A Reformáció Emlékbizottsággal közös projekt célja, a magyarországi szabad királyi városok reformációval, a felekezetváltással és a protestáns egyházak levéltári forrásadottságaival, az általuk őrzött levéltári iratok felmérésével kapcsolatos munka volt.
A 2016 júliusa és 2017 júniusa között sorra került feltáróutak során is ezeket a célokat követtem. Az elmúlt időszakban az alsó-magyarországi térségben a nagyszombati és pozsonyi, valamint a selmecbányai és besztercebányai városi levéltárak és evangélikus irattárak helyzetét ismerhettem meg, valamint kutatásokat folytattam a magyarországi evangélikusság szempontjából kiemelkedően fontos szepességi szabad királyi városok (Lőcsei és Késmárk) levéltáraiban. A fenti levéltárat előzetesen már ismertem, hiszen ezekben a levéltárakban már többször kutattam. A feltárt levéltárak különböző időszakokra és különböző típusú evangélikus egyházi életre mutatnak kiváló példákat. Pozsony és Nagyszombat esete azért emelendő ki, mert mindkét városban a helyi evangélikus egyház alig, illetve csak a bécsi békét (1606) követően tudott teljes mértékben kifejlődni. Nagyszombat az esztergomi érsekség menekült székhelyeként erős katolikus befolyással rendelkezett. A helyi evangélikusság ennek ellenére a 16. században elég erős volt, sőt, a szakirodalom által feltárt források szerint a nagyszombati kereskedők nagy számban hoztak be evangélikus és református teológiai műveket a német területekről. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy az evangélikus egyház hamar vereséget szenvedett, ami nem csupán a helyi evangélikus egyház korai megszűnésében, a római katolikus egyház primátusában, hanem a helyi katolikus egyházi intézmények (egyetem, iskolák, jezsuita kollégium, nemesi konviktus stb.) jelentős számában is megmutatkozik. A levéltári anyag is ezt tükrözi vissza, már csak azért is, mert az iratanyag kiváló levéltárosa, Jozef Šimončič erősen katolikusként mintegy elrejtette az evangélikus iratokat.
A pozsonyi evangélikusság ennél jóval erősebb volt, de a város erős központi szerepköre miatt, a katolikus hatások, de főként az állam beavatkozása folytán elsőként érvényesültek e városban a katolikus megújulás politikai jelei, azaz a városi tanács katolizálása. A város levéltár mostoha sorsa ellenére kutatható, és a helyi evangélikusság történetének főként 16–17. századi részére sikeürlt forrásokat gyűjtenem. Sajnos erre a levéltári anyagra is érvényes a Nagyszombat esetében már elmondott jellegzetesség, miszerint nincs olyan tétel, fasciculus a levéltári anyagban, ahol egy helyben megtalálható lenne az evangélikusokra vonatkozó iratok gyűjteménye. A nagyon sokfél, tematikusan sem homogén ladulákban kellett összeszedegetni az evangélikus egyházra vonatkozó adatmorzsákat. A helyi evangélikus gyűjteményt sikerült feltárni, az ott található, már rendezett iratanyagról a jegyzéket megszerezni. Itt ugyan van külön egyházi levéltár, de az egyetlen levéltárosa igen beteges, nem találtam olyan állapotban a levéltárat, ahogy arra számítottam.
Az alsó-magyarországi bányavárosok a magyarországi evangélikusok tekintetében fontos helyszínek. A bártfai iratanyag feltárásakor látszódott, hogy a bányavárosok tescheni és sziléziai kapcsolatainak köszönhetően a korai reformáció lelkészellátásának forrásai, kiindulópontjai voltak! A selmecbányai levéltárban az igen lazán rakott dobozok közül 1527 és 1540 között tudtam feltárni a levelezés iratait, valamint a 16. századi egyházi vonatkozású iratokat felmérni. Utóbbi esetében teljes feltárás és digitalizálás történt. A besztercebányai levéltár iratait nem tematikus fasciculusokban őrzik. Ez alapvetően segítette volna a feltárást, hiszen a lajstromkönyv átnézése után könnyen összegyűjthető lett volna a korai reformációra vonatkozó iratok összessége. Sajnos a helyi levéltári vezetés nem volt segítőkész, így mindössze ezek töredékét sikerült digitálisan megszereznem. Az 1526 és 1570 közötti időszakra nézve azonban a nehezen megszerzett segédletből sikerült kiírnom, feltárni az összes evangélikus vonatkozású iratanyagot.
A Szepesség a magyarországi és európai evangélikusság egyik központjának tekinthető, így különösen fontos, hogy a lőcsei levéltár vonatkozó forrásait, valamint a poprádi (szepesszombati) levéltár késmárki vonatkozású iratait összegyűjthettem. A rendelkezésre álló időben a helyi levéltárosok segítségével sikerült átnézni az összes 7 vaskos doboznyi iratanyagot, ami az egyházügyi és az országgyűlési iratok tekintetében is a 17. század végéig terjedt ki. Mindkét iratanyagot teljes mértékben lefotóztam.
A lőcsei kutatás mellett a kutatóút fontos része volt a késmárki és a poprádi (szepesszombati) kutatóút is. A késmárki kutatóútra azért került sor, mert a késmárki evangélikus líceum világhírű könyvtárában található kéziratok és nyomtatványok mellett – ahogy Kónya Pétertől, az eperjesi egyetem rektorától megtudtam – a késmárki evangélikus egyház iratanyagát is itt őrzik. A késmárki evangélikus líceum könyvtárának könyvtárosa segítségével egy pillantást vethettem a levéltári iratanyagra, amely – mint azt a hölgy elmondta – a kötetes anyag kivételével rendezetlen. Sajnos dolgoznom és felméri az anyagot nem engedte, így csak a könyvtári iratokról tudtam egy jegyzéket készíteni az általuk elkészített cédulakatalógus segítségével. A késmárki evangélikus líceumban részem volt abban a szerencsében, hogy a Matricula Mollerianat megtekinthettem. A kötetet gyönyörűen restaurálták, és ahogy láttam, a szepességi evangélikus kultúrkincs egyedülálló forrása. A Sperfogel krónikával és Dabiel Türck naplójával kiegészítve érdemes lenne mindhárom kötet publikációját megfontolni, mivel a Matricula Mollerianaban nem csupán az egyházi vonatkozású adatok találhatók meg nagy számban, hanem a köztörténet számára is ritka kincseket rejt.
H. Németh István