Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
4024 Debrecen, Vármegyeháza u. 1/B.
Telefon: 
+36 52 503 296
Nyitva tartás: 
H-P: 8:00-15:30
Reformációs projekt koordinátora
Szendiné Orvos Erzsébet
szendine@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2016 Szeptember
 

Református elemi iskolák iratai az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában

A Magyar Nemzeti Levéltár reformáció-projektjének keretében zajló forráskutatás az országos viszonyok szempontjából lényeges dokumentumok mellett nagy hangsúlyt fektet a táji-területi vonatkozású iratok, irategyüttesek feltárására és bemutatására is. Nem feltétlenül csak a kiemelkedő jelentőségű események elbeszéléséhez, hanem ugyanígy egy történeti időszak jellemző, köznapi jelenségeinek ábrázolásához használható, illetve ilyen értelemben reprezentatív források is előtérbe kerülnek a munka során. Az egyik, a Hajdúvidék és a bihari térség református (egyház- és) iskolatörténetéhez fontos fogódzókat és hasznos adalékokat kínáló forráscsoportot a felekezeti elemi iskolák iratanyaga képezi.
Református elemi iskolák iratai az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában

A református iskolázás terén az előbb mezővárosi, azután szabad királyi városi jogállást élvező Debrecen már az újkor első századaiban meghatározó szerepet szerzett magának. Erős kisugárzása, a kollégium és partikuláinak rendszere pedig a nyugat-bihari térség, de különösen a hajdúvárosok, majd a dualizmus alatt létrehozott Hajdú vármegye településeinek felekezeti oktatásán is rajta hagyta nyomait.

Bár a bécsi kormányzat 1849 utáni központosító törekvései kifejezetten hátrányosan érintették a protestáns egyházakat s velük együtt az általuk fenntartott oktatási-nevelési intézményeket, a népoktatás országos viszonyaival összevetve a református iskolakultúra összességében a veszteségek ellenére, a szerkezeti módosulások mellett is meg tudta őrizni, sőt, az iskolák számát tekintve kis mértékben még javította is korábbi pozícióit. (1840 körül az ország 8263 népiskolájából 1508 – 18% – tartozott a református egyház alá, míg egy évtizeddel később 10 475-ből 2347, azaz 22%.)1

Az intézményi ellátottság, a területi lefedettség felől nézve 1868 egy már adott hálózat bővülését tette lehetővé.2  Törvényi biztosítás mellett a három törvényhatóságban is születtek teljesen új tanintézetek, s ugyancsak megindult-megtörtént az addig létezett képzési szervezetnek a polgári jogszabályi környezethez való alkalmazkodása.3  Tegyük hozzá: Biharban a református népiskolák száma a századfordulóig nem emelkedett jelentősen, a felekezeti oktatás alapvetően nem annyira a mennyiségi gyarapodás,4 mint inkább a képzés tartalmi változásának, illetőleg az egyes intézmények szervezeti és felügyeleti átalakulásának időszakát élte.

1920 után a református elemi iskolák működését is számottevően befolyásolták egyfelől a megcsonkult ország gazdasági életének újra indítását övező nehézségek, másfelől a keresztény-nemzeti kurzus, a népnevelés nemzetmegtartó-nemzetegyesítő céljait kijelölő és követő kultúr-, illetve oktatáspolitika. A két világháború közötti évtizedekben érvényesült bizonyos mértékű növekedés: városokban, falvakban sokfelé valósultak meg az iskolai fejlesztések, a korszakot a tanulói létszám folyamatos emelkedése jellemezte, aminek azután az újabb háború, a német, s később a szovjet megszállás vetett véget.5

A nem állami iskolák államosítását kimondó 1948. évi 33. tc. (VI. 16.) elfogadása Debrecenben, Bihar és Hajdú vármegyében is megtörte a református oktatás többévszázados hagyományait, az egyházi fenntartású intézmények felszámolásával lezárt az iskoláztatásban, így az elemi népiskolák történetében is egy hosszú fejezetet.

