Nagylónyai Református Templom
Kislónya és Nagylónya nevű falvakat egy 1270-es oklevél szerint Bánk bán vásárolta, és azokat vejének, Simonnak adományozta. A falu későbbi birtokosa a Lónyai család, akik erről a birtokról vették fel a nevüket, majd ide is temetkeztek.
A templomról keveset lehet tudni: csupán egy pápai tizedjegyzékben a zempléni főesperességben esik szó Szent Péter és Pál-templomról. Ezek szerint a falu temploma az 1330-as években már állhatott, amit alátámaszt a művészettörténeti elemzés eredménye is.
A templom jelenlegi formájában két részből áll: az egyterű, téglalap alaprajzú hajóból, és a négyzet alaprajzú szentélyből. A hajó tömbje magasabbra emelkedik a szentélyénél, és tetőzete is jól elkülönül. A szentély északi oldalán egy befalazott ajtó egykor a sekrestyébe vezetett, melynek alaprajzát törtkővel jelezték. A sekrestye déli falában dongaboltozatos téglalap alakú falfülke nyílt. A szentély déli és keleti falán egy-egy félköríves, rézsűs bélletű ablak nyílik. Hasonló, de eltérő magasságú ablakból négy is található a hajó déli homlokzatán. A nyugati homlokzaton legfelül egy kereszt alakú nyílás látható, ez alatt egy félköríves, párhuzamos bélletű (a délieknél kisebb méretű) ablak és a csúcsíves, bélletes kapu található.
A hajó boltozatlan, a szentélytől csúcsíves diadalívvel válik el. A szentély keresztboltozattal fedett. A zárókő lapos, díszítetlen korong. A bordák gúlában végződő konzolokról indulnak. A déli szentélyfalban háromszögben végződő, a keleti fal bal oldalán nagyobb, téglalap alakú falfülke helyezkedik el. Háromszögű záródásúak a hajó északi és déli falában, a diadalív közelében feltárt fülkék is. Ez az állapot az előző évek restaurálása során alakult ki. Ekkor emelték meg a hajó falkoronáját, amely azelőtt a szentéllyel azonos magasságú volt. Ekkor bontották ki a déli fal nyugatról második ablakát és rekonstruálták a többi eredeti formáját, melyeket korábban megnagyobbítottak. A megemelt nyugati oromfalban kiegészítették a kereszt alakú ablak felső részét. A szentélytérben szintsüllyesztést valósítottak meg. Korábban felmerült, hogy az emelt szentély a templom korai keletkezési korával függhet össze, ám aligha kétséges, hogy ez egy XVII. századi átalakítás eredménye, amire valószínűleg az 1657-es lengyel dúlás után kerülhetett sor. Ugyanekkor süllyesztették le a hajó padlószintjét is, melynek középkori állapotára az alapozási padka vall. [4]
A reformáció idején Bereg megyében előbb Luther tanai terjedtek, az erdélyi szászok közvetítésével. Az evangélikus vallás azonban nem tudott meghonosodni. A XVI. sz. közepén ismerkedtek meg Kálvin vallásával. 1552-ben már református zsinat volt Beregszászban. Valószínű, hogy ha ilyen korán és gyorsan elterjedt Bereg megyében a reformáció, Lónya magyar népe is korán felvehette, hacsak a földesúri család ellenkezőleg nem befolyásolta. Ez időből Lónya és a környékbeli falvak is /pontos évszám nélkül/ római katolikus templomból alakított református templomukkal vannak megemlítve. Hogy a földesúri család mikor tért át a református hitre, nem tudjuk. [3]
A lónyai református gyülekezetre 1595-től vannak adataink. Ők emelték meg a padlószintet a XVIII. század során, s ezzel egykorú a stukkódíszes szószék is (koronája 1776-os évszámú), valamint az 1781-ben ácsolt, impozáns harangtorony. Maga a középkori templom sem egyetlen periódusban épült. A falkutatás során bebizonyosodott, hogy a nyugati falon átalakítások történtek. A nyugati fal nagyobb mértékű átépítése egybeeshetett a nyugati karzat kialakításával. A nyugati fal karzatablaka is utólagos, mivel egy korábbi falképet roncsol. A kutatók a szentély boltozatát is utólagosnak vélik, noha itt kutatásra a falképek miatt nem került sor. Maga az egyszerű alaprajz a támpillér nélküli négyzetes szentélyével önmagában nem köthető évszázadhoz. Az ablakformák, melyek itt sem maradtak ránk eredeti formában, szintén nem jelentenek olyan szilárd támpontot, hogy ennek alapján biztosat mondhatnánk. A félköríves, rézsűs bélletű ablakok kétségkívül Árpád-kori jellegűek, de használatuk későbbi korokból is ismert.
A templom datálásához legtöbb segítséget a kifestése ad. A feltárás során három réteg került elő. A legkorábbi réteg közvetlenül a vakolatlan téglafalra került, amelyet az építés után nem vakoltak, csak fugáit besimítva eldolgozták. Erre a felületre felhordott 2–3 mm vastag mészrétegre került a déli hajófalon Szent György ábrázolása, a diadalív déli oldalán három szent (Szent Miklós, egy ismeretlen női szent és Szent Julianna), az északin Köpönyeges Mária és egy azonosítatlan szent. A diadalív belső oldalán két-két azonosításra váró szent foglal helyet. Ugyanehhez a réteghez tartoznak a felszentelési keresztek is (a szentélyben négy, a déli és északi hajófalon három-három, a nyugatin kettő). A diadalív nyugati falára került falképek szorosan összefüggenek a közelükben (mintegy másfél méterre) található fülkékkel: bizonyára a mellékoltárokhoz tartoztak. Mindez arra vall, hogy ez az első réteg a templom építésével és használatba vételével szoros összefüggésben, azzal közel egy időben keletkezhetett.
A szentély teljes kifestésével járó második réteg (melynek töredékei a hajóban is előkerültek) feliratos datálása (Anno d[omi]ni [...] XIII, vélhetőleg 1413) összhangban állhat a templom megújításával. A harmadik periódus, melyet egy elveszett felirat nyomán 1631-re szokás tenni, már az épület református használatával függ össze, amelynek évszázadai (kisebb változtatásokat nem számítva) épen őrizték meg számunkra az Észak-Alföld szakrális művészetének egyik páratlan alkotását. [4]
Harangtornya, mely a templom nyugati homlokzata előtt áll a Felső-Tiszavidék legkiforrottabb és legszebb vidéki tornya. Rendkívül karcsú hatású, csak az eresz és a galéria emberléptékű, a törzs, a sisak és a fiatornyok is túllépnek rajta, és ez idézi elő a 26 m magas torony monumentális hatását.
A harangtorony bejárat felől eső gerenda felirata szerint a harangtornyot „KAKUKK IMRE ÁTS MESTER TSINÁLTA BÁN PÉTER LEGÉNYÉVEL” 1781-ben. Négyzet alaprajzú alépítményen és törzsön kiugró galériaszintje négy sarok fiatoronnyal ékesített karcsú nyolcszögbe záródó sisakkal fedett. [1]
Két harangján 1666 és 1741-es évszám látható. [3]
Forrás:
[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyl%C3%B3nyai_reform%C3%A1tus_templom
[2] http://www.temple-tour.eu/useruploads/files/reformacio_utja.pdf
[3] http://ludens.elte.hu/~szigiri/intez/egyhaz/nagylo/templ.html
Fotók
