1723. augusztus 13-án született Csanádi István és Bíró Zsuzsanna gyermekeként Veszprémben. Protestáns szülei igyekezetek gyermeküket istenfélő, erényes emberré nevelni, ezért 1732-től Pápán, majd 1739-től Sopronban végezte iskoláit. Útja ezután 1743 elején Besztercebányára vezetett. Még ebben az évben beiratkozott a Debreceni Református Kollégiumba, ahol többek között Maróthi György és Hatvani István voltak a professzorai. A diákok között a Kollégiumban először praeceptor1 oratoriae2, majd a bibliothecarius3 (1747-1751) tisztséget viselte. 1751 szeptemberében seniorrá választották.
Tisztségének letelte után, 1752 tavaszán külföldi egyetemek felkeresésére határozta el magát. Előbb 3 hónapot Bécsben töltött; Hatvani István ajánló sorai elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy van Swieten professzor fogadja őt. Bécsben azonban ebben az időben még nem avattak doktorrá protestáns vallásúakat, ezért az evangélikus vallású ifjak elsősorban német egyetemeket, a kálvinisták pedig Hollandiát, Angliát, Svájcot keresték fel egyetemi tanulmányaik folytatása és befejezése végett.4 Weszprémi István is először Zürichbe utazott, ahol Johann Gesner professzor előadásait hallgatta. Másfél évig tartózkodott itt, majd felkerekedett, és 1753-ban már Utrechtben találjuk. Innen hosszabb kirándulásokat tett Leydenbe, az angliai Oxford és Cambridge orvosi fakultásaira.
Amikor Mária Terézia 1752-ben megtiltotta Debrecen városának, hogy a Kollégium tanárait és az egyházközség papjait anyagilag támogassa, a város és a Református Kollégium kénytelenek voltak külföldi anyagi segítség után folyamodni. A kérelmek közvetítői a peregrinus diákok – többek között Weszprémi István – voltak, akik Angliától, Hollandiától és Svájctól próbáltak anyagi segítséget kérni. 1753. október 2-ai keltezéssel az akkor Zürichben tanuló Weszprémi István útján juttattak el segélykérő iratot a város első papjához, Conrad Wurzhoz. A svájci református kantonok 18 éven keresztül évente 400 forinttal támogatták a Kollégiumot. A kapott utasítások alapján Weszprémi István 1753 és 1756 között kétszer is áthajózott Angliába. Részlet a kapott utasításokból:
Instructio5
[…]
5. A reájok bízott dolgon kivűl senkinek semmit ne jelentsenek: hanem ha olyat a mellyet bizonyossan tudnak hogy ugy vagyon. Ha mi ollyan lenne, amit tudniok kellene: inkább kérdenének meg bennünket okossan.
6. A beszédben vigyázzanak, hogy kemény vagy bátor discursussal az Urak kőzzül valakit meg ne botránkoztassanak és valami balvélekedésre, vagy magok , vagy mindnyájunk felől okot ne adjanak.
7. Ő Felségét ne vádollyák, mert ez nékünk nem tzélunk: hogy értség meg mindenek, hogy tudjuk mi ő Felségéhez való kötelességünket.
8. Ekklésiánknak és Collegiumunknak bajait a valóságon fellyül se nagyítsák, se ne kissebbitsék: hanem a mint valósággal a dolog vagyon, ugy adják elől, kiváltképpen Collegiumunknak mostani romlását világossan és hathatos beszédekkel fessék le.
[…]
16. Illyen instructioval Weszprémi Uram legelőszöris Tigurumban6 mennyen el tiszteletes Antistes uramhoz , a mi instantiánkat adja meg, a dolgot beszéllye elől és kérje ő Kegyelmét, hogy meltoztassék ezen dolgot promovealni és tanátsot adni , miképpen kelyen ezt leg nagyobb tsendességben fojtatni egész Helvétiában.
[…]
20. Helvetiában Weszprémi Uram dolgát végezvén, indullyon Hollandiába és ott maga mellé vévén Kalmar Ferentz Uramat, edgyet értvén inditsák meg a dolgot a Traiectumi7 Theologica facultas előtt, Instantiánkat be nyujtván T. Decanus Uramnak.
