Kercaszomori Református Templom

Kerca és Szomoróc a történeti Őrség falvai közé tartozik. Az Őrség a kora Árpád-korban (a 10-11. században) a határőrizetben töltött be fontos szerepet. A történelmi Őrséghez tartozó Kerca és Szomoróc 1942-es egyesítésével jött létre a mai település. 

Kerca először egy 1208-as oklevélben szerepel, mint „villa speculatorum Kurcite”, azaz: Kurcite, az őrök faluja. Szomoróc nevét a lakosok szájhagyománya szerint a honfoglalás alatti harcokban, a község határában hősi halált halt Zomor vezérről kapta. Ebben az 1208-as oklevélben említés történik a Szent Vencelről elnevezett kőtemplomról is, amely az „Őrök Földje” és a felsőlendvai uradalom, azaz a mai Kercaszomor és Szerdahely határán állt. [2]

Az Országos Levéltárban lévő adat szerint a tatárjárás idején, 1242-ben a templomot a tatárok felégették, csak a falak és a kőkerítés maradtak meg. Az Árpád-kori templom a tatárjárás után újjáépült, és a reformáció Őrségben való elterjedésétől, 1550-től református templom lett. [1] 

1732-ben katonai erővel elvették az összes protestáns templomot, köztük a kercait is. A következő fél évszázad az ún. árvaság kora: a templom kulcsát átadták a hivek nélküli plébánosnak, a hitükhöz és maradék szabadságukhoz ragaszkodó  kálvinisták pedig Kustánszegre járhattak istentiszteletre, egészen II. József türelmi rendeletéig. [3]

1788-1790 közötti időszakban új templomot épít a közösség, melyet 1790-ben fel is szenteltek.  

Feltétlenül figyelmet érdemel az 1877-ben épített „egyágasos” – vagyis egyetlen tölgyfa rönkből kifaragott – fazsindelyes, szomoróci harangláb. [2]

A tölgyfából faragott ágas csúcsán nyolcszögletű sisak védi a harangot. Az ágast négyzet alaprajzú boronafal veszi körül; az erről induló, szoknyaszerű sátortető közvetlenül a harangot tartó elágazás alatt támasztja a középoszlopot. A szoknyás tetőzetnek nemcsak támasztó funkciója van, de a harangozót is védi. Eredeti harangját az első világháború alatt hadi célokra elrekvirálták. A falu lakossága már a jugoszláv megszállás éveiben (1920–1922) gyűjteni kezdett új harangra. Az új harangot még 1922-ben megrendelték. A Sopronban öntött harang felirata: „Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte SZOMORÓCZ község lakossága 1922. évében” - a szomoróci felkelésre emlékeztet. [4]

A templomkertben 1896-ban a hét vezér tiszteletére hársfákat ültettek, melyekből mára négy maradt meg. Ezek közül egy 2017 augusztusában támadt hatalmas vihar idején az egyiket a hatalmas, mintegy öt méter átmérőjű gyökerével és a körülötte lévő földdel együtt a szél kicsavarta, megemelte és földhöz vágta. A szélirány miatt a templom megmenekült: a fa szerencsére ellentétes irányban dőlt, rá a kerítésre. [6]

1916 őszén a hadigazdálkodás keretében elvitték a református templomból a nagyobbik harangot, majd később az orgonasípokat is. A harangot a világháború után, 1922 októberében sikerült pótolni. Az első világháborúban elhunyt hősök nevét 1922-ben márvány emléktáblán örökítették meg. [7] 

2013. augusztus 11-én megáldották és felszentelték a "Legbátrabb falu"  orgonáját, úrasztalát, szószékét és klenódiumait. [5]

Az épület 2012-es felújításának kezdetén a templom lelkipásztora, Ozsváth Imre megkereste a Savaria Múzeumot azzal a kéréssel, hogy kísérje figyelemmel a munkálatokat, amelyek során középkori kövek előkerülése várható.

A következő sorokat Pap Ildikó Katalin: Középkori faragott kövek  a kercaszomori református templom falában c. munkájából idézem.

A református templom felépítését II. József 1781-es türelmi rendeletének rendelkezései tették lehetővé, amelyeknek 1783-ban sikerült érvényt szerezni. Elsőként 1784-ben téglából lelkészlakot, fából iskolát és tanítólakot építettek. II. József újabb rendeletei mind több korlátozást töröltek el, így lehetővé vált torony építése, megengedte a harangozást és a templomok bejáratai utcára nyílhattak. A gyülekezet templomának emeléséhez a helybeli plébános tiltakozása és feljelentése ellenére az 1732 óta romos állapotba került templom köveit hordták le a faluba. A Szent Vencel templom tornya – benne a régi haranggal – ekkor még állt. A plébános és a református gyülekezet hosszú vitája a kövek és a harang miatt 1793. február 8-án ért véget, mikor a vármegye küldöttei és a két egyház képviselői megállapodást kötöttek, mely szerint „sem a pápisták többé Praetensiojukat (igényüket) nem tartják fent azon téglák és kövek iránt, amelyeket a Reformátusok a régi Pápista elromladozott templomból elhordtak, sem a Reformátusok Jussokat nem tartják a Pápistákkal maradott haranghoz kielégíttetvén 85 forintokkal”.

