Gyügyei Református Templom
| Az építés éve | XIII. sz. vége - a XIV. sz. eleje |
|---|---|
| Egyéb díszítőelem | A templom főhajójában ötvenhat, a szentélyben pedig huszonöt festett kazettát helyeztek el. |
Gyügye és szűkebb környékének betelepülése, magának a településnek a kialakulása teljesen ismeretlen, s források hiányában minden bizonnyal az is marad.
Azt, hogy Gyügyén a középkorban templom állt, mind az írott források, mind pedig a régészeti kutatás minden kétséget kizáróan bizonyították. Azt viszont, hogy mikortól létezett ez az épület, sokkal nehezebb megválaszolni. Az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben a falu nem szerepel, ennélfogva ekkor önálló plébániája valószínűsíthetően még nem volt. 1406-ban, amikor Gyügyei Jakab saját birtokrészét a váradi káptalannak adta át, csak egy Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnát említ az oklevél. Majdnem bizonyos, hogy kezdettől fogva ez a capella volt a falu szakrális célokat ellátó épülete.
A templom műemléki-régészeti kutatása során a mai késő középkori épület alatt sikerült feltárni egy valószínűsíthetően XIII. század végi - XIV. század eleji, a jelenlegi épületet megelőző templom alapjait, amely tehát a késő Árpádkortól kezdve bizonyítja egy egyházi épület állandó jelenlétét. Létezik még egy középkori adat a templomról: 1500-ban egy birtokösszeírásakor írják le az akkor torony nélküli épületet, megemlítve, hogy temető is tartozik hozzá.
A XVI. század végén református hitre áttért Gyügye egészen 1767-ig Újlak filiája volt. A Lázáriban (ma Lazuri) 1765-ben tartott egyházmegyei gyűlés beleegyezett Gyügye anyaegyházzá tételébe azzal a feltétellel, ha ott parókiát létesítenek. A különválást némileg késleltette Ajtay László szamosújlaki földesúr: „...keressen kegyelmetek papot magoknak s tartsanak, mert soha többé kegyelmetekkel nem cimborálunk" (Kiss 1878. 516.). Az önérzetükben sértett gyügyeiek esküvéssel fogadták: „...soha az életben Gyügyéről Újlakra papbért nem fizetnek!" [2]
A függetlenedés után az immár önálló lelkipásztorral rendelkező templomot felújították, elkészítették a deszkamennyezetet, megújították a tetőszerkezetet. Valószínű ekkor kerülhetett a kapu fölé az a kétfejű sas is, aminek maradványait a legutóbbi renováláskor tárták fel. [3]
A XVI. század végén és a XVII. században többször cserélt gazdát, ami nem tett jót az épületnek sem, mivel hol freskóit verték le, hol pedig a különböző épületrészeket rombolták le. A század végén újra katolikus kézre került, a források szerint ekkor a község az ugocsai római katolikus főesperességhez fizetett adót. Száz évvel később a templom ismét református lett és a növekvő református lakosságnak köszönhetően végleg az is maradt. [4]
A padokat 1827-ben készítették. 1833-ban épült a karzat és ekkor állították fel a szószéket, melynek faragott és fűrészelt díszítményei egyaránt vannak. A szószékkosár falazott talapzaton áll. Ugyanekkor lebontották a diadalívet, melynek csak csonkjai maradtak meg.
A templomot hol szalmával, majd zsindellyel, hol pedig náddal fedték be. A tetőzet 1845-ös javítása során annak fél magasságát leszedték. 1910-ben a templom falait renoválták és szigetelték. 1927-ben a templomra új gerendázatot és új eternitpala fedelet húztak.
A szentély déli oldalától 6 méterre, romantikus, háromszintes torony áll, amelynek pontos építési idejét nem ismerjük. 1878-ban egy 3 ől (kb. 5,5 méter) magas toronyforma épületnek írják le, amelyben egy mázsányi harang függ. A torony középső része 1889-ben épült. A harmadik, nyolcszög alaprajzú, 6 méter magas szint 1923-ban készült el.
A templom harangjairól először az 1812-es évből van adatunk: „Januarios hónapnak első napjának estéjén öntett a gyügyei ekklésia a maga költségén egy 159 fontos harangot tekintetes Bakos György prédikátorságába". Mintegy két évtized múltán a következőkről értesülünk: „Ezen folyó 1829-ik esztendőben Nagy pénteken, azaz április hónapnak 17-ik napján a gyügyei harang mely mint a másik lapon fel van jegyezve, 159 fontos volt elhasadván, ezen harangot mint matériát eltseréltük az ököritói Szent ekklésiaval egy 140 fontos barangol".
A faluban mind a mai napig él az a legenda, hogy a nagy árvizek előtt a templom (nyugati) bejárata előtt állt(ak) a harang(ok). Akkor azonban a Szamosba zuhantak, és mindmáig ott is vannak. A szájhagyománynak minden bizonnyal van valóság alapja, ugyanis a protokollumból arról értesülünk, hogy 1829. július 1-jén és 1830. augusztus 21-én nagy földrengés volt. Mindehhez társult még, hogy „Ezen lefolyt és mostan folyó 1829-dik és 1830-ik Esztendőben itt és Országszerte Felette kemény hideg tél uralkodott, a Szamos vize befagyott, szinte Áprilisig folytonfolyvást tartotta magát a jég és szánon járhatták. .... Ezen nagy telet követte a nagy drágaság mely eredetség szerént a nagy árvizekből amit az meghagyott." [2]
A templom kutatását 1998-ban kezdte el az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ Tudományos Osztálya. 2000–2001 során indultak el a feltárási és a helyreállítási munkák. Az ünnepélyes felszentelésre 2003-ban került sor, s a következő évben a színvonalas műemléki helyreállítás eredményeként a gyügyei református templom Europa Nostra-díjban részesült. [3]
Forrás:
[1] https://www.karpatinfo.net/latnivalok/gyugyei-reformatus-templom
[2] https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jame_42/?pg=0&layout=s
A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)Történelem Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján 125-133.
A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)Műemlékvédelem M. Veres Lujza: Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése 191-199.
Fotók