[…]
22. Hollandiában jó karban hagyván a dolgot, siessenek Angliába és Instantiánkat Meltosagos és Tiszteletes Primás Ő Kegyelmességének be nyujtván, az Ő Kegyelmessége assintentiáját kérjék és instállyák azon, hogy a dolgot, mentül jobb moddal lehet munkába venni meltoztassék.
[…]
Másfél évig lakott Londonban, ahol az orvostudomány különböző ágaiba nyert bepillantást, többek között tanulmányozta a járványok elleni védekezést is. Közben a kor egyik kiváló szülészétől, William Smellie-tól elsajátította a szülészmesterséget, tőle hivatalos oklevelet is nyert 1755 júliusában. Innen visszatért Utrechtbe, ahol 1756. július 15-én orvosdoktorrá avatták. Tanulmányútjának befejezése után hazatért és a Királyi Helytartótanács rendelete alapján szigorlati vizsgát tett Pozsonyban, Perbegg József Károly tanácsos és udvari orvos előtt 1757. április 27-én. (Ez a vizsga volt a feltétele annak, hogy városi vagy vármegyei orvosi gyakorlatot folytathasson valaki.)
Ezt követően már Debrecenbe találjuk, ahol a Hatvan utcában szállt meg. Kezdetben csak magánorvosi gyakorlatot folytatott, majd 1767-től Buzinkai György mellett a város második „fizikus ordinariusa”, azaz tisztiorvosa lett. Ezen tisztségében évente 200 Ft díjazást kapott.
Weszprémi kétszer házasodott. Először 1760. június 11-én, amikor is egy debreceni tőzsér leányát, Kapros Évát vette feleségül. Ebből a házasságából három gyermeke született: Zsuzsanna (1762), István (1763–1770) és Imre (1765–?). Első felesége 1765. szeptember 22-én elhunyt. A gyászév letelte után, 1766 júliusában újra megnősült. Ezúttal egy szikszói özvegyet, Boldizsár Zsigmondné Miskolczi Máriát vette nőül. Négy leányuk született: Zsuzsanna, Ilona, Zsófia és Julianna. Fiúk Pál, valamint Ilona nevű leányuk korán elhalálozott. Az életben maradt három lány közül Zsófia a törökszentmiklósi postamesterhez, Bottlik Mihályhoz ment feleségül. Julianna – aki a kortársak véleménye szerint igen kicsapongó életmódot élt – a nála 18 évvel idősebb Földi János orvosdoktor neje lett. Zsuzsannát pedig Ormós András teológus professzor vette nőül.
Weszprémi István 1761-ben házat vásárolt a régi Várad utcán, a mai Megyeháza közelében. A ház után 4 forint 58 dénár adót fizetett; ezzel egyértelműen a város jómódú polgárai közé tartozott. A házat örökösei 1807-ben 14 ezer rénes forintért adták el Oláh János cívisnek. A város polgárkönyvébe 1774-ben írták be a nevét.
Gazdag könyvtárat gyűjtött össze, amit özvegye halála után összeírtak; a leltár összesen 667 könyvet tartalmazott. A listából kitűnik, hogy a könyvek tulajdonosa élénk érdeklődést tanúsított az orvosi és természettudományi munkák iránt, sok közöttük a vallási és egyházi témájú kiadvány, valamint szép számmal vannak folyóiratok is.
1793-ban a göttingai Királyi Tudós Társaság tagjai közé választotta a Magyar Királyné Vizéről 1792 őszén irt tanulmányának latin fordítása alapján. Emellett tagja volt a jablonovi és jénai tudós társaságoknak is. 1799. március 13-án agyvérzésben hunyt el. A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint „41 esztendeig volt Debrecen városának nagytudományú és szélesen kiterjedt tapasztalású ordinarius physicusa”.
Özvegye halála után, 1807-ben Zsófia leánya kérte a várostól a hagyaték felbecsülését és az örökösök közötti osztálytevést. A város Rakovszky Dániel szenátort bízta meg a feladattal. A könyvek becsült értéke 302,27 rénes forint volt, melyeket a Református Kollégiumban bocsátották árverésre 1808. június 26-án.
Munkássága
Weszprémi István élénk levelezésben állt hazai és külföldi tudósokkal egyaránt. A levelek egy része fennmaradt, ezek a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében találhatóak meg.
