Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
Budapest I. ker., Bécsi kapu tér 2-4.
Telefon: 
+36 1 225 2843
Nyitva tartás: 
H-CS: 8:30–17:45, P:8:30–14:00
Reformációs projekt koordinátora
Kovács Eleonóra
kovacs.eleonora@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2020 Május
 

Hetényi János református lelkész

Hetényi János (Ekel, 1786. július 26. – Ekel, 1853. július 26.) református lelkész, hittudós, bölcsész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1786-ban Ekel községben született. A csallóközi településen 1997 óta évente megrendezik a „Tudós Hetényi János Napokat". 2003-ban az alapiskolát is a település híres szülöttéről nevezték el.
A készítés éve Emlékoszlop: 1912., szobor: 2005,
Alkotó Szobor: Csütörtöky András
Anyaga, mérete Emlékoszlop: márvány, "harmadfélméteres", szobor: mészkő
Felirat lsd. a szövegben
Ábrázolt személy, vagy esemény bemutatása Foglalkozott történetírással, gazdaságpolitikával, pedagógiával és filozófiával. Az MTA 1913-ban, halálának hatvanadik évfordulója alkalmával tiszteletére díszes sírkövet és emlékoszlopot állított.
Hetényi János református lelkész

1786. július 26-án született Ekelen, Komárom megyében, ahol apja református lelkész volt. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban és Debrecenben végezte. 1814-ben meghívták a komáromi Református Kollégium tanárának. A tanári katedrát nem fogadta el, helyette Göttingába ment, ahol teológiai tanulmányokat végzett. 1823-ban a bécsi protestáns akadémiára nevezték ki a dogmatika professzorává. Az intézet azonban a jelentkezők alacsony száma miatt nem nyílt meg. Ekkor hazamegy Ekelre, és édesapja után átveszi a helyi eklézsia vezetését. Munkáját haláláig nagy szorgalommal és odaadással végezte.

Ebben az akkor alig nyolcszáz lelket számláló kis faluban bontakozott ki érdemekben gazdag munkássága. Tudományos eredményei akkor tűnnek igazán rendkívülinek, ha tekintetbe vesszük élettere provinciális jellegét. Távol a fővárostól, tudományos intézetektől és kortársaktól, csak saját tehetségére és könyvtárára támaszkodva dolgozott. Figyelme eleinte a történettudomány felé fordult. 1832- ben tanulmányt ír "Magyarhoni régi várszerkezetről" címmel. A következő évben, felbuzdulva a tudományos körök méltatásán, fejlődéstörténeti művet alkot "Honi városaink nemzeti fejlődésünkre és csinosbulásunkra befolyásuk" címmel, mellyel elnyerte az MTA történeti osztályának pályadíját. 1839-ben "A világistenlés oknyomozó történetírása" című művét írja meg, majd egy esztendő múltán újabb értekezéssel lép a tudományos világ elé (Hazánk régi várszerkezete, amit az Akadémia megkoszorúz). Életének utolsó esztendejében írja „A magyar Partheon elö-csarnoka" című művét.

Gazdaságpolitikai műve: "Robot és dézsma, erkölcsi és anyagi mező és státusgazdasági tekintetben", három koszorúzott pályamunka.

A híres mecénás, Teleki Domokos pályázatot hirdetett "A földbirtok viszonyok célszeresebb rendezése" címmel, amelyre Hetényi János megírja "Erdélynek remélhető anyagi kifejtése" című értekezését, s megnyeri a pályázatot.

A pedagógia területére is kiterjedt a figyelme. 1843-ban tanulmányt ír „A Pesten felállítandó protestáns főiskoláról" címmel. Sürgeti a reálgimnáziumok felállítását. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg életrajzírója, Pauler Ákos: ,,Az élő ismeretre helyezi a fősúlyt (Hetényi), hogy a humaniórák mellett a realiákat is tanítsuk. A nevelésben közreható összes tényezők pontos figyelembevétele jellemzi pedagógiai gondolkodását.” Az ekeli parókián talált korabeli jegyzőkönyvek is rámutatnak Hetényi János haladó pedagógiai nézeteire: „Meglátogattam a helybeli iskolát, az őszi vizsgálat alkalmával föladott tanulmányokból a tanulókat előre kikérdeztem, s örömmel tapasztaltam az eddig nálunk hitoktató lelkész rendszerét - sistema sctudale - jóval épületesb a régi tanmód, melly a tanulmányokat nem aprózza el, levelkézi, hanem azokat úgy adja mint a tanítók tanítsák. 1841. szept. 24-én. Hetényi János sk."

