Miskolc - Avasi Református Temető

Az Avasi református temető a templomtól délre és nyugatra, erdős-ligetes környezetben, az Avas hegy oldalában terül el. Valószínűleg már a középkortól használják, bár erre írásos bizonyíték nincsen.

Az Avasi temető korai keresztény eredetének régészeti vizsgálatát éppen sokszázéves kontinuitása akadályozza, hiszen az állandó használat részben a rátemetéssel, részben a csontok összegyűjtésével megszüntette a korábbi sírokat. Miskolc 1817. évi kataszteri felmérésen, amikor Domby Sámuel részletes térképet és hozzá kapcsolódó telekkönyvet szerkesztett, az Avasi templom körüli temetőt nem tüntette fel, helyét üresen hagyta, míg a város többi temetőjét pontosan felmérte és térképre rajzolta, ami szintén a temető ősiségére mutat, hiszen ez a terület a kezdetektől nem volt része a jobbágyi telekállománynak, míg az újabb temetőket az egykori telki állományból hasították ki.

A Szent István király plébániatemplom és temető a XV. század közepétől már nem az egész - időközben királyi mezővárossá fejlődött települést, hanem csak Miskolc Óvárosát szolgálta, hiszen ekkortól létrejött Újváros néven egy másik városrész.

A templomot és a körülötte lévő temetőt deszkából épített palánkkal, kerítéssel kerítették körbe a törökök és a rendi küzdelmek seregeinek esetleges támadása ellen.

Feltehetően a temetői rend is reprezentálta a város polgárainak társadalmi presztízsét. A templom reprezentációs feladata a templomba való temetkezésben csúcsosodott ki, ez egyben a város és elitjének középkori eredetű kegyúri jogához is kapcsolódott. Két XVI. századból fennmaradt latin verset és címert tartalmazó sírkő is jelzi, hogy rangot jelentett az Avasi templom kriptájába való temetkezés. Miskolczi Ambrus deák 1588 és 1589-ben ide temetteti fiacskáját, majd feleségét, Illavölgyi Katalint. 1655-ben daróci Tibold Zsigmond temetteti kisfiát a templomba (sírköve nem maradt fent), s ezért a kiváltságért saját költségén egy kórust épít a templomban.

A deszkapalánkkal körbevett Avasi temető a kora újkorban már elégtelennek bizonyult a városi temetések kiszolgálására, a felette húzódó pincesorok miatt nem tudták bővíteni, így a XVII. században a Szentpéteri kapun és a Győri kapun kívül újabb temetőket létesítenek, az előbbit (a későbbi Deszkatemetőt) a XVII. század közepén, az utóbbit az 1679-ben a városban pusztító pestisjárvány idején.

Az újkori halotti kultusz több sírjele megmaradt az Avasi temetőben, ezek közül is kiemelkednek a koporsó alakú sírkövek (melyeket tévesen szarkofágnak nevez a köznyelv). 

Egy, az 1920-as években készült leírás szerint a két ősi temetőben, az Avason és a Tetemváron a legrégibb sírkövek „a koporsó alakú, mintegy 2 m hosszú és 60 cm szélességű, terméskőből faragott síremlékek." Ilyen sírkő az avasi temetőben tíz, a tetemvári temetőben egy van. Ezeket részben a földből ásták ki, és felirataik már annyira elmosódtak, hogy azokat teljesen kibetűzni, illetve róluk az évszámokat leolvasni már nem lehet. A sírirat bevésésére e köveknek mind a két felfelé eső lapját használták. Némelyikre az elhunyt címere is ki van faragva, amelyek éppen olyan elmosódottak, mint a betűk. A legépebb feliratú két ilyen síremlék az avasi temetőben van.

Az Avason a tumbák mellett fa, a XIX. század elejénközepén kisméretű kő sírjeleket állítottak. Az elhunyt betűjelét és dátumát lehet, hogy nem egyfajta „kordivat", hanem az akkor volt lelkész puritánsága kívánta meg, vagy írta elő a sírkövön, s ezek mint nem azonosítható, de nagyságuk miatt nem is zavaró kőjelek maradtak meg generációkon keresztül.  

Bár Miskolcon a XIX. század végétől több sírköves, pontosabban „síremlék művész" is dolgozott, az avasi temetőben sírszobrokkal nem találkozunk. Ennek oka az, hogy a reformátusoknál nem volt olyan halottkultusz, mint más vallásúaknál. Sírversekkel, szimbolikus jelekkel a régi sírköveken még találkozunk, sírszobrokkal, portré-reliefekkel elvétve.

Az Avasi templom és temető a modernizáció korában is megőrizte különleges presztízsét. Ezt igazolja, hogy másodlagosan mind Paloczy László, mind Szemere Bertalan sírját és síremlékét a templom előtti hegyoldalban helyezték el, s ezzel mintegy Miskolc panteonjává tették a sírkertet. Paloczy László, az országgyűlés korelnöke 1861. április 27-én végbement temetése még a rendi korszak külsőségei szerint zajlott, ez volt az utolsó pompás nemesi végtisztesség Miskolcon. A temetést megelőző napon a koporsót a Kádas utcai Újtemplomban ravatalozták fel, s már a temetési menet is a vitézi temetéseket idézte. Az élen lovasok haladtak, az égő fáklyákkal övezett koporsót szállító kocsi elé lovak helyett miskolci polgárok fogták be magukat, a nemzeti és gyászlobogók között ott volt a Paloczy család régi időket idéző címeres halotti zászlaja is. Másnap az Avasi templomban folyt le a szertartás, és ideiglenesen a koporsót is itt helyezték el, amíg az Avas oldalába tervezett sírbolt el nem készült. A templom falait fekete drapériával vonták be, mindenhol halotti címerek függtek, a délután 2 órakor kezdődött temetés egészen este 7-ig tartott.

A II. világháború után a miskolci reformátusság is átalakult, az egységes eklézsia helyett 1949-ben 3 egyházközség jött létre (Avas, Belváros, Felsőváros), így az Avasi templom és temető már csak az Avasi Református Egyházhoz tartozott. A templomot és temetőt műemléknek nyilvánították, a szakemberek az ország egyik legértékesebb építészeti emlékének tekintették, s ennek megfelelően kezdődött meg teljes műemléki feltárása és helyreállítása. Ehhez a nagy munkához csak az építés, illetve az 1544-es tűzvészt követő újjáépítés hasonlítható. [1]

Forrás: 

[1] https://library.hungaricana.hu/hu/view/BAZM_Sk_40/?pg=64&layout=s&query=...

Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

- Az Avasi templom és temető XVIII. évszázada (Gyulai Éva)

- A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

[2] http://www.reformatus-avas.shp.hu/hpc/web.php?a=reformatus-avas&o=oIspVl...

[3] http://acenter.hu/Avasi-reformatus-temeto-muemlek-Miskolc-4346/
 

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11677 - további fotók