Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
Budapest I. ker., Bécsi kapu tér 2-4.
Telefon: 
+36 1 225 2843
Nyitva tartás: 
H-CS: 8:30–17:45, P:8:30–14:00
Reformációs projekt koordinátora
Kovács Eleonóra
kovacs.eleonora@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2021 Október
 

ifj. Kiss Bálint festő

Ifj. Kiss Bálint festőművész, restaurátor, a Nemzeti Múzeum képtárának rendezője. Főműve az eredetileg 1846-ban készült, az ötvenes években mintegy húsz változatban is megfestett képe Jabloncai Pethes János búcsúja leányától a leopoldvári tömlöc ablakánál 1674-ben ( Magyar Nemzeti Galéria ).
Település: 
A kép mérete 93 x 75 cm
A készítés éve 1846.
Alkotó ifj. Kiss Bálint (Szentes, 1802. december 29. – Pest, 1868. január 27.)
Készítés technikája Olaj, vászon
Ábrázolt személy, vagy objektum megnevezése Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári tömlöc ablakánál 1674-ben
Keresztelő Szent János: oltárkép a nagycenki templom jobb oldali mellékoltár dísze

 Élete: Édesapja Kiss Bálint református lelkész, esperes, egyházi író, tankönyvíró és gazdasági reformer. 

Tanult Szentesen, Temesváron és Debrecenben, [1] a Református Kollégiumban melynek elvégzése után Szentesen vállalt egyházi szolgálatot (paptanár). De ezzel rövidesen felhagyott és inkább a festészetet választotta. [2]

Egy ideig hallgatta a teológiai tudományokat, de géniusza nem hagyta nyugodni és 1826-ban már Bécsben,[1] a Művészeti Akadémián folytatja, ahol megismerkedett és barátságot kötött Barabás Miklóssal. 1830-ban fejezte be tanulmányait. [2]

1830-ban hazajött és két évet töltött szülővárosában, Szentesen. Ezen idő alatt elismerésre tett szert több főrangú személyről festett, jól sikerült arcképeivel. Ugyanakkor későbbi kompozícióihoz vázlatokat készített. Szülővárosában nem kapott elég portrémegrendelést, ezért Svájcba, Olasz- és Németországba utazott. Külföldi körutazása után előbb Debrecenben, majd 1836-ban Pesten telepedett le, [1] ahol nehéz anyagi viszonyok között élt, oltárképeket, cégéreket festett, restaurált és festőiskolát nyitott. Divatlapok műmellékleteihez készített litográfiákat, kőrajzokat. 1837-ben a Nemzeti Kaszinóban állított ki. Részt vett az 1839-ben megalakult Pesti Műegylet szervezésében. Életének utolsó 25 éve szorosan kötődött a Magyar Nemzeti Múzeumhoz. Ekkor hivatali lakást kapott a múzeum épületében. Ettől kezdve festőiskoláját is itt tartotta. [2]  

Eleinte arcképeket festett, de ekkor már mind sűrűbben jöttek önálló kompozíciói, melyek közül nevezetesebbek: A hit jutalma (allegóriai kép); Erdőszélen tüzelgető utazó parasztok (Nógrád vármegyei táj); A magyar fuvaros nyomorúsága(Heves vármegyei táj); Az eltévedt huszár – előőrs (Torna vármegyei táj).

Történelmi képei közül kiválik - a korszak festészetében sokszor megismétlődő Hunyadi János halálának témáját feldolgozó – Hunyadi a rigómezei csata után című festménye (1838). A biedermeier életfestészet szentimentális irányzatának hatását mutató festmény sikere után, egy grafikai és festménysorozatban az egész magyar történelem megrajzolását és megfestését tervezi. Tervét azonban csak 1858-ban tudja megvalósítani. Az 1840-es években elkezdte a protestáns köznemesi történelemszemléletet tükröző rajzsorozatát (Vérszerződés, Magyar Nemzeti Galéria), amelynek kiadását 1847-ben meg is hirdette.

A Magyar Képtár 1843-ban végre létrejött, amelynek felügyelője és rendezője, később 1847-ben őre lett.

