Gyügyei Református Templom belső tere

Gyügye temploma a XIII. század végén - XIV. század elején épült. A keletelt, késő román - kora gót stílusú épület a régió tipikus egyhajós, síkfedésű, a négyzethez közel álló szentélyű, donga- vagy keresztboltozattal fedett, félköríves diadalívvel ellátott kisméretű falusi templomainak csoportjába tartozik.

Falfestés

Az északi hajófalon, a mai karzat mögött az 1998-as restaurátori kutatás egy feliratot és az Árpád-kori református falusi templomoknál tipikus, népies jellegű növényi díszítőfestést tárt fel. A virágdísz övezte felirat megújításról beszél. Egy sora a következőképpen hangzik: „Szegény és közrendnek szíves fáradalma."  A díszes keretezésű feliratot az északi hajófal második periódusú mészrétege hordozza. Az északi hajófal említett, sárgás mészrétegén a következő szép nyelvezetű, nyolcsoros, fekete betűkkel mívesen írt szöveg olvasható:

Általok kezdeték el ezen szent munka
megujéttaték Istennek hajléka
úgy némely híveknek (sz)ives indulatja
szegény és közrendnek szives f(áradalma)
légyen azért (kedves)
Isten s.
világ előtt
ajó Isten ő
végre tegye örök ditsőség
ammen.

A feliratot két oldalról lent ívelten végződő sötétzöld, vastag ágszerű indadísz övezi, melyből fent világospiros tulipán, balra lent pedig feketével rajzolt szőlőfürt nő ki. Kétoldalt az indák egy levéldísszel bordűrszerűvé bővülnek, fent pedig egy nyúlványszerűén kiálló, spirális fonatdísz egészíti ki.

Festett faberendezés

Gyügye festett bútorzata nagyrészt a XVIII. században készült, reneszánsz hagyományokat őriz.

Festett famennyezet

A templom ékessége a festett famennyezet. A szentélyben 5x5, a hajóban 7x8 kazetta található. Ebből 16 figurális díszítésű. A kazetták színezése fehér alapon sárga-piros-barna-zöld volt.

A két mennyezetrész szinteltolódását egy 80 cm széles, ferdén fektetett egyszínű deszkasor hidalja át. A kazetták szélét vastag fekete keretezés övezi, sarkaik felé hullámvonalak futnak ki, melyekkel a síkból való kiemelkedés hatását akarták kelteni. A kazetták közötti takarólécek eredeti színe kék, a belső éleken piros volt. Az egyik karzat feletti táblán egykor sárkánykígyó ábrázolása volt, Tombor Ilona utal egy Habsburg kétfejű sas eltüntetésére.

A hajó egyik kazettájának felirata, mely a gyügyei gyülekezet 1767-es különválásának nehézségeire és az azokon való felülemelkedésre utal, így hangzik:

Mert választotta az Úr Siont
ßerezte
azt lakóhelyül
mondván: E
leßen
az én nyugodalmam: mind
örökké itt lakozom: mert
ezt kívántam vala.
Az ő ellenségit gyalá
zattal
veßem
környül
őrajta pedig fénlik
az ő ékessége.
Solt. CXXXII
Vers 13, 14, 18.  

A hajóban a növényi ábrázolások főleg a szélekre kerültek. Virágdísz olaszkorsókban, tulipánok, életfa-ábrázolás, pálma található e kazettákon. A második deszkasorban szirén, mellette pedig egy cethal látható, ezt négy kisebb kíséri. A déli fal felé eső részt pelikán és sellő díszíti, köztük elszórva virágcsokrok és rozetták láthatók. A szöveges táblát sokszirmú rózsa, fent pelikán és életfa övezi. Körte, alma és makk dús ábrázolása egészíti ki a gazdag jelentésű elemeket. A sokmagvú gránátalma szerepeltetése a hitbeli buzgóságra, termékenységre utal.

