Tiszakóród Református Templom
A Tisza partján, a mai ukrán határnál elterülő falunak 1344-ből ismert az első említése, amikor a Kölcsei család tagjait megerősítik a település és az itteni révvám felének a birtoklásában. A falu templomáról nem ismerünk a középkorból írott adatot. A hajó délnyugati sarkának lábazat feletti sarokkváderére egymás alatt egy 152?-as és egy 1566-os évszám van bekarcolva.
Az átlagos falusi méretű templom középkori eredetére ma már csupán alaprajzi elrendezése és csekély, töredékesen fennmaradt részletformája emlékeztet. Falainak jó része azonban bizonyosan a középkorból származik. A téglalap alakú hajóhoz egy-egy falszélességgel keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó szentély csatlakozik keletről. A hajót nem támasztják támpillérek, az északkeletitől eltekintve sarkain kváderekből készült armírozás fut fel a főpárkányig, melyek jelenleg a falfelületekhez hasonlóan le vannak meszelve. A szentély sarkait kétosztatú, átlós helyzetű támpillérek erősítik. Ezek sarkai szintén armírozással vannak kialakítva, ahogy tetejük felett a szentély falainak sarkai is. A pillérek homlokoldalán a betonból készített fedlapok alatt mindkét szinten megvannak a rézsűbe metszett félhomorlattal profilozott középkori vízvetőpárkányok. Ez alól csak az északkeleti sarok támpillére kivétel, amelynek ilyen párkányai nincsenek, és nem is átlósan helyezkedik el, hanem az északi falra merőlegesen.
Mindez arra utal, hogy e támpillér utólagos kialakítású, és eredetileg a középkorban itt álló sekrestye keleti falának volt a része. A sekrestyére más részletek is utalnak: a szentély északi falának lábazata jóval magasabban húzódik, mint a templomnak a többi szakaszon egységesen kialakított lábazata, s az északi fal nyugati felén, valamelyik modern felújítás során a vakolatba bekarcolva jelölték a szentélybe egykor vezető ajtó nyílását. A sekrestye nyugati fala a hajó északkeleti falának futhatott neki, itt ugyanis a hajó többi sarkától eltérően armírozás csak közvetlenül a főpárkány alatti szakaszon jelentkezik. A korábban állítólag torony nélküli, középkori templom hajójának a nyugati homlokzatához a 19. század elején építettek tornyot. Nyugati sarkait a középkoriakra emlékeztető, de méreteikben eltérő, s kőből készült profilozott vízvetőpárkányok nélküli támpillérek támasztják. A templom falainak anyaga a meszelésrétegek miatt ma nem látszik, de a kváder armírozás és a falaknak a meszelés alól kitűnő felületképzése alapján inkább törtkőre, mint téglára gondolhatunk.
Eltekintve a toronytól és a szentély már említett északi falától, a templomon egységes kialakítású, jelenleg meszelt középkori kő lábazat fut körbe, egyszerű rézsűre faragott párkánnyal. Az épület főpárkánya az újkorból származik. A hajó déli falát két, azonos méretű és elhelyezkedésű ablak bontja meg. A rézsűs bélletű ablakok közül a keletinek csúcsíves, a nyugatinak nyilvánvalóan utólag átalakított, félköríves záradéka van. Az ablakok kőből faragott könyöklője és szárkövei még az eredeti kialakítást mutatják, de jól kivehető, hogy belső részükön tokhornyukat utóbb lefaragták. Az ablakok záradékrészén a béllet már nem kőelemekből van összeállítva, hanem falazott ív. A 19. század vége felé még lehetett látni a templom ablakaiban mérműmaradványokat, és kapui is csúcsívesek voltak.
A hajó északi fala tagolatlan. A szentélynek a déli falán két középkori eredetű, csúcsíves ablak látható, melyeknek nem csak kialakítása, méretei és elhelyezkedése, de fennmaradásuk foka is teljesen egyezik a hajón lévő ablakokéval. A szentély záradékfalán újkori, már a református birtoklás idejéből származó ajtónyílás jelenik meg.
