Kóczán Mór atléta, olimpiai bronzérmes gerelyhajító, református lelkész

Kóczán Mór a Komárom-Esztergom megyében fekvő Kocs községben született 1885. január 8-án. A Kocsi Református Egyházközség templomában keresztelték meg 1885. január 14-én. Édesapja Kóczán Lajos, a település református elemi iskolájának tanítójaként dolgozott. Kóczán Mór alapfokú tanulmányait Kocson, közép- és felsőfokú iskoláit Pápán végezte. A rendszeres testmozgást a Pápai Református Főgimnázium tornaórái szerettették meg vele. Már gimnáziumi évei alatt rendszeresen és egyre komolyabban sportolt, s ezt teológiai hallgató korában is próbálta folytatni.

Kéziratos visszaemlékezésében így mutatta be sportolói pályafutásának kezdőéveit: „Hatodik gimnazista koromban, amikor már tizenhat éves voltam, az iskolai év vége felé elkezdtük a sportolási gyakorlatokat az iskola udvarán végezni, ami főleg súlydobásból, magas- és távolugrásból állott, mivel más sporteszköz nem állott rendelkezésünkre. Az iskolaév végére rendezett tornaversenyen én a súlydobásban vettem részt, amit nagy fölénnyel meg is nyertem felsőbb osztályúakkal szemben. A gimnázium VII. és VIII. osztályát Beregszászon végeztem, a testvérbátyám, Kóczán Aladár tanár volt, és így az én oktatásomról bőségesen gondoskodott, s ennek következtében jól kifejlődtem. – Innen vittek el bennünket Lőcsére, ahol a diákok részére rendezett versenyen a súlydobásban jó eredményt értem el, aminek híre Pestre is eljutott, és az érettségi vizsga utáni szünidőben Pestről két fiatalember látogatott meg szülőfalumban, Kocson, akik a Budapesti Torna Club tagjai voltak, és felkértek, hogy lépjek be az ő klubjukba, és az ő színeikben járjak a versenyekre. Erre én kijelentettem, hogy a pápai ref. teológiai akadémián folytatom majd tanulmányaimat, és ott nekem nem lesz alkalmam és módom versenyekre utazgatni, de ők kijelentették, hogy a Club mindenről gondoskodik, nekem semmi kiadásom nem lesz. Pápán azonban az akadémia növendékei nem sportoltak, és így nekem sem ment a gyakorlás rendszeresen, ez még nagy hátrány volt számomra. Meg az is, hogy a súlydobást akkor nekifutással végeztük, és így a körből való dobás később nagyon szokatlan volt. – Diszkoszt és gerelyt csak Pesten láttam először, méghozzá nem a külföldön használt svéd gerelyt, hanem az u. n. magyar gerelyt, amit szintén körből kellett dobni."

Negyedéves teológus hallgató korában Nógrádverőcén kezdete segédlelkészi szolgálatát, amelyet három hónap múlva nyolc hónapig Diósjenőn folytatott. Ezután egy éven át Ipolytarnóc lett az állomáshelye. A lelkészi oklevél megszerzése után 1909–1914 között a Révkomáromhoz közeli Csallóközaranyoson, a helyi egyházközség segédlelkészeként szolgált. Ebben az időszakban két olimpián is részt vett. Az 1908-as londonin a Budapesti Torna Club, az 1912-es stockholmin a Ferencvárosi Torna Club (FTC) versenyzőjeként. Az atlétika különböző számaiban mérette meg magát, a súlylökéstől a diszkoszvetésen át a gerelyhajításig. A XX. század hajnalán még nem volt jellemző a mai nagyfokú specializáció, ezért valamennyi dobószámban rajthoz állt. Kiemelkedő eredményt a gerelyhajításban sikerült elérnie, amikor a Stockholmban rendezett olimpián 55,5 méteres dobással a harmadik helyen végzett a svéd Erik Lemming és a finn Juho Saaristo mögött. Bronzérme a magyar gerelyhajítás első olimpiai érme lett. [1]

Önéletrajzában erre így emlékezett vissza: „Mi magyarok még 1911-ben is a végén fogtuk a gerelyt és úgy dobtuk. Ez igen nagy hátrányt jelentett számomra, hiszen a stockholmi olimpián már középfogással kellett, dobni. Ezt a fogást is hamar elsajátítottam. Két jól sikerült dobásomnál kijelentették, hogy kiléptem, pedig még a vonalra sem léptem. így is elég nagy lett az egyik dobásom, s ezzel harmadik lettem." [2]

1915. május 4-én vette nőül a volt madari jegyző, Dabasi Halász Sándor leányát: Dabasi Halász Karolát, kinek nagyszülői csallóközaranyosiak voltak. [3]

Kóczán Mór stockholmi olimpián elért harmadik helyezése több szempont miatt is figyelemfelkeltő:

- egyrészt: ő volt az első nem skandináv versenyző, aki olimpiai érmet tudott nyerni gerelyhajításban,

- másrészt: az 1912-es olimpián nem a saját neve alatt, hanem Kovács Miklós álnéven indult, mivel tartott attól, hogy egyházi felettesei negatívan ítélik meg, hogy szabadidejét a test és nem a lélek ápolásával tölti.

