Kálmáncsehi Sánta Márton - reformátor, énekszerző

A magyar reformáció egyik vezéralakja Kálmáncsán, jobbágycsaládban született. [1] 

Kálmáncsehi Sánta Márton rokona volt Kálmáncsehi Domokosnak, aki Mátyás király idejében volt püspök, diplomata, neves humanista, egyik fennmaradt kódexe a Széchényi Könyvtár becses darabja. [2] 

1523-tól a krakkói egyetemen tanult, az 1524-25. tanév második felében a magyar tanulók házának szeniori tisztét viselte. Katolikus pap lévén, 1538-ban már gyulafehérvári kanonok és iskolaigazgató volt. [1]

Kemény hitviták jellemezték ezt az időszakot, melyek során egyre jobban terjedt a reformáció. A máglyahalál sem volt ritka büntetés. Ez fenyegette az egyik reformátort, Szántai Istvánt is, akit Kálmáncsehi bátor kiállása mentett meg a tűzhaláltól. Lelkiismeretére hallgatott, bár ő maga is az életével játszott. Fennmaradt hivatkozások szerint ezt nyilatkozta: „amit szól és disputál, merő igazság, mert tiszta szentírást szól és forgat…” 

1540-ben lemondott egyházi tisztségeiről, vagyonáról, és vándorprédikátorként kezdte járni az országot, és hirdetni a tiszta evangéliumot. Számos helyen megfordult, például Sátoraljaújhelyen, Nagykőrösön, Mezőtúron, Baranyában, és gyújtó hatású beszédeivel sokakat megnyert az új eszméknek. Beregszászon, szónoklat közben, egy fanatikus szerzetes rálőtt, ahogyan ez egy másik reformátorral, Radán Balázzsal is megtörtént, aki ebbe bele is halt. Kálmáncsehi csak a lábán sérült meg, de ennek következménye maradandó sántaság lett, innen származik Sánta ragadványneve. Kortársai azonban inkább Márton doktornak hívták. [2]

Nagy buzgóságot fejtett ki a katolicizmusnak a lutheranizmus által még ki nem küszöbölt maradványai eltávolításában, amiért a körösladányi zsinaton 1551 végén vagy 1552 elején összegyűlt protestáns lelkészek kiközösítették, mire ő hasonlóképpen járt el velük szemben. 1552. december 1-jén részt vett a beregszászi zsinaton, melyeknek határozataiban félreérthetetlenül megnyilvánult az ő helvét irányzata.

Erdélyben szintén mozgalmat támasztott az úrvacsorát és a szertartásokat illető szabadabb elveinek érdekében, kivált az oltárok mellőzését követelve, sőt 1554-ben állítólag azt is kezdte hirdetni, hogy hiábavaló az imádkozás. Az év vége körül mindezek miatt halálra kereste Báthory András, de elmenekült és elrejtőzött. 

1556-tól a Debrecen-Nagyvárad vidéki egyházkerület püspöke lett. Mint a reformáció harcosan antifeudális szellemű helvét, szakramentárius áramlatának híve számos alkalommal folytatott hitvitákat a lutheri irányzat képviselőivel. Nem egy forrás emlékszik meg Debrecenből történt elűzetéséről is, de feltétlen hitelességgel még ez nincs kimutatva. [1]

Kálmáncsehi írásai, tantételei csak töredékes formában maradtak fenn, eszméiről inkább csak a vele folytatott írásos hitvitákból szerezhetünk tudomást. Egy tőle származó, ma is érvényes gondolat így hangzik: „Embereknek szerzésétől nem kell függenünk, hanem a Krisztustól”.

Különleges körülmények között, 400 év késéssel, előkerült Kálmáncsehi Reggeli éneklések című énekgyűjteménye, amelyet 1561-ben nyomtattak ki Debrecenben, a Huszár Gál-féle énekeskönyvvel egybekötve. Ez a debreceni könyvnyomtatás első terméke, és a legkorábbi magyar nyelvű, nyomtatott egyházi énekeskönyv. [2]

A kolozsvári papokkal váltott vitatételeit közzétették, kéziratos másolatuk megvan.  [1] 

Forrás: 

[1] http://somogy.hu/eletrajzok/kalmancsehi-santa-marton.html

[2] http://www.haon.hu/a-reformacio-uttoroje/3512013

[3] http://multunk.com/index.php?title=K%C3%A1lm%C3%A1ncsehi_S%C3%A1nta_M%C3...