A képtár őreként megbízást kapott a fiatalabb festőnemzedék elméleti és gyakorlati oktatására, amelyhez kézikönyvet is írt a vonal- és levegőperspektíváról, a színek erejéről, vegyítéséről és harmóniájáról. [1]

Kossuth-ot még Debrecenből ismerte és az 1848-as forradalomban beállt nemzetőrnek,  [2] egy szabadcsapat szervezője volt. [1] Az 1848-as szabadságharc eleste után a Pest vm.-i főispán rendeletére kitették lakásából (1849. december 31.), valamint a császári és királyi haditörvényszék rendeletére 1850. július 27.-én elmozdíttatott képtárőri megbízásából. A képtárat és a régiségtárat október 16.-án adta át Mátray Gábornak a könyvtár akkori őrének. Az ötvenes években oltár- és cégérfestésből tartotta el magát és tanítványokat vállalt. 1861. november 4.-én helyezték vissza múzeumi állásába és költözhetett vissza a múzeumi lakásba. Teljes rehabilitálása csak a kiegyezés után, 1867. június 1.-vel történt meg, amikor is 600 Ft tiszteletdíjat engedélyeztek számára, azonban ezt már halála miatt nem élvezhette. 

Acélmetszeteket is készített, oltárképet is festett (pl. Keresztelő Szt. János a nagycenki templom számára). Kézikönyvet írt a perspektíváról, a színek keveréséről és harmóniájáról. A könyvvel 1860-ban 20 aranyat nyert a Pesti Műegylet pályázatán. [2]

Nagyszámú történeti képein mintha mindig is a szabadságharcra utalt volna. 1858-ban nem kevesebb, mint tíz történeti tárgyú képet állított ki. Egyik legérettebb alkotása a Mátyás serege Szendrőnél győzelmet arat. E művében az erős magyar államot megalkotó király diadalát ábrázolja a hódítók fölött. A festmény ma már csak litográfiában látható, az eredeti – mint annyi más munkája is – eltűnt. [2]

Az 1840-es években elkezdett és 1858-ban folytatott történelmi témájú képek közül említésre méltók a Magyar Nemzeti Múzeumban látható Eger ostroma (1858), és a Szendrői ütközet (1859), továbbá a magántulajdonban lévő a Vándor álma (Eltévedt előőrs) című festmények (1851), melyekben az elbukott szabadságharcnak állított emléket.

Kevés alakos munkái közül legnépszerűbb a Charitas–ábrázolások ikonográfiai hagyományát követő, a Magyar Nemzeti Galériában látható festménye, a Jablonczay Pethes János búcsúja (leányától a lipótvári börtön ablakánál). Az 1846-ban készült alkotás különösen a szabadságharc után vált ismertté, amikor az ellenreformáció mártírjaként tisztelt, gályarabságra ítélt református prédikátor alakjában a nemzet mártíromságának jelképét látták.

Utolsó jelentékenyebb műve Székely Imre magyar zongoraművész arcképe.

Dobó Katica hősiessége című festmény (Magyar Nemzeti Galéria) keletkezésének időpontja ismeretlen, de minden bizonnyal ez a kép festészetünkben a török elleni harcok egyik legelső hatásos megjelenítése. Az ellenséget üldöző magyar nő elszántsága, kecsessége, a jelenet romantikus lendülete a képet rajzbeli fogyatékossága ellenére is kedveltté tette a közönség körében.

Kiss Bálint az 1868. január 27-én bekövetkezett haláláig a történeti festészet művelésével, tudatos hazafias feladatot vállalt. Változatos témái között sohasem szerepelt olyan, ami az ország elnyomóinak hódolatát vagy akár elismerését jelentette volna.

Forrás: 

[1] http://pozsonyiuti.reformatus.hu/portal/index.php?option=com_content&vie...

[2] https://library.hungaricana.hu/hu/view/Mutargyvedelem_2005_30/query=kiss...

Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum) Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960. 40.

http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,462,0,0,1,0Keresztelő Szent János-oltárkép

https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:B%C3%A1lint_Kiss - Önarckép

https://www.slideshare.net/gosztonyi/magyar-muveszet19sz2013-18048464 Hunyadi János a rigómezei csata után, 1841.

https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/k/kiss_b/ - Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári tömlöc ablakánál 1674-ben
1846.

http://www.kieselbach.hu/alkotas/mulatsag-a-regi-magyarorszagon_-1853_20992Mulatság a régi Magyarországon, 1853.

Fotók

Önarckép
 Hunyadi János a rigómezei csata után, 1841.
Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári tömlöc ablakánál 1674-ben 1846.
Mulatság a régi Magyarországon, 1853.
Utolsó frissítés
2018.02.02.