Gállfy Ádám (1622-1686) sírboltja Sopron evangélikus temető

Gálffy Ádám régi nemesi család sarja és ősrégi soporni személy volt. 1622. január. 9.-én született Gállfy János magyar-német bécsi kereskedő és Schwab Zsuzsanna gyermekekeként. 1629-ben bécsben a protestánsok elvesztették polgárjogukat, Gállfy János családjával együtt Sopronba költözött, és itt posztókereskedést létesített. Fiát gondos nevelésben részesítette. Eleinte tudósnak szánta a fiút, de később mégis szokatlanul művelt kereskedősegéd lett. Amikor 20 éves lett, kalandos vágyak ébredtek Gállfy Ádámban: útra kelt, hogy bejárja a nagyvilágot. Megunva a kalandozást, visszatért szüleihez Sopronba. Ezt követően patrónusai révén ismét eljutott Bécsbe, ahol 36 éves koráig kereskedőként élt és dolgozott. Kivételes kedvezményeket élvező, szabadalmas kereskedő lett, s ennek folytán nagyon meggazdagodott. Ott Bécsben alapított családot 1656-ban feleségül véve Spindler Joakim pozsonyi kereskedő és neje Zehethofer Zsuzsanna leányát, Mária Zsófiát. Egyetlen gyermekük született, Mária Zsuzsanna, aki Trikkel János Kristóf felesége lett Pozsonyban. Gállfy a kereskedést megunva, 1657-ben birtokot vásárolt Nezsiderben, és ott gazdálkodott a továbbiakban. A nemesi vármegye nagyrabecsülését is évezhette, hisz megválasztották esküdtnek. Majd 1663-ban, 41 éves korában, zászlótisztként Zrínyivel és Witnyédivel együtt részt vett a török ellen indított téli hadjáratban. Evangélikus vallása miatt Nezsiderben nem maradhatott, ezért eladott mindent, és leánya kedvéért Pozsonyba költözött. Igya pozsonyi evangélikusok is nagy jótevőik közé sorolhatták Gállfy nevét. De 1674-ben ismét Sopronban találjuk, szüleinek egykori lakóhelyén. Itt ugyanis még akkor is megvolt a nyilvános vallásgyakorlatuk az evangélikusoknak. Eggenberg hercegnő mellett Gállfy volt Sopron második nevezetes menekültje és a soproni evangélikus egyházközösség jótevője. Tizenét évig élt még Sopronban, és 1676-ban adományozta oda nagybecsű műkincseit az ev. gyülekezetünknek.

Gállfy Ádám mindőn halálát közeledni érezte, a soproni temetőben egy sírboltot és síremléket építtetett még életében. A sírbolt Sopron ev. temetőjének közepén áll, s ma is a temető díszét alkotja. A művészi becsű síremléket a művészettörténészek is számon tartják. Amikor 1906-ban a régi temetőt már teljesen megszüntették, a síremléket teljes egészében eredeti anyagával átvitték az új temetőbe Gállfy Ádám hamvaival együtt.

A nagylelkű adakozó egy egész évig szenvedett fekvőbetegként, és a1686. július 14-én Sopronban hunyt el 64 éves korában. A már felépített sírboltba temették.

1740 körül, miután a Gállfy család kihalt, a gazdátlan sírbolt az evangélikus konventra szállott. A sírboltot ugyanis Gállfy Ádám az egyháznak szánta, olyan helyül, ahol a mindenkori lekész temetések alkalmával prédikálhasson. Innen ered a mostani neve is "Predigergruft - Pfarrergruft"

1923 novemberétől 1924 márciusáig, amikor a régi temetőben a legtöbb földmunka folyt, szinte naponként ott járt Payr Sándor prof. és Hanzmann Károly lelkész. Lementek egy-egy kriptába is. Nagy érdemük van a földi maradványoknak az új temetőbe való átköltöztetésében. A gállgy kripta csendes lakóinak csontjai a néhány nappal korábban napfényre hozott gróf Zinzendorf kripta két hatalmas bronz koporsójába gyűjtötték össze és azokat szállították át a mostani temetőbe az áthelyezett Gállfy kriptába. Itt pihennek a múlt évszázadok soproni lelkészei. Az igehírdetők névsorát Gammauf Teofil (1772 - 1841) soproni ev. lelkész és egyháztörténet-kutató, majd Payr Sándor (1861 - 1938) soproni evang. egyetemi teol. tanár jegyezte fel.

A soproni ev. egyházközség jegyzőkönyvei s egyéb források alapján a következő lelkészeket temették a Gállfy kriptába: