Szegedi Evangélikus Templom

A 16. század első felében alakuló szegedi protestáns gyülekezet istentiszteleteit kezdetben magánházakban tartották. A hívők gyarapodtával a közösség engedélyt kért és kapott a törököktől, hogy az akkor a városon kívül álló, elhagyott alsóvárosi templom hajóját a katolikusokkal felváltva használják. Az 1552-es török hadjárat és magyar felszabadítási kísérlet után ez a lehetőség megszűnt. A városban maradt protestánsok ettől fogva a Prédikátor utcai parókián tudtak összegyűlni.

Az ellenreformáció idején a kálvinista és lutheránus polgárok elhagyták a várost. Legközelebb csak 1805-ben történik említés evangélikus polgárról: Schreiner Mihály vaskereskedő nevét találjuk a városi anyakönyvekben. [1] 

A leányegyházzá alakulásra 1847-re érett meg az idő. Ezt az időpontot tekintjük ma a szegedi gyülekezet alapításának. [2] 

Az 1850-es népszámlálás 78 lutheránust rögzít. 1855-ben már a hódmezővásárhelyi gyülekezet filiájaként emlegetik az itteni gyülekezetet. Kezdetben Gurgely Mihálynak a jelenlegi Klauzál téren álló házában tartottak istentiszteleteket. 1859-ben az evangélikusok épületeket vásároltak, amelyekben lelkészlakást, iskolát és imaházat alakítottak ki. Az imaházat, mely a mai Tisza Lajos körút és a Takaréktár utca kereszteződésében álló házban volt, 1860. december 2-án szentelték fel. Az 1879-es árvíz ezt a házat is romba döntötte. [1] 

Az áradás során az egyházi iratok egy része odaveszett, de az anyakönyveket és a fontosabb iratokat Hagen János egyházfi kimentette a hullámsírból. [2]

Átmenetileg a volt királyi tábla, a későbbi egyetemi központi épületében kaptak helyet. Hazai és külföldi segítséggel, a Habsburg uralkodó mellett Németország, Hollandia, Norvégia és az Amerikai Egyesület Államok is jelentős összeget ajánlott föl az építkezéshez, [5] sőt maga Kossuth Lajos is felajánlotta segítségét: egy meleg hangú levélben és Ferenc fiát kérte fel, hogy Angliában járjon közbe a szegedi evangélikusok érdekében. [4] Rövid idő alatt a várostól kapott telken sikerült Schulek Frigyes tervei alapján felépíteni a ma is meglévő neoromán épületegyüttest: a templomot, a gyülekezeti házat és a parókiát, melyeket 1882. május 21-én szentelt fel Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök.

,,A templom felavatás magasztos ünnepéllyel ment végbe. ... A más hitfelekezethez tartozók nemes érdeklődése és részvétele, valamint az örömünnep egyéb mozzanatai is mind megannyi lélekemelő tanulság vala arra, hogy Szegeden a különböző vallásbeliek testvéri egyetértésben és szeretetben élnek egymással. Az érkező főpapokat Horváth Lajos, az egyház főfelügyelője ... fogadta és ... átnyujtá a templomkulcsot ... Szeberényi átvette a kulcsot azon kívánsággal, hogy valahányszor megnyílik a templom ajtaja, mindig Istennek, a jónak és igazságnak nyíljék meg. Majd ... beszédet mondott, hivatkozva az apostol szavaira: "a szeretet nem fogy el soha", rámutatott a templomra, mely szintén a szeretetből - annak adományaiból épült ... Aztán ... felszentelte a templomot az Úrnak dicsőségére és a hívek lelki épülésére. ... A templom felavatását megelőzően az oltár alapépítményébe az egyház történetét tartalmazó okiratot helyeztek el." (Szegedi híradó 1882. május 23.)

Egyed Aladár alatt (1931-1942) a gyülekezet élete egyik virágkorát élte, lélekszáma tovább gyarapodott. A templomban a szokványos vasárnapokon ugyan előfordult szabad férőhely, de az épület az ünnepi alkalmakkor már szűknek bizonyult. A szűkösség mellett az épület állagának romlása is közrejátszott abban, hogy a gyülekezet 1936-ban új templom építését határozta el. Bár az új templom alapjait - a parókiától körülbelül 300 méterre fekvő telken - lerakták, a világháború meghiúsította az építés tervét. Az infláció és a gyülekezeti tagok anyagi szüksége a templomépítés folytatását jobb időkre halasztotta. Időközben a régi téglaoltár alapja megsüllyedt és le kellett bontani. Ekkor épült a ma is látható oltár a lelkész elgondolása szerint (amelyet művészettörténészekkel is megvitatott). 1982-ben a templomépítés 100 éves évfordulójára Káldy Zoltán püspök tartotta az ünnepi istentiszteletet az újonnan festett templomban és a gyülekezet hálát adott az elmúlt 100 esztendőért.

