Elérhetőség
Elérhetőség
Eseménynaptár
Szolnoki evangélikus templom
| Az építés éve | 1932 |
|---|---|
| Tervező | Gerey Ernő |
Szolnok városa a 19. század vége óta büszkélkedhetett a három felekezet (katolikus, református és izraelita) harmonikus egymás mellett élését szimbolizáló „háromtemplomos” Tisza-parti panorámával. A szolnoki evangélikus egyházközösség lélekszáma azonban csak a Trianoni békeszerződés következtében a Felvidékről elmenekült és új otthont lelt evangélikusok letelepedésével vált számottevővé a térségben. A közösség megerősödésében és a város evangélikus templomának megépítésében – Viszkok Lajos lelkész mellett – meghatározó szerepet vállalt Alexander Imre, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye két világháború közötti alispánja.
Az alispán a szolnoki evangélikus egyházközösségben és templomépítésben vállalt szerepét így jellemezte az Alexander Imre életrajzát feldolgozó Cseh Géza főlevéltáros:
„[…] Alexander Imre viszonylag későn, 32 éves korában tért át a görögkeleti vallásról az evangélikus hitre. Szolnokon az első világháború előtt csak nagyon kevés evangélikus vallású lakos élt, akik csekély számuk miatt hitközséget sem alakíthattak. A Trianoni békeszerződés által elcsatolt országrészekből, elsősorban a Felvidékről azonban több száz evangélikus menekült költözött a városba és az 1920-as években önálló evangélikus egyházközséget hoztak létre. Templomuk nem volt, ezért istentiszteleteiket előbb a Sípos téri elemi iskolában, majd a Verseghy Ferenc Gimnázium rajztermében tartották. 1928-ban a már négyszáz fősre duzzadt közösség tagjai evangélikus templomépítő bizottságot alakítottak és a szolnoki evangélikus templom felépítésére 3 év alatt 40 ezer pengőt gyűjtöttek össze. A pénz előteremtése jórészt Alexander Imre alispán érdeme, aki a helyi és országos gyűjtéseken kívül a szolnoki pénzintézetektől és a Baldácsy protestáns alapítványtól jelentős adományokat szerzett. A mélységesen vallásos meggyőződésű Alexander a szolnoki evangélikus egyházközség felügyelője világi elnöke - volt a templomépítés időszakában. Feleségét pedig az 1931-ben megalakult Szolnoki Evangélikus Nőegylet díszelnökévé választották.
A templomépítésre beérkezett tervek közül Gerey Ernő budapesti műépítész pályázatát fogadták el. Az építkezés kivitelezéséhez sikerült megnyerni Kellermann Béla és Kellermann László vállalkozókat, akik egyházukért áldozatokat vállalva, úgyszólván egy fillér nyereség számításba vétele nélkül állították össze költségvetésüket. A szolnoki evangélikus templomot, a wittenbergi vártemplom pontos mását 1932. október 30-án, a lutheri reformáció meghirdetésének 415-ik évfordulója alkalmából szentelték fel. A templomavatás után az evangélikus egyház országos vezetői, az adakozó pénzintézetek elnökei, a városi és megyei tisztviselők, iskolák igazgatói részvételével a megyeházán díszközgyűlést tartottak, amelyen Alexander Imre "költői szárnyalású és művészesen stilizált " beszédben mondott köszönetet mindazoknak, akik a templom felépítését elősegítették.
Alexander Imréné a templom felszentelésének alkalmából két antik ezüst gyertyatartót adományozott az oltár díszítésére. Az ő díszelnökségével működő Szolnoki Evangélikus Nőegylet pedig Placskó Boriska szarvasi iparművésztől vásárolt az oltárhoz egy gyönyörű szőnyeget.”
Forrás: Cseh Géza: Adatok Alexander Imre alispán életútjához (Kunhegyes 1883 - Budapest 1969) In: Zounuk 14. (A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 1999) 152. o.
A szolnoki evangélikus templomot napjainkban ábrázoló fényképeket készítette: Fülöp Tamás.
A szolnoki evangélikus templom egy 1940-es képeslapon a Hungaricana portál adatbázisában:
Fotók