A hajó mennyezeti szakaszának díszítésében a gyülekezet mindennapi életére, a gyakorlati erkölcsökre vonatkozó szimbólumok dominálnak. A szentélyszakasz kazettáin elvontabb, kozmikus jelképeket jelenítettek meg. Az életfa koronája pálmaszerű, mellette a szél szellemes, perszonifikált ábrázolása látható. Az emberarc körül kavargó, szélfutta hullámvonalak idézik ezt az őselemet, a kazetta négy sarkába pedig egy-egy kis népies puttófejet helyezett a festőmester. A mellette lévő másik, arcos kazetta szabályos sugarai a csillagokat jelképezik. A sarkokban itt is kis angyalfejek láthatók. Emellett látható a Nap arca sima medaillonban, szintén puttófejektől övezve. Az e mellett lévő Hold félholdja szabálytalan medaillonba foglalt.

A szószék

A templom berendezésének kvalitásos darabja a szószék. A szószékkosár oldalán előkerült sárga-fekete vonalas rajzú, sokszirmú rózsamotívum alapján egykorú a festett famennyezettel. A falazott talapzatú szószékkosár felületét vörösesbarna, körkörös elemekből álló imitált márványozás borítja sötétzöld keretdísszel. A könyöklő szélét lándzsalevélsor díszíti. A déli hajófalnál álló szószék kosara hétszögű, mellvédje keskeny deszkával kapcsolódik a mellette lévő Mózes-szék mellvédjéhez. A Mózes-székbe másodlagos kialakítású lépcső vezet. A kosár oldalának restaurátori, infrakamerás vizsgálata bonyolult virágdíszítést mutat a már említett legalsó, sokszirmú rozettát tartalmazó rétegen.

A gyügyei szószékkorona kétemeletes, vázát íves-volutás elemek adják, melyek a nyolcszögű hangvető éleitől indulnak. A felső, kisebb egység tökéletesen megismétli az alsó volutás rész szerkezetét. Az alsó koronarész oldalaihoz simulva faragott, vázaszerű középső elemekből kinövő, indás-virágos oromdíszelemek láthatók. A nyolcszög sarkain emelkedő volutákra kisebb indás, szintén faragott elemek vannak ültetve, majd a két koronarész találkozásánál lent ívelt elemben, fent tulipánmotívumban végződő összetett, faragott rátétornamensek helyezkednek el. A felső rész mértéktartóan dísztelen. A legfelső korongszerű elemen egy nyilvánvalóan később odahelyezett gerezdes testű, füzérdíszes copf váza áll. A hangvető több darabja elveszett, a ma meglévő elemek csak helyenként lettek átfestve. Eredeti színezésük piros-kék-arany(sárga) volt. Piros és arany a faragott részek színezése, a volutás részek pedig kékeszöld márványozásúak. A hangvető belsejében nyolcszögű keretelem található, mely kék „tupfolt" (ecsettel foltokat imitáló) márványozású.  

A sokszögű, hiányos párkányzatú hangvető felett szintén kétrészes, vörös-zöld-arany színezésű oromdísz emelkedik, melynek négy alsó, íves tartóelemét négy fűrészelt, fent stilizált pelikánfejben végződő ív képezi. Ezeket virágdísz gazdagítja. A felső részt négy kisebb virágdíszes, kihasasodó elem alkotja. A sokszögű lezáró elem felett egykor állítólag meglévő faragott buzogánydísz ma hiányzik. Foltos, tupfolt márványozás-imitáció borítja a felületeket, belül körben a készíttető: Lónyai Sigmond úr kegyes özvegye, tekintetes Pogány Klára asszonyra utaló felirattal és legalul fűrészelt, hullámos szegéllyel.   

Mózes-szék
A  szószék mellett álló papi pad megléte megfelel a református templomok hagyományos berendezési rendjének. A szószék mellett közvetlenül álló ülőpad anyaga fenyő. Mellvédje két betéttel tagolt, támlája alacsony. Festése a karzatéhoz hasonlóan festett többi ülőpad díszítésével egyezik. Alapszíne zöld, illetve kék, a betétekben barna alapon sötétvörös körökkel, mely márványozást imitál. A pad szószék felé eső oldala pótlás, átfestés nélkül.

