toronysisak szarufáinak elkorhadása miatt a korábbi deszkázott szint helyén, a toronyfal megmagasítását javasolták, amit azon nyomban meg is építettek. Ugyanakkor az asztalosok számára ekkor meghatározott munkák közt szerepel a templom „bepadimentomozása", ( a padló deszkázása) új ablakok, úrasztala, szószék, két új ajtó, valamint az előcsarnokba két díszes pad elkészítése, a karzatok alatti két-két szék megmagasítása és fedéllel való ellátása. Alig néhány hét múlva az egyháztanács határozata szerint igényesebb felújítás mellett döntöttek. Mintáért küldöttséget menesztenek az Ung megyei Kisgejőcre. A látottak alapján 1865 augusztusában megváltoztatták a terveket: „egy mindenben hasonló templom" kialakítását hagyták jóvá. A módosított szerződések szerint a kőműves vállalta a mennyezet stukatúrozását és az oldalfalak festés alá való előkészítését, az asztalos Pajdos János megbízása is a „piktor által teendő igény szerint módosíttatott". Ugyanez a jegyzőkönyvi bejegyzés már tartalmazza a Kisgejőci templom kifestőjével, Fergencz Károllyal kötendő szerződés feltételeit. 1865-ben a kőművesmunka, 1866 nyarán a kifestés és a bútorok is elkészültek. A síkmennyezeten három mezőben neobarokk, ornamentális és stukkódíszt imitáló festés ma is látható. Felületére a korábbi kazettás mennyezet csillagdíszeit helyezték át. Az oldalfalakat festett pilaszterek tagolják, közeiket a déli oldalon négy ablak foglalja el. Ezek kávája, félköríves záradéka szintén festett. Az északi falon a nyugatról számított harmadik déli ablakkal szemben ablak található, a többi háromnak megfelelő helyen a falkutatás befalazott nyílásokat talált, amelyek a belsőben részletekig menően hű, illuzionisztikusan megfestett (kép) másai a valódiaknak. (A megszüntetett nyílások egykori tokjait a padláson megtalálták.) A keleti fal két hasonló ablakát könyöklőjük áthelyezésével a karzat miatt leszűkítették. A karzatot 1871-ben, az orgona készítésekor átalakították. Egy következő építési fázisból származik a templom kelet felé bővített hajószakaszától elváló északi előcsarnok. [3]
Forrás:
[1] http://barabas.hupont.hu/8/reformatus-templom
[2] https://mno.hu/migr_1834/barabas-kozepkori-reformatus-egyhaza-888083
[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_KOHI_Msz_2002_02/?pg=16&layo... 14-15
Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello)Barabás, református templom (Simon Anna)
https://mapio.net/place/33592386/ - fotó
http://lebaron.hu/index.php/hu/referenciaink/general-kivitelezesu-munkak...