Szalonnai Református Templom
| Egyéb díszítőelem | Falfestmények, szószék és korona |
|---|
Az első templom építésének idejére vonatkozó adat nincs. A régészeti kutatások eredményeképpen megállapították, hogy eredetileg egy 11. századi rotunda volt, amit torony nélküli körtemplommá alakítottak át. A 13. és a 14. században egy szabálytalan alaprajzú hajóval bővítették.
A templomot 1562-ben a törökök feldúlták. Felújítása során új zsindelytetőt kapott. 1765-ben Varga András 15 méter magas, barokk stílusú, galériás tornyú fa haranglábat épített.
A templom belső falfelületét eredetileg gazdagon, erőteljes színekkel festették. A freskók megmaradt részei erősen töredékesek, a szentélyben már alig láthatóak.
A templom 1589 körül már a reformátusok kezén volt. Ekkor a freskókat lemeszelték, csak az 1970-es években végzett rekonstrukció során váltak újra láthatóvá.
Kiemelt jelentőségű az 1777-ben készült festett, barokk stílusú berendezés, a gazdagon díszített, 1801-ből származó szószék és korona, melyek az észak-magyarországi festőasztalosság legszebb remekei közé tartoznak. [4]
A rotunda terméskő alapra, téglából épült. Külső falán jellegzetes románkori tégladíszítés figyelhető meg. A hangsúlyos részleteket több helyen (lábazatindítás, párkányfríz) faragott kőelemekkel emelték ki. Föltehetőleg a rotunda korábbi bejáratából elbontott faragott kőelemek másodlagos felhasználásával alakították ki a 13. századi hajó nyugaton nyíló bejáratát is. Ennek profiljai nem csatlakoznak; a timpanonkövet fordítva építették be. Felületi díszítése egy későbbi kor terméke.
A körtemplom falát ívpárkány tagolja, és minden második ívsorból lizéna fut le a lábazatig. A lépcsőzetes bélletű ablakok a falsávok között helyezkedtek el. Ilyen ablakokat Magyarországon másutt nem találtak; használatuk a bizánci befolyás alatt álló balkáni területeken kezdődött el a 8–9. században és a 19. századig maradt fenn. A homlokzatot a fogrovatos téglapárkány felett két téglasorral kiálló elem díszíti. Ezek felett téglaformára mintázott kváderkövekből kialakított kőfríz emelte a külső homlokzat megjelenését. A két páronként közös csúcsba futó elemekből álló gyémántmetszés díszítés csillagformát ad. Ez a Franciaországból hazánkba került díszítménytípus először a III. Béla uralkodása alatt épült esztergomi királyi kápolnában jelent meg, és több más, az egri főegyházmegyében épült templomon (Várszón, Noszvajban, Szomolyán) is megfigyelhető.
A magas tető a legutóbbi helyreállítás terméke. A műemléki restaurálás végén a templom fedélszékét nyitva hagyták.
A körtemplom belső padozata tégla. A mai járószint alatt feltárták, és be is mutatják a körtemplom lebontott hajófalát. A hajó és a szentély találkozásánál papi ülőfülke maradványait tárták fel; a falfelületen jól követhető ennek lábazata. A szentélyt félköríves ablak törte át.
A rotunda belső falán fennmaradt értékes freskótöredékek négy évszázad művészetén ívelnek át. A legkorábbiak az első vakolatra alapozás nélkül festett felszentelési keresztek (szegély-ornamentika). Eredetileg 12 darab volt; ezek közül kettő maradt meg.
A templom egykori védőszentje Antiochiai Szent Margit volt, a templom építése utáni, de a 13. századi bővítés előtti falfestmények részben az ő életét mutatják be. A szent legendájának bemutatása az elbontott nyugati falon ért véget; a régészek felfedezték az egykori képek töredékeit a kerektemplom belsejében, a bővítéskor ugyanis az elbontott fal törmelékével töltötték fel a belső részeket az új járószintre.
1426-ból való a diadalívben, (a szentélyt a hajótól elválasztó boltív) található falfestmény, a Szepességből elszármazott András mester műve, és kör alakú mezőkben próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban a hagyományoknak megfelelően Isten Bárányával. A képeken a művészettörténészek az olasz trecento művészet hatását ismerik fel.
A 13. századi, nagyjából négyzet alakú hajót rosszul tűzték ki, így tájolása némileg eltér a körtemplométól. A templom világítását a keleti végfalon egy, a déli homlokzaton három, egyaránt félkörívvel záródó ablak szolgálta. A szokatlanul széles hajó közepén a régészek egy pilléralapot tártak fel. Az ezen álló oszlopon fekhetett a hajót fedő síkmennyezetet alátámasztó mestergerenda.
Az 1777-ben készített, festett famennyezetet 1922-ben bevakolták, és tönkrement. Megmaradt viszont a vele egykorú, a hajó nyugati oldalán álló festett fakarzat; ennek két oszlopán festett felirat (17-, illetve 77) hirdeti építésének évszámát.
A lefelé fordított kehely alakú talapzaton álló, kézzel faragott fa szószék 1801-ben készült. Kézzel faragott növények, indák, magvak díszítik, koronáját és hangvetőjét pedig pelikán. Mindez egy naprágyi ácsmester munkája.
Az ökumenikus jellegű úrasztala építésénél felhasználták az eredeti, rakacai márványból készült oltárkő maradványait, a hiányzó részeket műkővel pótolták ki. Az úrasztali edények némelyike 16., illetve 17. századi munka.
Az északi oldalon a 14. századi sekrestye és csontház alapfalai jól láthatók. A telek északkeleti sarkában emelt fa harangtornyon 1786-os évszám jelzi építésének idejét.
A templom körítőfala 18. századi, korábbi töredékek felhasználásával. A templomtól északra állt a birtokos család ma már nem látható, megerősített udvarháza.
A kiállított faragott kövek, illetve ágyúgolyók középkoriak. [2]
A 150 kg-os (66 cm) harangot Szlezák László öntötte 1938-ban Budapesten, felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom. Készíttette a szalonnai református egyház önkéntes adakozásból…” A 65 kg-os (46 cm) acélharang ismeretlen helyen készült. [3]
Forrás:
[1] http://www.csaladipenzmagazin.hu/2011/03/16/a-szalonnai-reformatus-templom/
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szalonnai_reform%C3%A1tus_templom
[3] http://www.tirek.hu/turisztika/informacio/mutat/250/
[4] http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=3177
Bővebben: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981) 7-61
Fotók
