Dr. Cserepka János, a magyar baptista külmisszionárius
A készítés éve | 2000 |
---|---|
A tábla szövege | CSEREPKA JÁNOS 1919-1999 Erdélyi, magyarországi és kanadai lelkipásztor, a magyar baptista külmisszió legjelentősebb személyisége Bolíviában. |
Alkotó | Bánkuti István |
Anyaga, mérete | Bronz, 50x 70 cm |
Dr. Cserepka János a magyarországi Pest megyében található Püspökszilágyon született 1919. február 4-én, a család tizedik gyermekeként.
1936-ban Tahiban, 17 évesen, hallgatva Molnár Mária misszionáriusnőt, elhatározta, hogy az Úr szőlőskertjében szeretne munkálkodni. Szikra gyúlt a benne a külmisszió iránt. Hosszú éveket kellett várnia (27 évet!), mígnem vágyai, álmai teljesültek.
A Baptista Szemináriumban elvégzett tanulmányai után a Szilágyságban végzett lelkipásztori szolgálatot 1948-ig, majd nyolc esztendeig a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetben. Orvosi diplomát Marosvásárhelyen szerzett.
Élete segítőtársául Ilonka Margitot választotta, aki csernátoni (Erdély) születésű, lelkipásztor család leánya volt.
1956-ban kötöttek házasságot, majd nem sokkal később, a forradalom idején válaszút elé kerültek: menjenek, vagy maradjanak? Elindultak. Ausztriában tíz hónapot töltöttek a magyar menekülttáborban, ahol Cserepka tábori missziót végzett. A Torontóban eltöltött lelkészi, ill. orvosi munka után 1963-ban jelentkeztek külmissziós szolgálatra. A Kanadai Baptista Szövetség külmisszionáriusaiként ugyanabban az évben el is indultak Bolíviába, ötévi szolgálatra. Spanyol nyelvtanulás után La-Paz-ba, a fővárosba kerültek. Cserepka ott volt lelkipásztor tíz hónapig, felesége egy kórházban orvosként dolgozott. Amikor egy alkalommal lelátogattak a trópusra, a dzsungelbe, és meglátták a különféle betegségektől gyötört színesbőrű embereket, megértették, hogy ott a helyük. Hamarosan el is költöztek Chapare-ra, az Amazonas vízgyűjtő területére. Az ott élő egyszerű emberek eleinte idegenként fogadták őket, azonban hamar megnyíltak a testüket gyógyító orvos és a lelküket formáló pásztor felé. Innen jutottak el a tőlük háromnapi járóföldre lévő Jura törzshöz, ahová még nem ért el a civilizáció. Ebben az időben sikerült felépíteniük a Bethesda Klinikát Chapare-n, ahol gyógyították a betegeket, a rászorulókat, és ápolónőket képeztek
Szolgálatuk második szakaszában 1968-1973-ig visszatértek a trópusokra, és folytatták a kórházi munkát. Ez idő alatt volt lehetőségük Brazíliában részt venni egy tanfolyamon, ahol Cserepka a kígyómarásokról és a mérges kígyókról tanulhatott, felesége pedig a trópusi medicinákat tanulmányozta. Cserepka preparált kígyók gyűjteményét helyezte el a kórházban, lehetőséget adva az embereknek, hogy megmutassák, melyik kígyó marta meg őket. Ez segített a legmegfelelőbb gyógymód megtalálásában. Ezt a gyűjteményt több turistacsoport is megcsodálhatta. Ebben az időszakban láttak meg egy újabb lehetőséget a folyók menti munkájuk alkalmával. A nagyrészt magyar pénzen felépített kórházhajó az ő kezdeményezésük és áldozatos munkájuk eredménye lett, mely a Clinica Flotante Bethesda nevet kapta. A Bethesda hajó lett az eszköz ahhoz, hogy az evangélium és a gyógyszer eljusson a nagy folyók mentén élő népekhez, ahová más út nem vezetett. Szolgálatuk második szakasza után visszatértek Kanadába.
Az utolsó külmissziós szakasz 1979-1983-ig tartott. Ekkor egy egészen más területre helyezték őket, Bolívia déli részére a Chaco vidékére, az Argentin határ mellett elhelyezkedő Yacuiba nevű városba, ahol nem volt még gyülekezet. Eleinte az iskolákba jártak tanítani a gyermekeket, és a szomszédokat hívogatták Bibliát olvasni. Munkájuk nyomán hamarosan gyülekezet alakult. A gyermekklubok és az asszonyok külön összejövetele is rendszeressé vált. Ez idő alatt látogattak el a Mataco törzshöz is, ahol szintén találtak új missziós lehetőségeket.
1984-ben a nyugat-kanadai Kelowna városban telepedtek le. Itt a magyarok a saját nyelvükön hallgatták az evangéliumot, felekezetre való tekintet nélkül. Dr. Cserepka János feladatának érezte a betegek látogatását, s az evangélium erejével a szenvedésben lévők vigasztalását. Így vélekedett: "Nincsen nagyobb áldása az életnek, mint az, ha a szükségben lévőn segítünk." Szolgálatát végezte, míg erejéből telt.
Életének utolsó évében 1998-ban még egyszer Magyarországra és Erdélybe látogatott.
1999. március 10-én csendesen elaludt.
Forrás:
[1] http://www.evangeliumihirnok.net/99april.htm
[2] https://www.kozterkep.hu/~/13147/baptista_tortenelmi_emlekpark_budapest_...