Ülőpadok
Az egyszerű, népies barokk stílusú ülőpadok a XVIII. század második felében készültek. A szentélyben két padsor található, a hajóban szintén. A szószék mellett egy-egy egysoros pad található a déli falnál és vele szemben. A festett oldallapok és mellvédek felülete kopott, fekete szegélydíszük viszont ép. A szentély északi oldalánál lévő padsor mellvédje fekete keretezésű, a sarkok felé kifutó hullámvonalakkal. A keleti rész padmellvédjeinek festése őrzi az eredeti állapotot: a betétmezőkben sötétzöld kerettel övezett vörösesbarna márványozást, világoszöld osztókkal tagolva.  

Karzatok
A gyügyei templom mai L-alakú, a nyugati és északi hajófalnál húzódó egységes mellvéd-díszű. karzata eredetileg két eltérő periódusban készült, mai állapota az 1833-as átalakítások eredménye. [1]  

A templom régészeti kutatása a korábbi sekrestye helyét is feltárta, tisztázta magasságát. A sekrestyeajtó befalazott állapotban, de épségben maradt ránk, így a rekonstrukció elkészülhetett. 

A XIV. századi kapuzat védelmét a nyitott-fedett előcsarnok biztosítja. A déli homlokzat rézsűs, bélletes, félköríves záródású keskeny ablakait eredeti formájukban rekonstruálták. Ezekbe a belső színvilággal harmonizáló, játékos, kézigyártású butzni, valamint hengerfújt, anyagában színezett antik üvegek kerültek.

Az ökörszemes üvegablakok kora középkori jellemző használata puritánabb, egyszerűbb megjelenést kölcsönöz a behatárolt térnek. 

A XIV. századi nyugati kapuzat rekonstrukciója nem lehetett teljes, mivel a beszűkített nyílásban ránk maradt a templom református berendezésével egykorú ajtólap, amelynek megőrzését a restaurátorok indokoltnak érezték. A kapu fölötti XVIII. századi kétfejű sas leválasztott töredéke, s akvarellen kiegészített formában történő bemutatása megtekinthető a sekrestyében. A szentélyt a XIV. században boltozat fedte, amely később leomlott, a hajó ekkor is síkmennyezetes lehetett. A két teret diadalív választotta el, amely 1767-ben, a famennyezet készítési idején még állt, s csak 1833-ban bontották el. A boltozatot unikális famennyezet miatt nem rekonstrukciálták. A diadalívet visszaépítették. A középkori templom megmaradt részletei finom jelzéssel láthatók. A szentélyben gótikus pastofórium, ülőfülke, a homlokzaton a fűrészfogas párkánytöredék maradt ránk. A templombelsőben eredetileg földpadló volt, most a középkori síkhoz közeli téglapadló készült homokba rakva, kavicságyon.

A karzat jelenlegi formáját 1833-ban nyerte el, északi felén megtekinthető az 1762-ben készült falképtöredék. Mivel a karzat bővítésével egyidőben annak mellvédjét és oszlopait is kicserélték, s a padok előlapjait is egységesen átfestették, a szószékkoronát kicserélték, restaurátori szempontból csak a mennyezet és a szószékkosár tekintetében volt vállalható a legkorábbi állapot visszaállítása. Így a mennyezet és a szószékkosár idézi az 1760-as évek emlékét, de a berendezés tekintetében a több periódus ellenére harmonikus egységről beszélhetünk. Az újonnan készült Úrasztala igazodik a meglévő és restaurált faberendezéshez. 

A külső díszvilágítás célja, hogy az épületet a falu központjává tegyük, kiemeljük környezetéből. 

A kert kialakítása a falusi hangulatot és a helyi hagyományokat idézi. Palánkkerítés, természetes anyagok használata, kő, fa jellemzi a megoldásokat. A hajdani fa harangláb helyett, amit elmosott a Szamos, szilárd anyagból épült torony áll. [2]

Forrás:

[1] https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jame_42/?pg=197&layout=s

A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)Műemlékvédelem M. Veres Lujza: Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése 191-199

[2] http://epiteszforum.hu/a-gyugyei-reformatus-templom-helyreallitasa

http://www.travelzona.hu/2017/12/24/gyugye-egy-varazslatos-templombelso-... - fotók