Petz Gyula, evangélikus lelkész - Mezőberény

Élete: 

Petz Gyula 1821. december 2-án született Győrött. Édesapja, Petz Lipót akkoriban a protestáns gimnázium igazgatója volt. [1]

Első oktatását Győrött, a szülői házban nyerte, hol atyja nagy szigorúsággal nevelte, igyekezvén már zsenge korában alapját megvetni későbbi jellemének, melynek fő vonásai valának: mély vallásosság s Isten iránti bizalom, fáradhatlan szorgalom és rendszeretet, lelkiismeretesség, becsületesség s az önfeláldozásig fokozott jóakarat embertársai irányában. [2]

1829-ben szüleivel Sopronba költözött, ahol először a gimnáziumi osztályokat, majd a teológiai tanulmányait végezte 1829–1840 között. „Atyja szegénysége kényteleníté őt már 14 éves korától kezdve magánórákat adni.” Édesapja halálát követően – 1840–1841-ben – nevelőként tevékenykedett Kis János házában. A szuperintendens unokáit, a soproni gimnázium diákjait oktatta, hogy pénzt szerezzen külföldi tanulmányútjára. [1]

Mint teológus az előirt tantárgyakon kivül nagy előszeretettel tanulmányozta a latin és görög remekírókat, figyelemmel kisérte a hazai és külföldi irodalmat, tanulta a francia, angol, olasz, szláv nyelveket is, hogy a külföldi irodalom remekeit eredetiben olvashassa. [2]

 „1841-ben letette a kandidaticumi vizsgát.” 1841–1843 között Halléban négy szemesztert töltött. Hazatérése során találkozott a nemrég kikeresztelkedett Bloch-Ballagi Móriczcal, aki őt később Szarvasra ajánlotta.

Hallei egyetemi évei alatt Lónyay Gábor meghívta 9 éves Ödön fia nevelőjéül, és mert Lónyay akkor országgyűlési követ volt és Pozsonyban lakott, nevelői állását ott foglalta el. 1843 októberétől 1844 novemberéig tartózkodott a városban, s ottléte alatt gyakran prédikált. 1844–1845 telét a Lónyay családdal Pesten töltötte, s mert Lang Mihály, a pesti német lelkész akkor huzamosabban betegeskedett, Petznek gyakran volt alkalma a pesti templomban szolgálni. Az 1845. év nyarát a Lónyay család birtokán, Deregnyőn töltötte. Ordinációja 1845. október 8-án történt Sopronban. Innen hívták meg aztán gimnáziumi tanárnak Szarvasra, ahol 10 éven át munkálkodott tanári és lelkészi minőségben egyaránt. E hivatalt 1843–1853-ig viselte; egyszersmind ifjúsági hitszónok volt. [1]

A bekövetkezett márciusi napokban a tanuló ifjúságnak szabadságáért való rajongását örömmel üdvözlé ugyan, de azt a tisztán látó elme belátásával mérsékelni, szélsőségektől megóvni iparkodott. [2]

"A középiskolák reorganisatiója alkalmával 1854-ben meghivást kapott a soproni gymnasiumhoz. Már éppen útra akart kelni az ország nyugati részébe, amikor a mező-berényi német egyház, hol próbaszónoklatot tartott volt, őt lelkészének megválasztotta s ő, mert ipja, gróf Blankenstein kasznárja, pár órányira lakott, elsőbbséget adott Mező-Berény meghivásának. Azóta haláláig, mely 1882. febr. 11-én következett be, ott működött.”  [1]

Tevékenysége nem csak gyülekezetére terjedt ki. Igénybe vette munkáját az esperesség, melynek több éven keresztül jegyzője, gyámintézeti elnöke volt; tagja volt a főiskolai tanácsnak s mint a lelkészi értekezlet elnöke, annak tanácskozásait 12 éven keresztül ritka tapintattal és körültekintéssel vezette. Mint a kerületi pap- és tanárvizsgáló bizottság tagja theologiai és classicai ismereteit különösen érvényesitheté; superintendense által nem egyszer lett megbízva, hogy az érettségi vizsgálatokon őt helyettesítse. Az egyetemes gyűlés jegyzőkönyveinek állandó fordítója volt nérmet nyelvre s mint olyan, megválasztatott tiszteletbeli egyetemes egyházi jegyző. [2]

A Mezőberényben újonnan beiktatott lelkész a gyülekezet akkor már 10 éve függőben levő tervét valósította meg azzal, hogy a megfelelő oltárkép elkészítésére volt szarvasi tanítványát kérte fel. Az oltárkép szokatlan témája („Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket”) visszavezethető az egykori tanár és diák viszonyára. Ugyanakkor az éveken át tanárkodó lelkész meggyőződését tükrözhette, miszerint Jézus áldása nélkül nem lehet a jövő nemzedékét nevelni.