A templom belsejében az eddig leírtakon túl semmilyen középkori részlet nem látható. Az egykor majdnem biztosan létező diadalívet elbonthatták, s a támpillérek mellett a szentély középkori boltozatára a 19. század vége felé már csak „bizonyos kiszögellések” utaltak falának felső részén. 1864-ben a belsőben előkerültek falfestmények, de a gyülekezet gyorsan le is meszeltette őket, félve attól, hogy visszaveszik tőlük a templomot.
A fennmaradt szűkszavú megoldások és formák alapján az épület a 14. század – inkább a második fele – és a 16. század első fele között bármikor keletkezhetett. [3]
Az alábbi sorok Kiss Kálmán nagykőrösi református képezdei tanár, előbb mándi református lelkész s a szatmári Református Egyházmegy levéltárnoka: "A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története" c. munkája alapján íródtak.
A hitjavitást előzőleg Tiszakóródon a római katolikus anyaegyház volt jelen; de a közeli Beregszászban az oda vásárra járó lakosok a reformációval megismerkedvén a falu protestánssá lett, és a kálvini irányhoz csatlakozott. Sorsáról a XVI. s a XVII, századból is nagyon keveset tudunk. Annyi tény, hogy már 1595-ben egyike volt a beregi református egyházmegye anyagyülekezeteinek, s a nevezett egyházmegyétől 1821-ben vált el, és a szatmári református egyházmegyéhez sorolták. A beregi egyházmegye jegyzőkönyvei a XVII. századtól s a XVIII. század elejéről leginkább csak egyes válóperek és házassági ügyeket említenek, 1607—1743-ig. A XVIII. század óta leszámítva az egypárszor kiújult székpert s egyéb apró rendetlenséget, Tiszakóród a békésebb, rendesebb egyházak közé tartozott, s az évenkénti vizitációk sokszor nyilatkoznak róla dicsérőleg.
Lelkész Tiszakóródon a kezdetek óta volt, bár ezek névsorát csak hézagosan ismerjük. A tanitói hivatal a lelkészitől már 1611-ben el volt különitve; de később hihetőleg a népesség apadásával ismét egyesült, mig nem azt 1777-ben ismét külön választani törekszenek.
A tanulmány beszámol a lelkészek jövedelméről is: "Hajdan a lelkésznek 80 köböl (9 600 liter*) búza fizetése volt s ezenkívül 10 vékás (~ 1,5 hold*) szántóföldet, 20 boglyás kaszálót használt. 1874: 55 köböl (6 600 liter*) búza; 12 öl kemény tűzifa; 7 hold szántóföld; 4 h. 500 négyszögöl kaszálló (a holdak 1600 négyszögöllel számitva); 15 frt. garaspénz; 15 frt. stoláré. (1874.dec.6. ö.-ir.)"
A következő fejezet leírja a templomot, a tornyot és a harangokat. A tiszakóródi templom a XV. században épülhetett. Egyetlen hajójának hoszsza 6 öl (~ 11 méter*), falközi szélessége 3 és 1/2 öl (~ 6,5 méter*); menynyezete deszkából van. A szentély hossza 4 (~ 7,5 méter*), szélessége 3 öl 1 láb (~ 5,5 méter*) . Bizonyos kiszögellések a szentély falának felső részén azt gyanittatják, hogy egykor boltozva volt. Ablakok csak a templom déli oldalán vannak csúcsivekkel s kőfaragványokkal, de a ezek kontár kezek igazítása folytán eredetiségöket vesztették. A templom kapui is csúcsívesek. A hagyomány szerint lengyelek, tatárok s más martalóc hadak feldúlván e templomot, pusztán állt. 1760-ban Vámosi István lelkész faluról-falura járva kéregetett kijavithatása végett, s az igy szerzett összegből renováltatott. Az északi oldalon a még fennálló sekrestyét elbontották. A templom belsejében egy fa-szószék állt, melyre Ézsaiás LVIII. r. 1. verse volt felírva; a karzat szintén fából volt és van; de a régi szószék helyett téglából készítettek újat. E templom eredetileg torony nélkül állt. 1808-ban a nyugati végéhez az ajtó fölötti irat szerint a négyszögű kőtornyot építettek, melyet egy lapos hólyagból kiemelkedő nyárs alakú bádogos sisak borit. Ugyanezen időben folytatták a templom renoválását is; mert a mennyezet keleti végén levő vers szerint ns. Mező Sámuel főgondnok, Kálnási István és Debreczeni József egyházfiak s Csengeri Pál lelkész idejében, 1811-ben készítették új menynyezetét. Készítője Erős Mihály asztalosmester volt. E toronyban 2 harang függ; az egyik 6 mázsás és 57 fontos „Öntette a t.-kóródi ref. ekkla a maga költségén 1788"; a másikat felirata szerint 1827-ben.
