Elérhetőség
Elérhetőség
Eseménynaptár
Zelenka Pál evangélikus püspök
A készítés éve | 1910 |
---|---|
Alkotó | Dunky fivérek |
Készítés technikája | Fotó |
1839-ben aug. 19-én született Nógrád megyében Cseh-Brézón. Édesanyja Benedikty Mária, édesapja Zelenka Dániel.
Ősrégi nemes családból származik, mely család évszázadok óta ajándékozta meg az evangélikus egyházat lelkes, hitbuzgó és hazafias papokkal. Zelenka György és János a XVI-ik században föesperesként szolgálták a protestantizmus akkor még nem kis üldözésnek kitett ügyét, atyja Zelenka Dániel pedig előbb cseh-brézói, majd vanyarci lelkész, és Nógrád megyei főesperes volt.
Ősei a huszita harcok idején Ziska hadaival jöttek Magyarországba, s egyik őse, aki a huszita seregben mint kapitány szolgált, Mátyás király világhírű fekete seregébe állott be, s itt vitézségével annyira kitüntette magát, hogy a királytól magyar nemességet kapott a Nyitra megyei Kutna birtokkal, s a kutnai nemesi előnévvel.
Iskoláit, az elemi tárgyak, s a zene tanulását édesatyja vezetése alatt kezdte. A középiskolát 1848-ban Aszódon kezdte, Selrneczen folytatta s Pozsonyban végezte, mely utóbbi helyen a teológiai pályára lépett azzal a szándékkal, hogy tanárrá képezi magát. 1859 őszén külföldre utazott, a jénai egyetemet látogatta, ahonnan hazatérve magánnevelő lett Szilassy Miklós házánál Szügyben, Nógrád megyében. Nevelősködése alatt annyira magára vonta a megyei vezetők figyelmét, hogy megyebizottsági taggá választották.
1862-1864 pesti káplán, 1864-től az irsai egyház őt választotta meg lelkészének.
A fiatal pap csakhamar egybekelt Baloghy Lajos Hont- és Nógrád vármegyék egykori követének, és a bányai egyházkerület felügyelőjének leányával Lenkével.
1866. február 20-án mint megválasztott pap Miskolcon foglalta el helyét, s a legmagasabb kitüntetés, püspökké választása is itt érte. 1874-ben újra egyházkerületi jegyzőnek választatott meg. (1869-ben egyházkerületi jegyzőnek választották, de ezt fiatal korára és járatlanságára hivatkozással nem fogadta el.) 1887-ben a hegyaljai evangélikus egyházmegye főesperesévé választotta. [3]
A Magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézet 1872-ben jegyzőjévé, 1886-ban pedig elnökévé választotta. A gyámintézet feladata részben a lelkészi özvegyek és árvák támogatása, részben a hátrányos helyzetű gyülekezetek és szórványok közegyházi felkarolása volt. Mint az intézet jegyzője, felkérést kapott 1884-ben a szervezet történetének megírására, mely munka "A magyarhoni egyet. ev. egyházi gyámintézet múltja és jelene címmel" jelent meg. (Miskolc, 1885.) [2]
A főrendiházba mint a két, hivatalában legidősebb evangélikus püspök egyike jutott be. Nagy feltűnést keltett 1895-ben az a lépése, hogy lemondott püspöki állásáról. Újra megválasztották, de főrendiházi jogosultságát azonban egy időre elvesztette.
1898-ban a német császár meghívta útitársának a jeruzsálemi új evangélikus templom felszentelésére tett útjára. E hosszú utazás alatt közeli személyes érintkezésbe jutott a császárral s az őt környező világi és egyházi méltóságokkal s méltó módon képviselte itt is a magyar evangélikus egyházat.
Hivatalából kifolyólag gyakran megfordult Budapesten s politikai és társadalmi körökben egyaránt rokonszenvet keltett. Mindenütt megállta helyét, minden új szerepkörében gyarapította egyháza felvirágoztatása körüli érdemeit.
Nyúlánk, magas, paposan elegáns alakja feltűnt mindenütt, ahol megjelent, előkelő, finom modora megnyert mindenkit, akivel érintkezésbe jutott, egyetemes műveltsége, politikai tapasztalata és tapintata a közélet minden helyzetében megtaláltatta vele azt a módot és mértéket, amellyel a közéletben fel kellett lépnie.
Élete vége felé észrevehetően megcsappant a munkaereje; betegség kezdte emészteni, melynek áldozatul esett. Az erőteljes, alig hetvenegy éves férfiú szemlátomást hanyatlott, s a halál csak még nagyobb szenvedésektől váltotta meg.
Nem csak a gyakorlat embereként tekinthetünk rá, de tudományos képzettsége is kiváló volt. Jeles adminisztratív tehetség, vezetésre termett férfiú. Jelentékeny egyházszervező és vezetői munkát végzett. [3]
Kezdettől választmányi tagja, 1904-től pedig egy évig elnöke is volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak.
1855-ben Veres Pálné lánya, Szilárda 14 éves volt, Zelenka Páltól kapott zongoraleckéket. Zelenka szülei Vanyarcon éltek, a szünidőt ifjú korában mindig itt töltötte. Szilárda később így emlékezik meg róla: „Zelenka Pál, később ág. ev. püspök ifjú korában a szünidőket mindig szüleinél töltötte Vanyarcon, ilyenkor nekem adott zongoraórákat, mert kitűnő zongorázó volt. Gyermekkorában valami ruhát fejtve, az olló hegye egyik szemébe szaladt s azt kiszúrta. Szülői őt a papi pályára szánván, ez által tervüket teljesen meghiúsultnak vélték, mert a nép rendszerint nagyon sokat ad papjának külsejére. De Istennek útjai kifürkészhetetlenek! Belőle igen jeles lelkipásztor vált.” [2] Emlékeim - 1847-1917 - Özv. Rudnay Józsefné Veres Szilárda
Forrás:
[1] http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=080756
[2] http://en.mandadb.hu/common/file-servlet/document/274366/default/doc_url/Oromnapok.pdf
[3] http://epa.oszk.hu/00000/00030/02975/pdf/VU_EPA00030_1910_51.pdf
Vasárnapi Ujság 57. évf. 51. sz. (1910. deczember 18.)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusGyulekezettortenetek_0... - könyv címlapja
http://bazleveltar.hu/request.php?download.4662 - gyászjelentés