Kiváló sportolóként már olimpia előtt is világraszóló eredményeket ért el. 1909 és 1911 között három alkalommal javította meg a gerelyhajítás világcsúcsát, de a Nemzetközi Atlétikai Szövetség csak az 1912-től elért dobásokat hagyta jóvá, ezért az övéi ma nem hivatalos világcsúcsnak számítanak. Az 1914-es londoni nemzetközi versenyről több fényképet közlő Vasárnapi Ujság című hetilap már valódi nevén közölte fényképét, ez a tény is mutatja, hogy egyházi felettesei rosszallásától már nem kellett tartania. 1916-ban Magyarország nemzetközi bajnoka lett.

Az 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Felső-Magyarország területe a Csehszlovák Köztársaság részét képezte. Kóczán Mór lelkészi szolgálatát már parókus lelkipásztorként végezte a Felvidéknek a Dunához közel eső területén. Több mint harminc éven át volt (1914–1948 között) Csilizradvány reformátusainak lelki vezetője. Ezen a településen a lelkészi szolgálata mellett sportkört és énekkart szervezett.

Csehszlovákia színeiben is ért el figyelemreméltó eredményeket. 1920-ban Csehszlovákia bajnoka lett. 1924-ben, közel negyvenévesen, csehszlovák színekben vett részt a párizsi olimpián. Az aktív sportolást 1926-ban fejezte be, de 1931. júliusában még egyszer vállalta a fiatal versenyzőkkel való megméretést, és a Csehszlovák Magyar Atlétikai Szövetség pozsonyi bajnokságát nyerte meg 52,3 méteres dobással. A sportszeretete egész életén át kísérte. [1]

Csilizradványon és környékén Kóczán Mórt erős testű, izmos, erős akaratú emberként tartották számon. Legendák forogtak közszájon a rendkívüli erejű tiszteletesről.

Kebuszek Jolán nyugalmazott pedagógus visszaemlékezése szerint egyszer felkapta őt, és felhajította a magasba, de olyan magasra, hogy a galambok dúcában lévő fészkeket is látta. Ahogy esett lefelé, édesanyja a szomszédos udvarban sikított, befogta a szemét, de a tiszteletes lazán, könnyedén, tiszta lelki nyugalommal elkapta.

Egy másik alkalommal kátéoktatásra gyülekeztek a gyerekek a parókia udvarán, s kérésükre, hogy az erejét kipróbálják, vajon hány társukat tud felemelni egyszerre a tiszteletes úr? Egy székre ültek, egymásba csimpaszkodtak, s egyszerre 8 gyermeket felemelt. [4]

1947–1948-ban a Beneš miniszterelnök nevével fémjelzett törvények értelmében Csilizradványról huszonnégy magyar családot telepítettek át Magyarországra, illetve hurcoltak kényszermunkára. Kóczán Mór és családja is a kitelepítettek sorsára jutott.

Az anyaország déli felébe került, ahol 1948 őszétől az 1950-es évek közepéig a jugoszláv határhoz közeli Csátalján élve a Baja melletti Szeremlén folytatta lelkészi működését a területileg illetékes Bajai Református Egyházközség beosztott lelkipásztoraként. 1955-től a főváros közeli Gödre költözött át. Itt nyugdíjas lelkészként vállalt számos alkalommal szolgálatot, emellett aktívan részt vett a település sportéletében a település atlétáinak edzőjeként és versenybíróként.

Hosszú, megpróbáltatásoktól sem mentes földi élete 1972. július 30-án ért véget. Síremléke Gödön, a Pázmány Péter utcai temetőben található. [1]

Forrás: 

[1] http://reformatus.hu/mutat/130-eve-szuletett-koczan-mor/

[2] https://library.hungaricana.hu/hu/view/FTCnaplo_1911/?query=k%C3%B3cz%C3...

[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_Fk_13_Jub_02/?query=k%C3%B3...

[4] http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2017/02/10/70-eve-kitelepitettek-...