Mint fondképző, megyei szinten az intézménycsoport kifejezetten megsínylette az előző század közepének háborús és politikai viharait. A más felekezetű elemi iskolákhoz hasonlóan a református népiskolák nagyobb részének iratállománya is megsemmisült vagy eltűnt az idők során. Az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában őrzött iratok terjedelme (30 ifm), s még inkább állományszerkezete, belső arányai, illetve a fontosabb fondalkotó irattípusok mennyisége tükrözi ezt. A Debreceni Református Egyház Központi Igazgatóságának népiskolai iratai (MNL HBML VIII. 182.) például számottevő (4 ifm) levéltári anyagot képeznek, de nem beszélhetünk változatosságukról. Ahogyan egészében ezeknél, úgy az összes intézmény majdnem felénél, ötvenkilencből huszonöt esetében csak tanulói iratok: az anyakönyvek egyes sorozatai maradtak fenn. A tantestületi és/vagy ügyviteli iratokkal rendelkező harmincnégy iskolából nyolctól segédkönyvek állnak rendelkezésre, tantestületi jegyzőkönyve tizenhét, szálas ügyviteli anyaga huszonhat eleminek van.

Az iskolák belső használatú iratai (elsősorban a tantestületi jegyzőkönyvek), illetve a saját kiadmányozásúak mellett jellemzően a felügyeleti szervek, az országos és a megyei szintű oktatásszervezés körlevelei találhatók az állagokban. A tanmenetek részben szálas iratokként őrződtek meg, részben bekötve. Szakfelügyeleti dokumentumok: iskola- és óralátogatási jegyzőkönyvek, a tanítók munkájáról készült értékelések, továbbá az ellenőrző szervek vagy a fenntartó részére készített időszakos jelentések jobbára a két világháború közötti időszakból vannak. Ugyanezt lehet elmondani a különböző kimutatásokról, iskolai statisztikákról.

Debrecen, valamint Bihar és Hajdú vármegyék újkori református iskoláinak részletező bemutatásához, nagyobb lélegzetű történetekhez az intézményi fondok általában kevés és elszórt anyaggal szolgálnak, de azért a források összességükben érzékletesen rajzolják meg a (református) népiskolai élet jellegzetességeit, s átfogó, több korszakra, esetleg kisebb időszakokra kiterjedő intézménytörténetekhez az egész fondcsoport sok apró kiegészítéssel járul hozzá.6

1880-tól 1924-ig keletkezett vegyes tárgyú igazgatói feljegyzéseket: tanítók életrajzi adatait, tanulókról készült kimutatásokat, esperesi körlevelek másolatait, iskolai szemléltető eszközök, tanszerek jegyzékét tartalmazó kötetet foglal például magába a „Berettyóújfalui református elemi népiskolák fondjának „Igazgatósági iratok állaga (MNL HBML VIII. 169/b. 1. k.).

A Biharnagybajomi Református Elemi Népiskola iktatott iratain belül (MNL HBML VIII. 172/a. 5. cs.) az iskola működése, az általános intézményi ügyvitel és a tantestület egyes tagjainak munkája mellett az 1930-as évek nemzeti nevelési programjára vonatkozó források találhatók.

A csökmői református elemi tantestületi iratanyaga a két világháború hatásainak, továbbá az iskola belső életének (az oktatás körülményeinek, feltételeinek, a tanerő szervezésének) vizsgálatához nyújt értékes adatokat (MNL HBML VIII. 176/a. 1. k., 2. cs.).

A derecskei tanítói kar tevékenységéről a bekerült jegyzőkönyvek (MNL HBML VIII. 196/a. 1–2. k.) az alakuló üléstől (1889. november 2.) az államosítás évéig, 1948-ig szolgáltatnak információt. Az állag szálasanyaga (4. cs.) a második világháború következményeiről tanúskodik, valamint a talpra állás, az intézményi munka beindításának és újjászervezésének helyi történetéhez kínál forrásokat.

 

      

MNL HBML VIII. 196/a. 4. cs.

 

1890 és 1948 között csaknem hatvan év intézményi élete tükröződik a Földesi Református Népiskola tantestületi jegyzőkönyveiben (MNL HBML VIII. 202/a. 1–2. k.). A régi századforduló körül készült feljegyzések fontos adatokat őriznek a népiskola szerveződésére, a tanítás rendjére, szervezésére, de a tanítók rossz életkörülményeire, nehézségeire is. A későbbi évek jegyzőkönyveiből pedig – vázlatosan – kirajzolódnak például az első világháború folyományai, majd az iskolának a Horthy-korszakban jellemző belső élete.

