Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája

A mohácsi vész utáni esztendőkben a Dunántúlon gyorsan terjedő reformáció 1531-ben hívta életre a Pápai Református Kollégiumot (a sárospataki kollégiummal egy évben, hét évvel megelőzve a debrecenit). A környék földbirtokosa a protestantizmust támogató Török Bálint volt, aki később Debrecen reformálásában is vezető szerepet kapott. [2]

( Az iskola alapításának pontos dátumát és az alapító(k) személyét nem ismerjük. Az 1531-es évszámra két forrás utal: a pápai Egyháztörténeti és Egyházművészeti Múzeumban őrzött kisharangon a Scholae reformatae Papensis 1531 („a pápai református iskoláé, 1531”) felirat olvasható. Bár a harangot később öntötték, ez az adat bizonyítja, hogy a régiek is ezt tartották az alapítás évének. A kollégium 1585-ben készült törvénykönyve pedig így ír: „nostri Maiores (…) per Annos 54 omni fere Lege scripta caruissent”, vagyis „a mi eleink (…) 54 éven át csaknem minden irott törvény nélkül voltak”, innen visszaszámolva megintcsak az 1531-es évszámot kapjuk. [3] )

A pápai reformáció megszilárdulása eredményeképpen 1585-re a Kollégium már kéttagozatos református főiskolaként működött, amelyben gimnáziumi és teológiai oktatás folyt. 1797-ig a pápai református egyház, azután pedig a Dunántúli Református Egyházkerület fenntartásában működött, amelynek a debreceni és sárospataki kollégiumokkal való egyenrangúságát 1804-ben mondta ki az egyetemes egyház. A 17. század végi ellenreformációt, a gyászévtized (1671-1681, a protestáns lelkészek törvényszék elé állítása és gályarabságra ítélése) megpróbáltatásait követő esztendőkben több mint fél évszázadon át viszontagságos körülmények között élt a Kollégium.

1752-ben a pápai egyház elveszítette szabad vallásgyakorlatát, és a városból kiűzött híres főiskola a közelben lévő Adásztevelen, II. József türelmi rendeletéig, csak algimnáziumként működhetett tovább. Az 1781-es rendeletet két esztendő múlva érvényesítették, ezért a Kollégium csak 1783- ban térhetett vissza Pápára, amely 1790-től újra fellendülésnek indult.

Az iskola törvényeit írásban először 1585-ben rögzítették. Az iskola a más vallásúak iránt is mindig türelmes volt, a szegénysorsú diákokat alapítványokkal, ösztöndíjakkal karolta fel. A 17. századtól rendszeressé vált a külföldön tanulás. Az idők folyamán több száz pápai diák folytathatott tanulmányokat (elsősorban teológusok) németországi, hollandiai, svájci, ausztriai, angliai, skóciai és franciaországi egyetemeken. Az ilyen külföldön tanuló diákokat peregrinusoknak hívták.

Az iskola fegyelmi rendjének tisztelete mellett kiépült a diákönkormányzat, amely jelentősen hozzájárult az egészséges, harmonikus szellemhez. Az iskola alkotó jellegére utalt a "Szabadon tenyészik" gondolat, s mindenkori célját híven fejezte ki a Jókai választotta jelmondat: „Istennek, hazának, tudománynak”. Mivel a Kollégium legelső épületét, amelynek alapjait a Fő tér melletti Ruszek köz rejti, erre az időre elvesztette, új otthont építettek a Szent László utcában. Ez a mai Internátus magja, amelyet többnyire Ókollégium néven ismernek. Az 1841/42-es tanévben e falak között tanult nemzeti kultúránk három kiválósága: Petőfi Sándor költő, Jókai Mór író s Orlai Petrich Soma festőművész.

A reformkorban (1830–1848) Pápa késő barokk küllemű, zömmel katolikusok lakta város volt, az Esterházy család grófi ágának uradalmi központja, amely híres volt vásárairól, több mint ezer kézműveséről és kereskedőjéről, kövezett utcáiról. A város szellemi életének központja a református kollégium volt, ami miatt Pápát a „Dunántúl Athénja”-nak is elnevezték. 