Első felesége Bergmann Kornélia volt, aki azonban fiatalon, 1863. november 15-én elhunyt. Négy gyermekük született. Két év múltán az özvegy lelkész Vass Valériát, Újvári József özvegyét vette feleségül, akivel a szarvasi evangélikus templomban esküdtek meg. A rozsnyói születésű asszony feladata lett a négy kicsi gyermek nevelése. Ugyanakkor mindenben támogatta hitvesét, s egyben igyekezett tüdőbetegségében ápolni őt. Lelkészi szolgálata során 1861–1862-ben vérhas pusztított, 1870-ben pedig kolerajárvány volt. Szörnyű tragédiákat kellett látnia, vigasztalva gyülekezetét.

1877-es vizitációja során dr. Szeberényi Gusztáv Adolf bányakerületi püspök elégedett volt a gyülekezet életével. 1856-tól 8 segédlelkész volt segítségére, akiket tudós papként jól felkészített önálló szolgálatukra. Petz Gyula fontosnak tartotta a régi harangok cseréjét, az akkori templomi felszerelés megújítását, bővítését. A két régi harang helyett négy újra gyűjtöttek, s a szerkezet, az állványzat felújítását célozták meg. Ennek beteljesedését már nem érhette meg, mivel 1882. február 11-én visszaadta lelkét Megváltójának, akit egész életében követett, szolgált. [1]

Temetése febr. 14 - kén d. u. volt. A gyászközönséget sem a parókia udvara, sem a templom, hova utóbb vitték a holttestet, nem volt képes magába fogadni. A templomi gyászistenitisztelet végeztével a halottas menet, beláthatlan hosszú sorokban, megindult a temető felé. [2]

Petz Gyula szorgalmasan munkálkodott az oktatásügyi és egyházi irodalom mezején is. Magyar és német egyházi közlönyökben megjelent cikkein és gyakorlati lelkészi dolgozatain kívül sok írásművét tartjuk számon. Cikkei jelentek meg Tavassy Lajos Nevelési Emléklapjaiban (pl. A gymnasium feladata, 1847).

Olvashatjuk írását a szarvasi ágostai evangélikus gimnázium Programmjában (Tanítóképezde és zeneiskola felállítása kapcsolatban a főtanodával, 1861; Adalékok tanárképzési tervezethez gymnasiumok számára, 1865). Ugyanígy a Fabó András által kiadott Rajzokban (A magyar ev. egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650–1676,1868) németül is.

A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyvében is publikált (A békési ág. hitv. ev. esp. főiskola keletkezésének és Mezőberényben töltött zsengekorának története, 1878; A mező-berényi gymnasium története, 1879). Több írást közölt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Pester Lloydban, a Predigt der Gegenwartban, a Protestantische Jahrbücher für Österreichban, a Pester Boteban és Szeberényi Lajos Iskolai Lapjában. 

A marburgi énekeskönyvet, melyet a bányakerület 6 német egyházában használtak, 1879-ben újonnan átdolgozta, javításokkal, bővítésekkel és az egyes énekek szerzőinek neveivel ellátta. A szerződésben – amelyet Petz Gyula az aradi Réthy és Fia nyomdászattal kötött – az szerepel, hogy az énekeskönyv tartalmazza azokat az énekeket, amelyek az 1866. évi Frankfurt am Main-i énekeskönyvben is megtalálhatók. A könyvből 1500 darabot rendeltek hat egyházközség részére, Mezőberény, Bulkesz, Gyoma, Harta, Szemlak és Vadkert hívei számára. Mivel akkor a berényi egyház volt a legerősebb, itt köttetett a szerződés a kisebb lélekszámú gyülekezetek számára is. Bőrkötéses, csatos, szép kivitelű énekeskönyv volt ez is, akár az azt megelőzők. [1]

Forrás:

[1] http://www.evangelikus.hu/petz-gyula-elete-szolgalata-es-muvei

[2] https://library.hungaricana.hu/hu/view/ProtestansIskolaiLap_1882/?query=...

 Protestáns egyházi és iskolai lapok – 25. évfolyam – 1882.1882-03-12 / 11. szám 345-351. - necrológ