A kabai népiskola 1937–1944 közti igazgatósági iratai (MNL HBML VIII. 228/b. 1. cs.) szerkezeti arányaikat és tartalmukat tekintve alapvetően azonosak a legtöbb, hasonló évkörből megmaradt iratokat őrző református népiskolai fondéval, illetve állagéval. Döntően az intézmény élete (pénzügyek, tanerő szervezése), a felügyeleti ellenőrzések, a nemzeti nevelés programja adatolhatók belőle. Az állag háborús propagandaanyagot (zsidóellenességre vonatkozó, érkeztetett iratokat) is felölel.

A Kismarjai Református Népiskola töredékes anyaga tartalmazza a legrégebbi, a rendi korszakban képződött eredeti iratokat: a mezőgyáni rektorok fizetési jegyzékeit 1783-ból és 1790-ből (MNL HBML VIII. 229/b. 1. cs.), amelyek mellett az 1874–1943 közti hét évtizedben készült egyéb tanítói javadalmakról szóló kimutatások is részei az állagnak.

 

MNL HBML VIII. 229/b. 1. cs.

 

Ugyancsak szolgálnak egy-egy érdekes és értékes darabbal a Nádudvarról és Pocsajról a Levéltárba került igazgatósági iratok (MNL HBML VIII. 252/b. 1. cs.; MNL HBML VIII. 262/b. 1. cs.). Előbbi a nemzeti nevelésnek (1920-as évek), az iskola belső életének (az oktatás szelleme, eredményei, a tantestület helyzete, az iskolai állapotok 1910 körül), a háborús hatásoknak (1915, 1921, 1943–1944) a dokumentumain kívül őrzi a régi református iskola kézi alaprajzát (1863). Utóbbiban pedig ötven év iskolafelügyeleti iratai (tanulmányi jelentések, látogatási jegyzőkönyvek) között megtalálhatjuk a helyi görög katolikus tanulókról az 1890-es évek második felében keletkezett román nyelvű jelentéseket.

Végezetül érdemes megemlíteni a Sápi Református Elemi Népiskola tantestületi jegyzőkönyvét (MNL HBML VIII. 267/a. 1. k.), amelybe 1852 és 1874 között kimondottan változatos bejegyzések kerültek. Adatolja a neoabszolutizmus éveinek (vallás)politikai célzatú tanfegyelmi intézkedéseit (körlevél-átiratokkal), magában foglal tanmeneteket (az 1850-es évekből), tanulói nyilvántartást (1852–1866), rávilágít az egyházmegye tanügyi működésére (dékánok kinevezése, tanítói gyámpénztár vitele az 1860-as években), egy helyen az iskolai fegyelmezésre (1870), és tartalmaz apró adalékokat Sáp község történetéhez is.

 

MNL HBML VIII. 267/a. 1. k.

 

A fondcsoportot a Levéltár Kossuth utcai Kutatója őrzi. A fondok mindegyike rendelkezik raktári jegyzékkel, más levéltári segédlet egyelőre nem kapcsolódik hozzájuk. Szálasanyaguk együttes terjedelme mintegy 0,5 ifm, az iratok az eredeti segédletek túlnyomó részének hiányában egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Eddigi használatukat érintően a jelenkori általános levéltári tapasztalat érvényes, azaz a kutatók jól érzékelhetően főként családtörténeti kutatások keretében, illetőleg egy-egy személyes pályarajz elkészítésénél vesznek igénybe népiskolai anyagot, elsősorban tanulói anyakönyveket. Természetesen – az ismertetett szerkezeti vonások, tartalmi korlátok figyelembevételével – más irányú kutatásokhoz, így az 1868 után a magyar tanügyben lezajlott változások vizsgálatához, a tanári munka hatékonyságának, a tanítás és nevelés eredményességének értékeléséhez is felhasználhatók.

 

Brigovácz László

 

Jegyzetek:
1  Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Bp., 2003. 299., 304.
2  Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Bp., 2003. 465.
3  Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: i. m. 307–309.
4  Sipos Orbán: Bihar vármegye közoktatásügye. In: Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monografiája). Bihar vármegye és Nagyvárad. 396–409. Hivatkozott rész: 409. Online: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0005/22.html (Utolsó letöltés: 2016. 08. 21.)
5  Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: i. m. 321–322., 327–329.
6 
Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai II. 1848–1944. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 4.) Debrecen, 1972. 468.

 

 

Utolsó frissítés
2016.09.16.