A Kollégiumban 1832-től (Stettner) Zádor György irányításával indult meg a jogi képzés. 1861-1884-ig külön Jogakadémia is működött. 1876-tól 1890-ig Tanítóképezde is volt a Kollégiumban. Már a modern időkre utalóan 1939-ben kereskedelmi középiskolát is létesítettek. 1902-től 1945-ig a Dunántúli Református Egyházkerületnek középfokú nőnevelő-intézete (NÁTUS) is volt Pápán, amely a Széchenyi téri, 1857-ben épült Új Kollégiumban talált helyet (ma Március 15. tér 13-14., ma az újraindult Pápai Református Teológiai Akadémia épülete), mert a Főiskola 1895-ben a gimnázium mai épületébe költözött. [2]

A növekvő gimnáziumi diáklétszám miatt az egyházkerület új, kétemeletes épület építését határozta el, amit a millennium tiszteletére 1895-ben adtak át rendeltetésének. A főhomlokzatával a Széchenyi térre néző palotában a református főgimnázium és a teológiai akadémia kapott helyet. A város legkorszerűbb tanintézetének számító, magas földszintes, kétemeletes épületben az 1900-as évek elején 17 száraz és világos, Meidinger-vaskályhákkal fűtött tanteremben közel 600 diák tanult. A tanulók kétszemélyes, 3 sorosan elhelyezett padokban ültek. A rajz, ének-zene, fizika, kémia oktatására külön tágas szaktantermeket alakítottak ki. a testnevelés céljára az udvaron építettek tornatermet. Külön termekben helyezték el a kollégium múzeumát. Az épületet természetesen vezetékes vízzel látták el; a vécék is vízöblítéses rendszerűek voltak. Dr. Lőwy László orvos a tanintézet felmérésekor nemcsak a technikai feltételekkel volt elégedett, elragadtatottan szólt az étkeztetésről is. „A kollégium minden tanulójának bámulatos kevés pénzért teljes jó és elégséges élelmet ad; mi a tanulókra nézve minden tekintetben igen kedvező. (...) Az ételek mind jók, ízletesek és táplálók." E célra egy külön épületben igen nagy konyhát és több tágas, étkeztetésre szolgáló termet építettek. [1]

A Nőnevelőnek három tagozata volt: polgári iskola, líceum és tanítóképző. 1945-től a nagy Kollégium részévé lettek, amelynek akkor már hat tagozata volt: teológia, gimnázium, kereskedelmi, polgári, líceum és tanítóképző. Az iskolák államosításakor 1948-ban csak a Teológia és a Gimnázium maradt meg az egyház kezén, a nőnevelőt és a kereskedelmit államosították. 1951-ben a Teológiai Akadémiát is megszüntették, s 1952-ben az állammal kötött egyezmény ellenére, a gimnázium is állami tulajdonba került. Csupán a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye maradhatott az egyház tulajdonában, összezsúfolva a Jókai utcai szárny földszintjén. Az utóbbi években a Gyűjtemény modern könyv- és folyóiratolvasóval, kutatószobával, nagyszámú kiadvánnyal és korszerű számítógépes nyilvántartással gazdagodott.  

Ez az európai kitekintésű gimnázium 39 éven át hallgatásra kényszerült, 1991. szeptember 1-én nyithatta meg újra kapuit. Helyreállították, berendezték az üresen, elhanyagolt állapotban visszakapott főépületet és konviktust, 60-60 személyes új épülettel bővítették a leány-, illetve a fiúinternátust és 18 tanárlakást építettek. 1998 őszén a leányinternátus újabb 40 fős épülettel gyarapodott, a gimnázium hatévfolyamosra bővült, és hosszú szünet után ismét megkezdte működését a Pápai Református Teológiai Akadémia, amely 2001 őszétől a felújítás alatt álló Nátusba ( Dunántúli Református Egyházkerületnek középfokú nőnevelő-intézete ) költözött. 1999 szeptemberében a Kollégium negyedik önállóan gazdálkodó intézményként a „Tánc-Lánc” Művészeti Alapiskolával gyarapodott, majd 2010 szeptemberétől kezdetét vette a művészeti szakközépiskolai képzés, amely 2016-tól szakgimnáziumként működik tovább.

A ballagásokkor megkongatott kisharang (amelyről sokáig úgy vélték, az iskola 1531-es alapításának legfőbb bizonyítéka) majd ötszáz éves hagyomány szószólója. [2]

[1] http://epa.oszk.hu/03000/03018/00200/pdf/EPA03018_honismeret_2007_03_040...

[2] http://www.refi-papa.hu/doc/Refi.pdf

[3] http://www.wikiwand.com/hu/A_P%C3%A1pai_Reform%C3%A1tus_Koll%C3%A9gium_t... 

https://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_Fk_09/?pg=1064&layout=s - fotók

http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=7788 - Petőfi ház

http://mandadb.hu/tart/mcitem/222002 - üvegnegatív