A filozófiában sajátos irányt követ. Elméletének lényege az összharmóniában rejlik.  A bölcseletben nem elméleti tudományt, hanem gyakorlati kategóriát látott. A filozófiában eszközt lát az ember különbbé tételére. Keresi a neveléstudomány elméleti igazságait. Sürgeti az elmélet összekapcsolását a gyakorlattal: „Az elméletek elmúlnak, ha nem ülttetjük az élet viruló kertjébe.” Ebbe a tárgykörben írja meg 1844-ben akadémiai pályaművét "A lélektudománynak nevelési fontosságáról" címmel. „Az embert, Hetényi szerint - olvassuk Pauler Ákosnál - két vágy sarkallja: a tökély -és a gyönyörűség vágya s a nevelésnek mindkettőt fel kell használni.” Sokoldalú, munkásságának központjában a nemzetnevelés nagy gondolata áll. Ezért vonzódik ösztönszerűleg Széchenyi Istvánhoz. Kettőjük között személyes kapcsolat is kialakulhatott, mivel gyakran találkoztak az Akadémián. Széchenyi iránti hódolatából fogant 1850-ben írt műve: „Gróf Széchenyi István, mint nemzeti nagynevű bölcselőnek jellemzése". Ezen tanulmánnyal kapcsolatban Pauler Ákos így vélekedett: „...ma is még Széchenyi irodalmunk legszebb termékei közé tartozik.” Nem lehet meghatódás nélkül idézni az elméjében elborult Széchenyit sirató sorokat: „Fényes napunk, mi tündöklő vezércsillagunk sötétült el egy idő óta gróf Széchenyi Istvánban, aki valaha nemzeti becséről elfelejtkezett hazánkat oly hatalmasan fölemelte.... ”

Sokoldalú tudományos munkásságát értékelve az MTA 1836. szeptember 10-én levelező tagjává, majd 1840. szeptember 6-án rendes tagjává választotta. Elhunyta alkalmával az Akadémián 1855. július 2-án Toldy Ferenc mondott gyászbeszédet.

Az MTA Dalotti Ödön kezdeményezésére elhatározta, hogy emlékművet állít Hetényi Jánosnak. 1913. június 15-én valósult meg az évtizedes terv. Érdemes idézni a Komáromi Lapok 1913. június 18-i számából, mely terjedelmes cikkben számol be az egész Komárom vármegyét megmozgató ünnepségről: „A hálás utókor a XIX. század irodalmának egyik nagytehetségű művelőjének: tudós Hetényi János, Ekel község közmegbecsülésében állott lelkipásztorának emlékét ünnepelte ... az MTA által emelt emlékoszlopát a kegyeletnek szeretettel összefűzött virágkoszorúival ékesítette föl... Emlékoszlopa az idők végtelenségéig hirdetni fogja termékeny életét és munkára serkenti az utódokat.” Az ekeli iskola előtt felállított emlék­oszlop avató beszédét Pauler Ákos tartotta, aki egyebek között ezeket mondotta: ,,Az MTA nevében a hála és az emlékezet soha el hem hervadó koszorúját helyezem el az előttem álló kegyeletes emlékműre. Kívánom, hogy amíg magyar kultúra lesz e földön, annak úttörői közt Hetényi János nevét is áldják és tiszteljék.”

Az emlékmű szövege:
Hetényi János 1783—1853 Magyar bölcsész emlékének Emelte A Magyar Tudományos Akadémia 1912

Az MTA által hétszer koszorúzott Hetényi János sírkövén ma is ott látható a márványból kifaragott babérkoszorú, amely azóta is hirdeti a komáromi Kollégium egykori diákjának nagyságát. A síremléknél Beöthy Zsolt mondott ünnepi beszédet.

A sírkő szövege a következő:
Tudós HETÉNYI JÁNOS 1786—1853 Ekeli ref. lelkész Magyar tud. akadémiai r. tag Emlékezetének a közkegyelet 1912

Forrás: 

https://library.hungaricana.hu/hu/view/IrodalmiSzemle_1983/?pg=602&layout=s

Irodalmi Szemle, 19831983/6ÉLŐ MÚLTSzénássy Zoltán: Hetényi János emlékezete 555-557

http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1163.html - indexkép

https://www.kozterkep.hu/~/21782/Hetenyi_Janos_Ekel_2005.html - szobor

https://www.kozterkep.hu/~/21781/Hetenyi_Janos_emlekoszlop_Ekel_1912.html - emlékoszlop

Fotók

Emlékoszlop 1912.
Az emlékoszlop felirata
Szobor 2005.
A szobor felirata
Szobor
Síremlék
Utolsó frissítés
2018.05.21.