Maga is több munkát írt és jelentetett meg, ezek részben latin nyelven, részben magyarul íródtak. Nem tisztünk ebben a tanulmányban az általa fordított és szerzett minden mű bibliográfiáját megadni, most csak néhány művét emelnénk ki. Két első munkáját még külföldi tanulmányútja során írta. 1754-ben Jacob Burges himlőoltásról szóló művét angolról latinra fordította le. 1755-ben Londonban jelent meg Tentamen de inoculanda peste című munkája, ami Európa szerte híressé tette a nevét. 1760-ban újabb munkát adott ki Kolozsváron A kisded gyermekeknek neveléséről való oktatás címmel.
1766-ban az ő fordításában jelent meg az első magyar nyelvű bábakönyv, amely a bábák oktatását tette lehetővé. A könyv egy példányát Gerard van Swieten orvosdoktor, aki a bécsi felvilágosult abszolutizmus ismert alakja és Mária Terézia udvari orvosa volt, átadta a szerző nevében a császárnőnek, aki Weszprémit ezért egy arany éremmel jutalmazta meg. Ennek értékét később a hagyatékában 2000 rénes forintra becsülték.
Gazda-ember Könyvetskéje című munkája az angol Wood Edward könyvének magyar nyelvű fordítása volt; ezt 1768-ban Szebenben, majd 1776-ban Pozsonyban adták ki. Legismertebb munkája a négykötetes Succincta Medicorum Hungariae et Transilvaniae Biographia, amelyben Magyarország és Erdély orvosainak életrajzát dolgozta fel, és amely 1774–1787 között készült. 1795-ben jelent meg a Magyar Országi öt különös Elmélkedések címet viselő műve, amely több részből állt.
Emlékezete
Az elsők között kapott emléktáblát a M. Kir. Tisza István Tudományegyetem 1932-ben átadott, központi épületének díszudvarán.
A Magyar Orvostörténeti Társaság 1958-ban Weszprémi István Emlékérmet alapított. A díjat olyan hazai orvostörténészek kaphatják meg, akik az orvostörténet-írás területén kiemelkedő eredményeket értek el. Az emlékérem fémből készül, 7,5 cm átmérőjű, az egyik oldalán IN MEMORIAM STEPHANI WESZPREMI SOCIETAS MEDICO-PHARMACEUTICO-HISTORICA MCMLVIII, a másik oldalán PRO MERITIS IN SCRUTANDA HISTORIA MEDICA felirat olvasható, továbbá az orvostörténeti kutatás szimbóluma, illetve a kitüntetett neve.
A Weszprémi István díjat (az érmet jutalomdíjjal együtt) 1967-ben alapította a Debreceni Orvostudományi Egyetem Egyetemi Tanácsa a Tudományos Diákkörben kimagasló teljesítményt nyújtó, kitűnő tanuló és példamutató magatartású hallgatói számára. A javaslattevő szervek ajánlása alapján az egyetem rektora, 2000-től a centrum elnöke dönt a díj odaítéléséről. Az érem előlapján Weszprémi kissé jobbra tekintő arcképe, alatta az 1968-as évszám látható. Félkörben felül: WESZPRÉMI ISTVÁN EMLÉKÉRE, félkörben alul: DEBRECENI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM. A hátlap sima felületű. Az érem 118 mm átmérőjű, korong alakú bronzöntvény, melyet 1968-ban Deák László készített.
Tóth Ágnes
1 Idősebb diák, aki részt vett a kisdiákok tanításában.
2 Az ékesszólás tudománya.
3 Könyvtáros.
4 A protestáns diákok azért kényszerültek peregrinációra, azaz külföldi egyetemek felkeresésére, mert itthon akkor még nem volt protestáns egyetem. Ezek a „külföldjáró” diákok közvetítették Magyarországra az európai kultúra értékeit.
5 Külföldi segélykérő diákoknak adott instrukció 1754-ből. TtREL II.1.c.1. No. 14. Közölte Rácz István: Debreceni deákok. Forrásgyűjtemény. Debrecen, 1997. 97–102.
6 Mai neve Zürich.
7 Mai neve Utrecht.