Tatay Sámuel evangélikus esperes

Atyja Tatay Gábor, evangélikus tanító volt. Tatay Sámuelt bensőséges kapcsolat fűzte Répczelakhoz, Koltához, Nagy-Baráth-hoz. 1835-ben a közeli Győrbe, az evangélikus algimnáziumba ment gimnáziumi tanulmányainak megkezdése végett. A következő tanévben már a jó hirnek örvendő soproni evangélikus tanintézet növendékei közé iratta magát. Itt tíz évig maradt; elvégzett egy évi jogi és két évi teológiai tanfolyamot. A külföldi egyetemen eltöltendő tanfolyamot Bécsben végezte. Bécsből hazatérve, Kőszegen tette le 1847. év őszén a lelkészi vizsgát. Félévi segédlelkészkedése után, egyházhatósági rendelet következtében, kénytelen Bakonytamásiból Beledbe (Sopron m.) távozni segédlelkésznek, ahol 1848 júniusától "rendes" lelkésszé választották.

A veszprémi evangélikus egyházmegye 1851-ben megválasztotta egyházmegyei törvényszéki biróvá; 1854-ben iskolavizsgáló körlelkésszé és gyámoldai alpénztárnokká; 1856-ban pedig egyházmegyei egyházi jegyzővé. 1867. okt. 27-én az elhalt esperes helyébe espereshelyettesül nevezik ki; a következő év január havában pedig az esperesi hivatalba helyezte az egyházmegye bizalma.

Az esperesi teendők mellett a dunántúli evangélikus egyházkerület a gyámintézeti bizottmányi tagsággal, ugyanazon kerület az alsó részbeli törvényszékének egyházi elnökségével az egyetemes gyűlés pedig egyetemes törvényszéki és zsinati bizottsági tagsággal tisztelte meg. 1891-ben az országos evangélikus zsinaton egyházmegyéje egyik választott képviselőjeként jelent meg.

1849-ben vette nőül  Szedenics György várpalotai evangélikus lelkész leányát, Rózát, akivel 44 évig boldogul élt. Négy leánya, mind a négy lelkészné, két fia született. Az öregebb fiú segédlelkész lett, a másik a keszthelyi gazdasági intézet növendéke volt.

Beszédeit minden alkalomra leírta. Ugyanazon beszédet nem mondta el másodszor soha. A népies egyszerűség, világosság és könnyű felfoghatóság jellemezte beszédeit.

Sokáig elnöke volt az evangélikus tanítóértekezleteknek is. Itt nem csak elnökölt, hanem a tanítóértekezlet tagjaival karöltve gondolkozott és közreműködött nevelésügyünk előbbrevitelének terhes munkáján.

"Megtörtént, hogy az egyházmegyéjebelí egyik lelkész panaszt tesz nála a miatt, hogy a tanítónak igen nagy és harapós házőrző ebe van, kéri hát az esperest, miszerint ez tiltaná meg a tanítónak a nagy komondor tartását, mert különben, mint lelkész, nem mer a tanítóhoz menni. A panasz meghallgatása után így válaszolt a panaszlónak : tudja mit tiszttárs uram, én azt tanácsolom, ha annak a tanítónak nagy komondora van, akkor kegyed vegyen kezébe még nagyobb botot, ha a tanítóhoz megy; és meglátja, hogy a komondor elfut a bot láttára. Ilyen tréfás és komoly megjegyzésekkel sokszor elsimította a felhevült lelkekben a harag hullámait."

"Az 1890. év szeptember havában a Kis-Bér és Pápa vidékén megtartott hadgyakorlatok alkalmával ő felsége, apostoli királyunknál Tatay Sámuel, mint az akkor gyengélkedő püspök megbízottja és helyettese, mutatta be egy küldöttség élén a dunántúli egyházkerület nevében nyilvá- nított alattvalói hódolatát. A királynak kegyelmes figyelme a fejedelmi asztal vendégeül hívja meg az ősz szónokot és a királyi ebéd után komoly társadalmi kérdés felett nyájasan társalog a nép közt forgolódó állampolgárral a koronás fő is."

Temetése február 6-ikán nagy részvét mellett ment végbe. A gyászbeszédet Gyurátz Ferencz, pápai lelkész, tartotta. [2]

Forrás:

[1]  https://dmgy.webnode.hu/arckepcsarnok/

[2] http://epa.oszk.hu/02300/02356/00522/pdf/EPA02356_Evangelikus_Egyhaz_es_... 86-88

A nekrológ szerzője: "g. —o."

Az indexképet készítette: Németh Tibor, 2018