Az 1790. december 5-én felszentelt templom a Kis-Kerka patak északi oldalának egyik magaslatán kialakított teraszon áll. Az épület hosszúsága 22,75 m, szélessége 11,40 m, falai 73–82 cm vastagok. Az építkezést megörökítő írott források szerint a hajó padlásolt volt, belterét öt nagy ablak világította be, tetejét és fából készült tornyát fazsindely fedte. A szintén fából készült keleti és nyugati karzat kezdetben faoszlopokon nyugodott. A templom ajtaja eredetileg a déli oldalon volt,  majd keletről nyitottak új bejáratot.

Az épület az elmúlt több mint kétszáz évben számos külső és belső átalakításon esett át. A hajó eredetileg döngölt padlóját az 1797–1799 között szolgálatot teljesítő Gál Gábor lelkész ideje alatt rakták ki téglával.A fatorony 1826-ban villámcsapás következtében leégett. 1827-ben az új torony építésére negyvenezer téglát vetettek, de a várható költségek miatt az építésre ekkor még nem került sor. A templom „megromladozott” falait 1831-ben renoválták. Az új torony felépítésére, a templom falainak magasabbra emelésére, boltozata kibővítésére és a templomi karzatok téglából való újjáépítésére 1842–1843-ban került sor. 1851-ben a templom fazsindelyeit hozták rendbe. 1870-ben a tornyot bádoggal fedték be, és a fazsindelyeket cserépre cserélték a templomtetőn. A keleti bejárat elé a század második felében építettek cintermet. Nagyobb tatarozások 1909-ben, 1940-ben és 1981–1983 között történtek.

Az épületről 2012. augusztus 16-án a múzeum munkatársai értékleltárt vettek fel, majd a felújítás ütemét követve 2013. augusztus 1-ig több részletben végezték el a téglafalakban látható kőanyag dokumentálását.

Sor került a falak kiszárítására és a több mint fél méteres belső feltöltés eltávolításával az eredetit megközelítő padlószint visszaállítására. Az épülethez keletről csatlakozó cintermet elbontották, majd méretét megnövelve az általa eddig takart, timpanonnal díszített keleti bejárat bemutatásával építették vissza. A déli homlokzatban bemutatásra került a déli bejárat nyílása, valamint a templombelső padlójában a keleti karzat északi pillérét hajdan tartó kő. A templom közvetlen környezetében a hatékonyabb csapadékelvezetés és az akadálymentesítés érdekében kisebb tereprendezésre is sor került. A templombelsőben a falakban kifejezetten kevés, mindössze hat kőemléket figyeltek meg. Egy–egy további bazalt és mészkő a feltöltés eltávolítását követően tűnt elő. Ezek a 18. század végi téglapadlón nyugodva az eredeti, 1842–1843-as felújítás alkalmával elbontott, fából épült keleti karzat oszlopait támasztották alá.  A templom külső homlokzatán a vakolat eltávolítása után a téglák között nagy mennyiségű, változó minőségű üledékes mészkő és bazalt falazókő volt látható. A templom déli homlokzatán láthatóvá vált két elfalazott ablak, valamint az első, 18. századi, szintén elfalazott kapunyílás, amely lezárásához nagyméretű bazalt- és mészkődarabokat is felhasználtak. A 19. század második felében kialakított lizénák az épület mindkét oldalán téglákat és faragott köveket takartak el. A munka végeztével a templomban összesen 146 kőemlék helyét rögzítették. A mészkő és bazalt kőelemek falakon belüli eloszlása egyenletesnek mondható, mind a templombelsőben, mind az összes külső homlokzatban mindkét anyagból találtak faragványt.

A plébániaépület bontása és az építőanyag az új templom helyére történő szállítása hosszú, több lépcsőben végrehajtott folyamat lehetett. Az írott forrásokkal egybehangzóan a református templom falaiban kell keresni a Szent Vencel-templom teljes kőanyagát. Jelen adatok birtokában arra a következtetésre jutottak, hogy a régi templom a református temploménál feltehetően jóval kisebb hajója részben vagy egészben mészkőből, míg tornya, sekrestyéje bazaltból épülhetett. A dokumentálás során külön figyelmet fordítottak azokra a töredékekre, amelyek a finomabb megmunkálásuk és formájuk alapján nyíláskeretek vagy szerkezeti elemek lehettek.

A kutatás során megállapítást nyert, hogy a református templomot a Szent Vencel-templomból elbontott építőanyag felhasználásával emelték. Emellett a kőanyag aránya, beépítésének mértéke és módja alapján következtetéseket vontak le az Őrség egyik legkorábbi plébániaépületének képéről is. 

Forrás: 

[1] https://www.utazzitthon.hu/latnivalo/kercaszomor/kercaszomori-reformatus...

[2] http://www.orseg.hu/hu/info/telepulesek/az-orseg-telepulesei/kercaszomor...

[3] http://www.templomaink.hu/index.php?muv=telepules&telep=Kercaszomor

[4] https://www.facebook.com/pg/patriotaeuropa/photos/?tab=album&album_id=96...

[5] http://valasz.hu/kultura/vasarnap-aldjak-meg-a-kercaszomori-reformatus-t...

[6] https://www.reformatus.hu/mutat/14014/

[7] http://kercaszomor.hu/data/file/2018/11/29/hatarszeli-kalvaria.pdf

http://www.fiatalkozepkoros.hu/files/5-konferencia-tanulmanykotet.pdf 227-233

Pap Ildikó Katalin: Középkori faragott kövek  a kercaszomori református templom falában