Olvashatunk a lelkészi és tanitói épületekről, az ingatlan és ingó egyházi javakról is. A papi parókiát a hagyomány szerint Czégényi nevű földesúr (talán Kende?) ajándékozta hajdan. Ezen funduson állt a régi papilak , mely helyett 1818-ban épitettek egy másikat fából és talpra. Volt benne 3 kis szoba és 1 oldalkamra. Ez meglehetősen elavulván: az utca szélére a templommal párhuzamban épült, az esperes által készitett terv szerint az új paplak, terméskő alapra vályogból, zsindely-fedéllel s alatta pincével. Van benne 5 szoba, konyha s kézi kamara. A papi parókia a szükséges melléképületekkel is el van látva. Ugyanezen papi parókián volt az utca szélen a tanitói lak és iskola is. Az arányositás alkalmával a papi parókia északi szomszédságában Kende Zsigmond adott egy jobbágytelket, de az épületeket az egyház fizette ki róla. Ide építtetett a tanitói lak és iskola, kőalapra, vályogból, zsindely-tetővel. Van benne 2 lakszoba, 1 tanterem, 1 konyha. Udvara ennek is el van látva a szükséges melléképületekkel. Az összes egyházi és iskolai épületek, valamint a templom is a tűz ellen biztosítva vannak.
A VII. fejezetből tudomást szerezhetünk az egyház ingatlanjairól, külbirtokairól. "A tiszakóródi egyháznak hajdan 10 köblös szántóföldje s 100 boglyás kaszálója volt, melyet maga irtott ki; de mindezeket az 1834-iki arányosításkor elvesztette. Nyert ezek helyett: az egyház közvetlen birtokul 20 köblös földet, a papi hivatal 20 s a tanitói hivatal 10 köblös földet. (57. gyül. tört. leir. 668. lap.) Jelenleg következő ingatlan külbirtokai vannak : közvetlen egyházi birtok: 8 hold, 600 négyszögöl szántóföld, 3 hold 600 négyszögöl kaszálló; lelkészi állomány: 7 hold szántóföld, 4 hold 500 négyszögöl kaszálló; tanitói állomány: 5 hold s 250 négyszögöl szántóföld és 1430 négyszögkaszálló. (A holdak 1600 négyszögöllel számitva.) (1874.dec.6. ö.-ir) Ingóságok. 2 darab anyakönyv, 1764. és 1839 en kezdve; 2 db. körleveles jegyzőkönyv; 1 db. egyháztanácsi jegyzőkönyv; egyházkerületi s megyei jegyzőkönyvek ós egyéb nyomtatványok és „A Helv. Hitv. Tartó Tiszakóródi Ekkla Paroch. Pecsétje 1833", melyen a zászlós bárány a cimer, felette a sz.-lelket jelképző galambbal. (1864 dec. 6. ö.-ir.)" [4]
*Megjegyzések:
1 köböl = 120 liter
1 véka = 25-30 liter, 8 vékás föld ~ 1 hold
1 négyszögöl ~ 3,6 négyzetméter
1 öl = 1,8 méter, 4 köbméter
1 láb = 0,3 méter
1 boglya széna kb. 3 négyszögöl területen termett
Forrás:
[1] https://www.ttre.hu/hirek/gyulekezeti/megujult-a-tiszakorodi-reformatus-...
[2] http://szatmartour.hu/latnivalok/reformatus-templom-tiszakorod/
[3] http://www.temple-tour.eu/hu/tiszakorod/36
[4] https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1878_Szatm_ref...
Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története. 855-863
Fotók
