Ziermann Lajos esperes Sopron
| A készítés éve | 2002. |
|---|---|
| Alkotó | Forrás Valéria |
| Ábrázolt személy, vagy objektum megnevezése | Soproni lelkész, esperes |
Ziermann Lajos egy tízgyermekes család utolsó tagjaként látta meg a világot 1874. augusztus 16-án Rohoncon. Szülei lelkésznek szánták, de ő maga is szívesen választotta ezt a hivatást. Tanulmányait Sopronban kezdte, és a tübingeni teológián fejezte be. 1897-ben avatták lelkésszé. A segédlelkészi évek után szülőföldjén, Rohoncon, késõbb pedig a felső-vasi Pinkafőn lett lelkész és alesperes. Sopronba 1913-ban került, és 36 éven át pásztorolta gyülekezetét. Hamar szívébe zárta őt a közösség; így lett az egyházközség igazgató lelkésze és a soproni felső egyházmegye esperese is. Mindkét posztján lankadatlan erővel, őszinte bátorsággal végezte munkáját a viharos történelmi események idején is.
Szolgálati ideje alatt mindent elkövetett a teológiai akadémia Sopronban maradásáért. A közoktatás fejlesztése céljából elemi iskolát épített, renoválási terveket készített, a háborúkban elvittek helyére új harangokat öntetett. Íróasztaláról sohasem fogyott el a feladásra váró levelek hada, de mindig volt ideje arra is, hogy sétáin a polgárokkal és a hívekkel megálljon beszélgetni, lelkeket gondozni. Legjobban a gyermekeknek szeretett prédikálni, de nagy gonddal készített igehirdetés volt minden egyes lelkészi, esperesi beszéde, jelentése is.
Aktívan közreműködött abban, hogy Sopron az 1921-es népszavazáskor a „leghűségesebb város” lett. Máig emlékezetesek a szavazás reggelén a 4. parancsolatról prédikált szavai: „Tiszteld anyádat! Szereted-e édesanyádat? Magyarország a mi édesanyánk!” Ezért a buzdításért kormány-fõtanácsosi rangot kapott. [1]
" Magas kitüntetésben részesült kívüle Ziermann Lajos, a gyámintézet egyházi elnöke, akit kormányfőtanácsossá nevezett ki, … Magyarország kormányzója.
Ziermann Lajost a kitüntetés főkép közéleti szolgálataiért érte, amelyeket különösen azokban a nehéz időkben teljesített, amelyek a soproni népszavazást előzték meg. " - ad hírt a kitüntetésről az Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27. száma.
A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat vezetői tisztét 1922-tõl több mint 30 éven át töltötte be.
"Sopronban a lelkészek nem kaptak engedélyt arra, hogy híveiket a pályaudvaron elbúcsúztathassák, és az evangélikus harangot tiszteletükre megszólaltathassák. Ziermann Lajos és Hanzmann Károly ennek ellenére fölkeresték a vagonokat, s arra hivatkoztak, hogy „gonosztevőknek is jár a pap”, amit a rendőr azzal hárított el: „ez nem vesztőhely”. " [2]
"Ziermann Lajos az akkori evangélikus esperes, Lackner Kristóf gondolataival búcsúztatta a kitelepítetteket:
„Mergitur, non submergitur."
(Alámerül, de el nem süllyed.)
Sopron városa és lakossága, a kitelepített és itthon maradt rész, süllyedt, de nem fog elsüllyedni. Isten tesz majd róla." [3]
1949-ben vonult nyugdíjba.
78 évesen korában hunyt el, - még halálos ágyán is kérte a Luther-kabátot, hogy prédikálhasson - ahogy azt az akkori vasárnapi szószéki hirdetésben megfogalmazták: „1952. december 13-án hajnali három órakor odaadó kötelességteljesítés közben szerzett rövid betegség után jobblétre szenderült.”
Forrás: [1] http://zope.lutheran.hu/ujsagok/evelet/archivum/2003/1/81
Fotók
