Tessedik Sámuel szobra

A Pest megyei Albertiben született 1742. április 20-án. Német anyanyelvű, de szlovákul is tudó apja evangélikus lelkész volt Békéscsabán (1744–1749), édesanyja a pozsonyi származású (német ajkú) Lang Erzsébet. Tessedik 1767-ben lett segédlelkész az ekkor 5000 lelket számláló Szarvason. 1769-ben feleségül vette elődje, Markovitz Mátyás lelkész leányát, akinek halála (1791) után Lissoviny Karolinával kötött újra házasságot. Első feleségétől 13, a másodiktól 5 gyermeke született. 2 gyermeket neveltek második felesége házasságából. A 20 gyermekből 9 érte meg a felnőttkort. 1820-ban bekövetkezett haláláig 53 éven át volt a gyülekezet tudós lelkésze, vezetője, az egész község tanítója, oktatója. Tessedik olvasókönyvet írt és szerkesztett, amely a maga nemében elsőnek számított a magyar evangélikus iskolákban. Könyvét a szarvasi egyházközség nyomtatta ki Pozsonyban.

1784-ben jelent a Der Landmann in Ungarn… című munkája, amit fő művének tartanak. Két év múlva, 1786-ban adták ki magyarul Kónyi János fordításában A parasztember Magyarországban mitsoda és mi lehetne címmel. Munkájában egyfelől társadalmi kérdésekkel foglalkozik, a magyar paraszt helyzetét írja le megfogalmazva nézeteit a korabeli feudális társadalomról, másfelől – az írása második felében – egy „eszményi” falu képét vázolta fel. E munkája összhangban van iskolaszervezői és településrendezői tevékenységével.

A Szarvas és Vidéke így ír szobrának leleplezéséről: http://epa.oszk.hu/01900/01970/01397/pdf/EPA01970_SZVID_1942_037.pdf