Budahegyvidék evangélikus temploma

1953. január 11-én alakult meg a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség, amely egy Tartsay Vilmos utcai lakóépületben tartotta istentiszteleti és közösségi összejöveteleit.

Jelenlegi ingatlanaiból a műemlékházat, a hozzá tartozó kertet és a mellette lévő keskeny telket a Magyarországi Evangélikus Egyház az államtól kapta meg 1994-ben, az állam és az egyházak közötti megállapodás értelmében, egy Márvány utcai volt egyházi lakóépület helyett. Ezekhez a körülményekhez kellett alkalmazkodnia az új épület tervezőjének.

Az épületegyüttes jól használja ki a beépíthető teret, ugyanakkor elrendezése világos, modern, elegáns. A vöröstéglás épület külső és belső megjelenése egyszerre idézi az evangélikus templomépítészet hagyományait, ugyanakkor egy új, modern, esztétikailag igen szép külső és belső megjelenítéssel, a 21. századnak megfelelő épületet hozott létre a tervező. A templom és a hozzá kapcsolódó épületegyüttes 2002-ben elnyerte a középület kategóriában az építőipar nívódíját, majd 2004-ben a mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedéséért kiírt országos pályázat díját is.

Az építkezés összekapcsolódott a műemlék ingatlan felújításával is. Templom, gyülekezeti termek, irodák és kiszolgáló helyiség, a templomtorony a gyülekezet régi harangjával, a templom körül, parkolóhelyekkel is rendelkező parkosított udvar található.

A szakma által is elismerten szép hangú orgonáján az istentiszteleteken kívül rendszeresen adnak hangversenyeket. 2003 márciusa óta a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében is évente több hangversenynek ad otthont a templom.

A templom harangja az úgynevezett Ordass-harang. Dél-baranyai kitelepített evangélikus németek ajándékozták a közösségnek. Tömege 62 kg, alsó átmérője 45 cm. Ruepprecht János öntötte 1856-ban Pécsett. Miután 1948-ban kitelepítették a falut, a harang őrzője, dr. Lippay Miklós a budahegyvidéki gyülekezetnek adományozta 1949-ben. A közösségnek ekkor otthont adó helyőrségi imaház mellett állították fel, majd rövid idő múlva elnémították. 1957-ben szólalhatott meg ismét, majd 1958-tól ismét néma volt. 1989-ben vették használatba az imaház melletti haranglábon, majd 2001-ben került át a gyülekezet új, Kékgolyó utcai templomának tornyába. Elnémítása okán asszociációkat keltett az egyház, Budahegyvidéken is szolgáló neves püspöke, Ordass Lajos üldöztetésével, elnémításával kapcsolatban. Őt is 1949-ben hallgattatták el először, majd 1958-ban ismét. Emiatt a harangot újraszentelése óta Ordass-harangként említik.