Pozsony, Sopronhoz és Nagyszombathoz hasonlóan azokhoz a szabad királyi városokhoz tartozik, ahol az evangélikus egyház mellett jelentős volt a római katolikus egyház szerepe is. A reformáció hatására ezekben a városokban nem került sor teljes mértékben a felekezetváltásra, és a teljes katolikus intézményhálózat átvételére. Nagyszombat esetében ezt az esztergomi érsekség betelepedése nem tette lehetővé, míg Pozsony esetében az a tényező vált a reformáció teljes győzelmének akadályává, ami egyébként a város jelentőségét, a magyarországi városhálózatban betöltött szerepét, Bécs mellett a magyarországi rendek „fővárosának” szerepének átvételét lehetővé tette. Pozsony a 16. század közepétől a Magyar Királyság „másik” fővárosává vált, de Buda rezidenciajellegét csupán időlegesen, illetve virtuálisan tudta betölteni. A Habsburg Monarchiát irányító központi hivatalok és az egységesült udvar ugyanis Bécsben és Prágában voltak. A 17. században lényeges vonásokkal nem bővültek a 16. században megismert tendenciák, és a városba települt hivatalok, a Magyar Királyság pénzügyeit helyi szinten irányító Magyar Kamara, az igazságszolgáltatásban legnagyobb szerepet játszó nagybíróságok, valamint az egyik legnagyobb hiteleshelyként működő esztergomi társaskáptalan továbbra is Pozsonyban működtek.
A reformáció tanításai a pozsonyi kereskedők, valamint a főként Wittenbergben tanulmányaikat végző diákok révén igen hamar elterjedt a városban. Luther tanításai már 1525-ben ismertek voltak, így a 16. század közepére a város polgárságának nagy része az evangélikus egyházhoz tartozott, a teljes városvezetés az új vallásra tért át. A városi tanácsnak (Pozsony rezidenciajellege miatt) sokszor alá kellett vetnie magát a bécsi udvar utasításainak, és több esetben előfordult, hogy az evangélikus lelkészt kellett utasítaniuk a városból, mint Andreas Reusset, akinek 1607. november 12-én kellett elhagynia a várost. Az evangélikusok azonban sokáig nem alkothattak önálló gyülekezetet, és a 16. század folyamán istentiszteleteiket a városfalak közelében levő Kamper-házban tartották. A pozsonyi gyülekezet is a sopronihoz hasonlóan csak a bécsi béke után alakulhatott meg, elsőként német prédikátort (Andreas Reuss) foglalkoztatva, akihez csak 1612-ben csatlakozott az első magyar-szlovák prédikátor. Ekkor még a pozsonyi evangélikusok a főtéri Armpruster-házban gyűltek össze, ahonnan Bethlen uralma idején a Szt. Márton templomba költöztek, majd onnan a német evangélikusok az 1636 és 1638 között épült, míg a magyar és szlovák közösség az 1658-ban Andreas Segner pozsonyi bíró támogatásával elkészült új épületbe költözhettek. A katolikus vallás elterjedését erőteljesen elősegítette a jezsuiták 1562-ben, majd rövid távollétet követően 1608. évi rendházalapítása. Pázmány Péter esztergomi érsek tevékenysége során a pozsonyi jezsuita kollégium helyzete egyre erősödött, és az érsek támogatásának köszönhetően a Káptalan utcában új rendházat hoztak létre (1626). Az evangélikusok háttérbe szorítására már a 17. század derekán sor került, amikor a magyarországi városok közül elsőként az itteni városi tanácsnak parancsolták meg, hogy a belső tanácsba katolikust is választaniuk kell. A 17. század végétől pedig a többi szabad királyi városhoz hasonlóan ebben a városban is az evangélikusok kiszorultak a belvárosból, és az istentiszteletet a külvárosi fatemplomban kellett megtartaniuk.
A 2017 márciusában sorra került kutatóút során e város nagy hagyományokkal rendelkező evangélikusságának történeti forrásait tártuk fel. A kutatóút elsődleges forrása Pozsony Főváros Levéltára volt, ahol a szlovák kollégák jelentős segítségével tudtuk elvégezni a kutatást. Mivel a levéltár még mindig nem kapott állandó, és a teljes iratanyagot befogadó helyet, a téma szempontjából releváns levéltári iratanyagot a Szlovák Nemzeti Levéltár raktáraiból kellett átszállítaniuk a kollégáknak. A városi levéltári iratanyag 19. századi rendezője ugyanis (vélhetően katolikus elfogultsága révén is) az evangélikusokra vonatkozó iratokat az általa létrehozott ladulák sokaságában „rejtette” el. A kutatás így nem volt könnyű, hiszen (a fenti kutatási lehetőségekkel) emiatt számtalan, az evangélikusokra vélhetően adatokat tartalmazó dobozokat kellett végignézni. A kutatóút során a rendelkezésre álló segédletek segítségével is sikerült feltárni ezt az iratanyagot. Ebből kiderül, hogy a pozsonyi felekezetváltás hasonló időszakban, az 1530-as években gyorsult fel, és a város vezetése ekkor vált a lutheri reformáció hívévé. Erről tanúskodnak azok az egyházi vagyonokat felmérő számadások is, amelyek éppen ebben az időszakból viszonylag nagy számban állnak rendelkezésünkre.
H. Németh István (MNL OL)
