Eseménynaptár
Eseménynaptár
Keresés
Találatok
2018.08.22.
I. Rákóczi György 1644–1645. évi Habsburg-ellenes hadjáratát arra is felhasználta, hogy megerősítse a protestánsokat, és különösen is a református egyház helyzetét, e célból pedig több, a korábbiakban elvett templomot is visszaadott számukra, amint azt az itt közölt forrás is mutatja.
Típus: Cikk
Publikáció
2018.08.23.
Típus: Virtuális tárlat fejezet
2018.08.27.
Szabadon álló, kereszt alaprajzú, egy homlokzati tornyos épület. A torony teljes tömegével a főhomlokzat elé épült, két oldalt tört ívű oromfalak támasztják. A domborműdíszes, csúcsíves vakkeretben lévő ajtó fölött egyenes záradékú, majd félköríves, zsalugáteres ablak. Az övpárkányt és a hajó párkányát gótizáló háromkaréjos ívek díszítik. A hasonlóan gótizáló, szemöldökgyámos ajtó vállának formáját követő motívumok zárják le a torony konzolos főpárkánya alatti tükröt. A hajón szegmensíves záradékú ablakok, egyenes zárású szentély, sekrestye. [1]
Típus: Örökség
2018.08.31.
Az alábbiakban rövid bevezető tanulmány kíséretében közölt forrás – amely megtalálható a Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárából hamarosan bemutatásra kerülő kötetben – érdekessége, hogy olyan protestáns személyiségekkel (szendrői Bornemisza János és leánya, Mária, valamint férje, osgyáni Bakos Gábor) kapcsolatos, akik életük bizonyos szakaszaiban jelentős szerepet játszottak mindazon történeti vármegyék életében, amelyek területrészeiből kialakult 1950-ben a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye (Borsod, Abaúj-Torna, Gömör és Kis-hont, Szabolcs vármegyék).
Típus: Cikk
Publikáció
2018.08.31.
A Rákóczi szabadságharc idején a Tiszántúlra helyeződött a hadszíntér. 1705 októberében a német katonák Schlick, Herbeville és Glöcksberg generálisok irányításával nagy pusztítást vittek véghez a városban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskötetében szereplő dokumentum a város tanácsának jegyzőkönyvéből származik, s a német hadak pusztítását örökíti meg.
Típus: Cikk
Publikáció
2018.08.31.
Zala megye császári királyi megyefőnöke a Soproni Császári Királyi Helytartósági Osztálynak 1854. szeptember 3-án Sopronban, az öngyilkosok eltemetése tárgyában kiadott rendelvénye kapcsán több zalai vezető egyházi személyt (Schauer Ferenc római katolikus esperes, Sümeg; Svastics Károly apát, Keszthely; Legáth Gábor római katolikus esperes, Páka; Hőgyey János római katolikus esperes, Zalaegerszeg; Leipzig János evangélikus esperes, Kapolcs) kért fel az öngyilkosok temetésének kérdéseivel kapcsolatos véleményadásra. A megyefőnöki felkérés ügyiratban található fogalmazványa 1854. szeptember 14-én került leírásra, az ügyiratban három esperes (Hőgyey János, Leipzig János, Legáth Gábor) megküldött véleménye maradt fenn. Közülük Leipzig János evangélikus esperesé olvasható az alábbiakban, amely a Zala Megyei Levéltár forráskötetében is helyet kapott.
Típus: Cikk
Publikáció
2018.09.03.
Magyarország legnagyobb gótikus temploma fél évezred alatt szinte semmit sem változott, ma is eredeti szépségében láthatjuk fantasztikus hálóboltozatát és csúcsíves ablakait. A Felső-Tisza vidékének legeredetibb műemléke melletti harangtorony pedig a legnagyobb és egyik legöregebb harangláb hazánkban. [1]
Nyírbátor két középkori templomát a XV. század második felében emeltette Báthori István (az 1479-es kenyérmeżei csata hőse). A mai református templomot eredetileg (Johannes ( János) olasz mester művét) eredetileg családi kápolnának és temetkezési helynek szánták. [2]
Típus: Örökség
2018.09.05.
A komáromi református egyházmegye esperese, a cseh protestánsok első püspöke Magyarországon. 1712-től több helyen református lelkészként tevékenykedett. Rétén telepedett meg, ahol 1714 tavaszán lelkésszé választotta a rétei magyar gyülekezet is. 1719 tavaszán Ekelbe, 1723-ban Csallóközaranyosra ment lelkésznek. 1725-től esperesi állást töltött be a komáromi egyházmegyében, 1740 tavaszától nemesócsai pap. Debrecenben fiatalokat oktatott, és tanulmányaik után pappá szentelte őket. A püspöki cím használata miatt 1740. szeptember 20-án a komáromi erődben bebörtönözték. 1741-ben Mária Terézia rendelete alapján szabadult. 1745. március 12-től 1754. március 12-ig református lelkész volt Nagykeszin, ahol 1754-ben lemondott mind lelkészi, mind esperesi hivataláról. Ezután nyugdíjba vonult, itt halt meg 1758. október 2-án. [1]
Típus: Örökség