A templom felújítása során elektromos fűtést kapott és – külföldi segítséggel – megújult az orgona is. Ekkor került sor - Mezősi Eszter tervei alapján - a templomablakok felújítására, amelynek fedezetét egy örökség biztosította. 1997-ben már a felújított templom és lelkészlak várta a gyülekezet alapításának 150-ik évfordulóját, ahol Harmati Béla püspök mellett az amerikai testvérgyülekezetek vezetői és a helyi nobilitások is részt vettek. [2] 

Az 1980-as években készültek el a színes üvegablakok. 2004-ben harang került a nyitott toronyba, majd felújtították a kerítést is. [1] 

2014-ben átadták az evangélikus templom előtti megszépült terecskét, mely a templom előtti beszélgetések kitűnő színhelyévé vált. [3]

Érdekessé és ugyanakkor drámaivá is teszi a szegedi evangélikus templom történetét a híres és hírhedt szegedi árvíz, amire árvízi emlékmű figyelmeztet a Tisza partján. 1879. március 12-én hajnali 3 órakor a Tisza „zúgva, bőgve törte át a gátot” és ez a nap örökké emlékezetes maradt a város számára. Házak, paloták és templomok dőltek össze. Az evangélikus egyház minden ingatlana odaveszett, az összes épületei romba dőltek, így imaháza, iskolája, lelkészlakása, ugyanúgy, mint ahogy tönkrejutott a város közel 6500 lakóháza is. Thomay József lelkipásztor, drámai hangú levélben fordult a szuperintendenshez: „Reszket kezemben a toll, midőn azt kell mondanom, hogy az elpusztult Szegeddel az evangélikus egyház is végképpen megsemmisült” és megrendítő módon ecseteli levelében az iszonyatos pusztulást, amit a „mocskos víz” hozott Szegedre és az egyházközségre. Mégsem pusztult el a szegedi egyház véglegesen, miként attól Thomay József abban a tragikus órában rettegett. Hazai és külföldi összefogásnak köszönhetően épülhetett fel a mostani szegedi templom.

1982 májusában dr. Cserháti Sándor, akkori lelkész vezetésével, kiemelkedő ünnepélyességgel emlékezett meg a szegedi gyülekezet templomának 100. évéről, és hálájának jeléül az oltártérben márványtáblát helyeztek el „A te házad a mi várunk 1882-1982.” felirattal.  [4] 

1 harangja van 25 kg-os, Albert Bachert öntötte a németországi Heilbronnban 1998-ban. A harangot Weiltingen evangélikus gyülekezete ajándékozta a szegedieknek 2001-ben, 2004-ben került a bejárat feletti, felső boltívbe, miután részletes statikai vizsgálatok kimutatták, hogy a boltozat elbírja a harangot. Alulütős jármát Gombos Miklós készítette, a villamosítást a Konkoly Művek végezte. A füles koronájú harang egyik oldalán feszület látható. Másik oldalán az öntöde emblémája és az 1998-as évszám látható. [6] 

Forrás: 

[1] https://szeged.lutheran.hu/tortenet/templom

Rapcsányi Jenő: Út a kegyelem templomáig (Szeged, 1943) c. műve alapján Keveházi Katalin

[2] https://szeged.lutheran.hu/tortenet/gyulekezet

[3] https://www.evangelikus.hu/cikk/%C3%A1tadt%C3%A1k-szegedi-evang%C3%A9lik... 

[4] https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusElet_1986/?pg=18&layout=s

Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)1986-02-16 / 7. szám

[5] http://szeged.varosom.hu/latnivalok/vallasi-epuletek/Evangelikus-templom...)  

[6] http://www.magyarharangok.hu/szeged.html

https://www.youtube.com/watch?v=UzvQx7Vw3BQ

https://www.evangelikus.hu/lelkesz-hitoktato-palyazat-szeged - fotó

http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/-9085