Bod Péter - református lelkész

Élete: Elszegényedett székely köznemesi családból származott. 1712. február 22-én született Felsőcsernátonban. Apja, Bod Márton, az 1719-ben kitört pestisjárványban hunyt el. Anyja, Sólyom Eufrózina másodszor Végh Jánoshoz ment férjhez.

Elemi iskoláit szülőfalujában kezdte, de az ínséges idők és az ezek nyomán kitört pestis miatt kimaradni kényszerült. Később, mostohaapja és édesanyja „gondoskodása folytán”, az alsócsernátoni iskolában „Szathmári Gábortól kapott oktatás mellett lerakta a tudomány első alapjait”. Kisdiákként 1724-ben a nagyenyedi kollégiumba ment, ahol „mások gyámolításából” tartva el magát, szerény körülmények között végezte el az alsóbb osztályokat.

Szegénysége miatt abbahagyta tanulmányait, elfogadta 1729-ben a felsőbányaiak meghívását, és április 25-től tanítónak ment. Miután keresetéből elegendő pénzt és megfelelő ruhát szerzett magának, visszatért Nagyenyedre. 1732. május 8-án a neves kollégiumban, folytatva tanulmányait tógás diák lett.  Elvállalta 1733-tól a kollégium gazdatisztje, Tűri István fiának tanítását, aminek fejében ingyen kosztot kapott, Bethlen Kata grófnőtől pedig évi harminc forint segélyben részesült.

1736-tól a kollégiumi könyvtár őre, 1737-től a héber nyelv segédtanára. 1739-ben a szászvárosi, jól menő iskolához hívták rektornak, de ő inkább a külföldi tanulmányutat választotta. Miután a kollégium egyik ösztöndíját elnyerte, amelyhez jótevői is egy bizonyos összeggel hozzájárultak, 1740. május 23-án vándorlás, tanulmányútra Hollandiába ment, ahol 1740. augusztus 23-án iratkozott be a leideni egyetemre. Ott elsősorban teológiát és keleti nyelveket tanult. 

1743. július 29-én Amszterdamból indult haza, hajóval érkezett Hamburgba, onnan szárazföldön Berlinbe látogatott, majd Boroszlót, Késmárkot, Lőcsét, Eperjest érintve november 29-én érkezett meg Nagyenyedre. Gróf Teleki Józsefné Bethlen Kata nyomban udvari papjának fogadta, az ő olthévízi udvarában december 29-től kezdte meg szolgálatát. A papi vizsgálatot 1744. június 15-én a nagybaconi közzsinaton tette le, ahol 17-én pappá szentelték. 1746-tól nemcsak udvari pap, hanem Olthévíz parókiális papja is.

1748 márciusában feleségül vette Enyedi Máriát, Enyedi Sámuel (Constantin Brâncoveanu erdélyi birtokainak igazgatója) lányát, aki 1749-ben, első gyermekük születésekor meghalt. Bod Péter 1751 márciusában nősült újra. Felesége a gyulafehérvári egyházmegye esperese, a benedeki lelkipásztor Bányai István lánya, Bányai Zsuzsánna lett. Kilenc gyermekük született, közülük azonban csupán három érte meg a felnőttkort.

1749. november 21-én a magyarigeni eklézsia hívta meg lelkésznek, ahová december 5-én köszöntött be. Bár neves főgimnáziumok versengtek érte, megmaradt Magyarigenben lelkipásztornak. A fejérvári egyházkerület 1758. január 11-én jegyzővé tette meg, 1767. július 1-jén a kézdivásárhelyi közzsinaton generális notáriussá (teljeskörű főjegyző) választották.

Irodalmi, közművelődési tevékenysége mellett szőlőműveléssel foglalkozott. Ez a szenvedélye okozta halálát, 1769. március 3-án. Magyarigeni szőlősében, metszés közben kezén az ütőeret úgy átvágta, hogy a vérzést nem tudták elállítani, ő maga pedig elvérzett. Mindössze ötvenhét évet élt.

Munkássága: A haladó erdélyi művelődés egyik legkiválóbb képviselője, a magyar felvilágosodás előfutára. Húsznál több műve jelent meg nyomtatásban, közülük jónéhány két-három kiadást is megért. Csupán a fontosabbakra térünk ki. 

Főművének a 485 magyar literátus életrajzát tartalmazó, 1766-ban Nagyszebenben kiadott Magyar Athenast tekintik, amely ma is értékes segéd könyv, az első magyar irodalmi lexikon. 

A Szent Bibliának históriája (Nagyszeben, 1748) című munkája az első magyar irodalomtörténeti monográfiaként is felfogható, mert a Szentírás kézirat ainak és kiadásainak egyetemes története után a magyar bibliafordításokat is ismerteti. Ez a könyve még két kiadást ért meg, egyik életében (1756), a másik jóval halála után, 1782-ben jelent meg Nagyszebenben.

Smirnai szent Polikárpus (Nagyenyed, 1766) című munkája az erdélyi református püspökök életrajzát foglalja magába.

A Szent Hilarius vérbeli humort sem nélkülöző, zömmel máig aktuális, aforizmaszerű megállapítások sorozata az életről és az emberi jellemről, viszonyokról, a társadalom működéséről stb.

A Bod gondozásában 1767-ben ugyancsak Nagyszebenben megjelentetett, megjegyzésekkel és német résszel megtoldott, Pápai Páriz Ferenc-féle latin–magyar, magyar–latin szótárat a diákok még a 20. század elején is használták.

Kéziratból ismert az a terve, amely szerint, bibliográfiai bevezetés után, Erdély földrajzi, történeti, politikai, egyház- és iskolaügyi leírására készült. 

Bod Péter tudatosan foglalt állást a magyar nyelv használata mellett. Fontosnak tartotta egy magyar tudós társaság megalapítását. Amint a fenti lista is tükrözi, igen széles körű, termékeny munkásságot fejtett ki. Az ő emlékére nevezte el Toldy Ferenc az általa a Cornides-kódexről leválasztott Bod-kódexet, amelyet magyar nyelvemlékként tartunk számon (a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik), és Ráskai Lea domonkosrendi apáca másolta a 16. században.

Forrás: http://www.kmkt.ro/ki-volt-bod-peter

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bod_P%C3%A9ter - fotók

További források:

http://www.fordulopont.hu/FP-58_szonda.pdf - Szonda Szabolcs:  Bod Péter három évszázada

http://mek.oszk.hu/09800/09812/09812.pdf - Sámuel Aladár  lelkész: Felsöcsernátoni Bod Péter élete és müvei

http://www.kmkt.ro/bod-peter-oneletirasabol