A MAGYARBÓLYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG RÖVID TÖRTÉNETE
A XVIII. században Mária Terézia uralkodása alatt Németországból számos telepes költözött Magyarországra a 150 éves török megszállás alatt megfogyatkozott lakosság pótlására. Ezek az úgynevezett „Dunai svábok” voltak, akik sajkáikon jöttek a Dunán Magyarországra.
Nagyrészük Tolna megyében telepedett le. Magyarbóly határa akkoriban a dárdai uradalomhoz tartozott, amely nagy munkaerő hiánnyal küszködött. Ennek pótlására az akkori tulajdonos ösztönzésére 1803-1810 között számos német telepes jött Magyarbólyba, akik a tolnai életkörülményeiknél itt lényegesen jobb megélhetést találtak. Az idetelepedtek közül kb. 200-an evangélikus vallásúak voltak.
1820-ban megvettek egy kisebb házat, amely iskola és imaház céljára szolgált. Ez az épület a mai Kossuth utcában, a Kutyáncsánin Vidoja féle ház helyén állt, a házfalon egy emléktábla emlékeztet erre.
A gyülekezet gyarapodásával egyidejűleg külön temetőt vásároltak, majd állandó tanítót fogadtak, az isten tiszteleteket pedig Bonyhádról kiküldött lelkészek tartották.
Egyre nagyobb igény mutatkozott önálló gyülekezet létrehozására, mivel Dél-Baranyában Pécstől Eszékig csak Magyarbólyon éltek nagyobb számban evangélikusok. 1846-ben az országos közgyűlés elismerte önálló gyülekezetnek Magyarbólyt, egyidejűleg megválasztották Roykó Károlyt lelkésszé. A magyarbólyi gyülekezethez tartoztak Borjád, Ivándárda, Pécs, Eszék, Siklós és a többi Dél-Baranyai helységek evangélikusai is.
A gyülekezet működéséhez természetesen szükség volt templomra és paplakra is. Ezek építését 1854-ben kezdték meg. Az anyagiak előteremtésében nagy része volt Roykó Károlynak, aki Németországból, a helyi hívektől és a dárdai uradalom tulajdonosától gyűjtötte össze a pénzt. A templomot végül 1858 október 10-én szentelte fel egy a Habsburg ház által kiküldött püspök, mivel a tényleges püspök a szabadság harcban való részvétele miatt Kufsteinben raboskodott. A gyülekezet szépen gyarapodott, ezért új iskolára is szükség volt. Annak építését 1865-ben kezdték és a következő évben be is fejezték. Időközben sikerült a templomra toronyórát szerelni, beszereztek három harangot is és beépítettek egy gyönyörű orgonát mely Bécsben a Hesse cégnél készült. (Ipari műemlék, ilyen orgona Magyarországon még egy van Borsod megyében) A templom ékessége a Madarász Viktor által festett, az utolsó vacsorát ábrázoló oltárkép. A Madarász család tagjai pécsi evangélikusok voltak, így sikerült az akkor még ifjú festőtől jutányos áron a képet megrendelni.
A templom építő lelkész 1878-ban elhunyt, sírját a gyülekezet ma is gondozza. Őt követően hosszabb-rövidebb időre több lelkész teljesített szolgálatot Magyarbólyban. 1905-ben Vértesi Zoltánt választották lelkészé, aki 1940-ig volt a gyülekezet papja. Hosszú működése idején élénk hitélet folyt, nőegyletet, olvasókört, énekkart szervezett, aktívan részt vett a község irányításában. Nagy része volt abban, hogy az I. világháborút követő szerb megszállás alatt ne rabolják ki a templomot és ne érje bántódás a község lakosságát. Tevékenysége miatt a megszálló csapatok letartóztatták és csak a helyi szerb nemzetiségű lakosok közbenjárására került szabadlábra.
Az I. világháborút követően majd minden községben elkészítették az ún. turulmadaras szobrokat, amelyekre felírták az elesett hősök neveit. Vértesi Zoltán javasolta, hogy az e célra kapott állami pénzt fordítsák egy óvoda (korabeli szóhasználattal kisdedóvó) építésére. Az óvoda 1927-ben készült el, annak homlokzatán egy márványtáblán örökítették meg Magyarbóly község I. világháborúban elesett hőseinek a nevét. Ugyanekkor a templomban is felavattak egy márványtáblát, ezen az evangélikus elesettek neve szerepel. Ez a hagyomány azóta folytatódott, a II. világháború áldozatai és az elűzött németek emléke is az óvoda falán került megörökítésre. 1990-ben a templomba is felkerült egy emléktábla a II. világháborúban elesett evangélikus hősök neveivel.
Időközben az akkori iskola kicsinek bizonyult, ezért 1928-ban egy új épülettel bővítették. Ebben jelenleg a gyógyszertár üzemel. Községünkben 1820 és 1946 között folyamatosan működött az evangélikus iskola önálló tantestülettel.
A II. világháborút követően 1946 május 21-én Magyarbólyból kitelepítették a német származású lakosok kb. 90 %-át. Mivel ezek nagy része evangélikus volt, az egyházközséget óriási veszteség érte, hisz alig maradtak hívek. Ezt a csapást a mai napig sem hevertük ki. A megmaradtaknak már nem volt erejük, hogy parókiát és lelkészt tartsanak, ezért 1978-a a paplakot eladták a községnek, a lelkészi hivatal pedig Mohácsra került, jelenleg is onnan látja el feladatát a pap.
A rendszerváltás után a még élő kitelepítettek Németországból évente felkeresték volt templomukat és szülőfalujukat. A kitelepítés 50. évfordulóján nagyszámú hazalátogató emlékezett meg egy megható ünnepség keretéban a szomorú eseményről. Sajnos a volt magyarbólyiak nagy része azóta elhunyt, így ezek a látogatások elmaradtak.
Mivel a maradék gyülekezetnek nem volt anyagi fedezete a templom folyamatos karbantartására, annak állapota annyira leromlott, hogy az összedűlés fenyegette. A felújításra az utolsó pillanatban sikerült az anyagi forrásokat pályázatokból, központi egyházi és a Polgármesteri Hivatal támogatásából, Németországban élő volt magyarbólyiak és helyi hívők adományából tudtuk előtermteni. A munkálatokat 1997-98-ban végeztük el, a templom állapota azóta megfelelő.
Készült 2016-02-03-án, készítette Peterdi Dániel az egyházközség felügyelője.
Forrás: http://magyarboly.hu/egyhazak/evangelikus
Irodalom: Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs, 1940. (http://medit.lutheran.hu/sites/medit2.lutheran.hu/files/medit/gyulekezettortenet_magyarboly_1940.pdf) [2017.02.06.]
